Emlékszem, hogy volt egy gyermekkori barátom, aki gyakran megkérdezett miért beszélek néha furcsán. A kérdés meglepett, de ez csak a kezdete volt annak a felismerésnek, hogy időnként nehézségeim voltak a beszéddel. Ez nyolc éves koromban volt. Főleg az iskolában voltak nehézségeim és másodikos koromban iratkoztam be először beszédterápiára. Az intézményben találkoztam más hasonló gyerekekkel is. Egy éven keresztül jártam, de nem igazán tudom, hogy volt-e valami hatása. Harmadikban igazi megaláztatásban volt részem és attól kezdve féltem, ha az osztály előtt hangosan kellett olvasnom. Tudatában voltam a nevetésnek, ahogy végigküzdöttem magam a megismételt mondatokon. A szavak elhomályosultak előttem és elvesztették jelentésüket. Minél keményebben próbáltam, annál kevésbé tudtam folyékonyan beszélni. Az elkövetkező évek voltak a legrosszabbak. Fontolóra vettem, hogy némaságot színleljek, ilyen úton elkerülve a szabályozhatatlan dadogást, ami a zavaromat és szégyenérzetemet okozta. Másoktól hallottam, hogy majd kinövöm, és sokáig ebben reménykedtem.

Emlékszem olyan időszakokra, amikor a beszélgetés - dadogás nélkül - elképzelhetetlen volt. Néhány rövid válaszba kapaszkodtam, ami biztonságot nyújtott: “ Ugyanez velem is”, “ Nem tudom” - volt egy pár ilyen kifejezés.

Elkezdtem helyettesíteni szavakat és mondatokat azoknak a helyére, amelyekről tudtam, hogy bajt okoznak és fokozatosan felépítettem egy viszonylag sikeres szűrőképességet és átkapcsolási módot, amivel a folyamatosságomat javítottam. Természetesen voltak elkerülhetetlen helyzetek, ahol nem tudtam helyettesíteni és az akadályok időnként végeérhetetlenek voltak. Egy cikk még mindig friss az emlékezetemben amit, mint kezdő gimnazista kellett, hogy felolvassak az osztály előtt. Az írás üzletek és szervezetek által használt rövidítésekről és mozaikszavakról szólt. Hosszú időbe telt, amíg végigdadogtam a betűket, amelyek sosem akartak végetérni. Sikerült elolvasni az első oldal egy részét még a nevetés kitörése előtt. Én is nevettem volna saját magamon, ha nem éreztem volna magam annyira borzalmasan. Végül a tanárra néztem könyörgő szemekkel, aki megengedte, hogy egy másik tanuló befejezze helyettem az olvasást.

Otthon a helyzet kicsit jobb volt. Féltem a telefon használatától. Csak nagy kényszer hatására vettem fel. Nyomasztó volt számomra egyedül otthon lenni és hallani a telefoncsörögést. Minden alkalommal döntenem kellett, hogy hagyjam csörögni, vagy kényszerítsem magam a felvételre. Ha kényszerhelyzetben felvettem, dadogásom katasztrofális volt.

Kamaszként még mindig úgy éreztem, hogy a dadogást kinőhetem. Nem tudtam elképzelni magamat, mint dadogó felnőttet. A gimnáziumi évek második felében úgy döntöttem, hogy visszamegyek az intézménybe ahol terápiára jártam. Jó néhány hónap terápia után még mindig nem értettem, hogy mit csináltunk, vagy mit próbáltunk csinálni vagy hogy javulok-e. Abbahagytam.

Technika jellegű szakot választottam főiskolai tanulmányaimnak, mert világos volt számomra és a tanácsadóm számára is hogy a legjobban ott tudnék érvényesülni, ahol a szóbeli kommunikáció nem akadályoz. Időnként átnéztem a beszédterápiára vonatkozó irodalmat tanácsért és újabb nézetekért. Rájöttem, hogy nem fogom kinőni ezt végül is, így megpróbáltam ennek megfelelően tervezni.

Felnőttként is ugyanazt a mintát használtam. Mindig elkerültem a problémát okozó embereket és helyzeteket. Időnkét egészen folyékonyan beszéltem. A telefon továbbra is akadályt jelentett. Többek között kivételesen erős hányinger, gyors szívdobogás, izzadság és levegőtlenség volt a reakcióm egy egyszerű telefonhívásra. Okos helyettesítések és különböző eltérítő manőverek (például szavak írása a táblára) sok helyzeten keresztül segített. Néhány barátom nem volt tudatában annak, hogy problémám van. Ők nem tudták elképzelni, hogy mennyi energiámba és tervezésembe került, hogy a beszédemet kontrol alatt tartsam.

Körülbelül egy éve a szüleim küldtek egy könyvet az “ Air Flow Technique-ról. (Légzés Technika). Annyira kíváncsi voltam, hogy elolvastam a könyvet. Izgatott lettem, amint láttam a saját nehézségeimet katalóguskent felsorolva és megmagyarázva a könyvben. A probléma megértése majdnem elegendő kielégítés volt; először tétováztam, hogy elkötelezzem-e magam egy esetleges terápiára. Végül meggyőztem magam, hogy ha valaha megpróbálok felül kerekedni a problémán, akkor ez volt a lehetőség. Megszerveztem a kezelést azzal a tudattal, hogy ha nem sikerül, akkor nem azért, mert én nem tettem érte erőfeszítést.

Az első nap végén úgy éreztem, hogy a technika valójában kontrolt adott a beszédemhez. Akkor éjjel nagyon nyugtalan voltam; valószínű, hogy tudat alatt nem akartam elfogadni azt, amit már érzékeltem. Az első naptól kezdve megszűnt a hangszalag zárlatokkal való küzdelmem. Megtanultam felismerni őket és megfontoltan reagálni rájuk a technika használatával. Rávettem magam, hogy mindig helyesen használjam a technikát. Az előirt gyakorlás volt az elsődleges gondom, amikor hazamenten és elkezdtem a terápia következő szakaszát. A programot becsületesen tudtam követni a családom segítségével és a főnököm megértésével a munkahelyemen.

Időnként még szembekerültem akadályokkal erős stressz-helyzetekben, de mindig a hanyag technika használata miatt. Ahogy a technika egyre inkább erősödött bennem úgy növekedett a magabiztosságom, és a beszédhelyzetek sikeres megoldása.

A szóhelyettesítés volt az első támasz, amit elhagytam. Igaz, egy kis időbe telt, amíg hozzászoktam, hogy pontosan azt mondjam el, amit eredetileg akartam.

Négy hónap gyakorlás után a telefon már nem volt többé a félelem tárgya. Örömmel hallgattam, hogy csörög, mert ez egy alkalmat jelentett, hogy tovább gyakoroljam a technikámat. A félelmem és az előzetes stressztünetek eltűntek.

A hatodik hónapra tudtam, hogy teljes sikert érhetek el, ha így folytatom. Ekkora már részem volt párszor erős lámpalázban a teljes beszédfolyamatosságot illetően. Semmi problémám nem volt csoport helyzetekben, elbeszélgetésekben vagy telefonbeszélgetésekben.

A technika legnehezebb része a környezetet kizáró összpontosítás volt. Szorgalmas gyakorlás és erőfeszítés ezt is lehetővé teszi. Régebben előfordult, hogy egy másik előadó vagy kérdező a válaszra várva türelmetlen lett. Megtanultam nem figyelni erre, hanem egy pár másodperc alatt végiggondoltam, hogy miként használjam a technikát. Elbűvölt engem, hogy senki nem vette észre, hogy a folyamatot használtam, hacsak nem speciálisan bemutattam nekik. Néhány ember azt gondolta, hogy csak a szokásosnál lassabban beszélek.

Szerintem a terápia, egy tanulási folyamat. Nem lettem folyékonyan beszélő máról holnapra, de minden nappal növekedett a helyzetek sorozata, ahol folyékonyságot értem el a beszéd előtti stressz szint ellenére.

35 évesen egy új fejezet kezdődött az életemben. Sok olyan dolgot magam intézek, amit régebben nem. Egyszerű dolgok, mint telefonon rendelés, veszélyhelyzetben a kórház hívása, érdeklődni egy új munka iránt, könnyedén beszélni emberekkel - ez mindig probléma volt a múltban.

Régi vágyam teljesült azzal, hogy taníthatok a templomban.

Állást változtattam a terápia alatt, munkám során emberekkel foglalkozom, jelentős stressznek kitéve.

Már nem függök másoktól, akik keresztül segítettek helyzeteken vagy saját akaratukból vagy, az én mesterkedésem révén. Most úgy érzem, hogy mások számíthatnak rám, és képes vagyok olyan támogatást és vezetést nyújtani, amitől eddig visszahúzódtam.

Tovább a tizennyolcadik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=40&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=40&from=article Sun, 08 Nov 2009 18:47:44 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Mit tart a jövő? Sok ígéretet, úgy gondolom. A Kommunikációs Rendellenességek Nemzeti Intézményének létrehozása Washington D.C-ben lényeges és folyamatos állami alapot biztosított a dadogás kutatására.

Ennek a kutatásnak az eredményeit kezdjük látni. 1989-ben több kutató felfedezte azt a területét az agynak, ami a hangszalag elzárásáért felelős az érintetteknél. Ez a felfedezés azt jelenti, hogy a kutatók elkezdhetik olyan gyógyszer fejlesztését, ami hatásos ezen a területen. Elképzelhető, hogy a jövőben a dadogást egyszerűen egy gyógyszer beadásával kezelik.

A kutatók a Nemzeti Egészségügyi Intézetnél megpróbálják úgy kezelni a dadogás problémáját, hogy egy kémiai összetételű anyagot fecskendeznek be abba az izomba, ami a hangszalagot mozgatja. Ennek az anyagnak a hatása az, hogy átmenetileg csökkentse, vagy megbénítsa a szalagot, s ezáltal megakadályozza a zárást. Előzetes jelentések mutatnak valamiféle dadogás csökkenést, és további kutatást folytatnak most már egy nagyobb csoporton. Valószínűnek tűnik, hogy a jövőbeli hozzáállás a dadogás kezeléséhez magába foglal egyszeri vagy kétszeri hangszalag beoltást. A legtöbb egyén valószínűleg hajlandó lenne részt venni ebben az eljárásban, ha tudná, hogy hatásos lesz.

Talán az egyik most legizgalmasabb kutatási ágazat, ami folyamatban van az, ami egy mostani tanulmányon alapszik, amit a Nemzeti Dadogók Központja összefüggésben az egyik legnagyobb New York-i kórházzal folytatott. Ebben a tanulmányban dadogók négyes csoportjainak a hangszálait elérzéstelenítették azért, hogy meghatározzák, hogy vajon az idegi tényezőt kizárhatják-e, mint okozót a dadogásnál. Az ideg impulzusa a hangszalag feszültségét jelenti az agynak. Ha az agy soha nem fogja fel, hogy feszültség volt a hangszalagon, akkor a dadogás elkerülhető.

A hangszalagban található idegek bonyolult rendszere két funkciót lát el. Egyrészről érzékelő idegek, amik a hangszalag izmainak feszültségét érzékelik, s az üzenetet küldik az agynak. Másrészről mozgató idegek, amik ösztönzést kapnak az agytól, ami utasítja a hangszalagokat az összehúzódásra és pihenésre. Akármilyen eljárás, ami elzsibbasztja az idegeket, képesnek kell lennie arra, hogy elválassza az ideg érzékelő részét, mert a mozgató rész érzéstelenítése a hangszalag lebénulását eredményezné, s akkor a beszéd lehetetlenné válna.

Szerencsére a rostok az idegen belül úgy rendeződnek el, hogy szelektíven megcélozható az érzékelő működés. A mozgást vezérlő rostok, amik ideg impulzusokat visznek az izmokhoz, középen csoportosulnak, míg az érzékelő rostok, amik az idegtől hordozzák az ösztönzéseket, a külső felszínen helyezkednek el. Amikor egy ideget érzéstelenítővel fecskendeznek be, akkor a kezdeti időszakban lezár mindkét irányban, de egy idő után, általában húsz perc múlva a belső rész (mozgató rész) felépül, majd kis idő múlva a külső rész is. Ha az elgondolásunk helyes volt, akkor az ideg beoltása mindkét oldalon a hangszalag teljes bénulást jelentené, amit követne a hangszalag feszültségét mozgató képesség visszatérése elsőként, utána a hangszalag érzékelésének visszatérése.

Összesen négy felnőtt dadogó kapott injekciót. Az első férfi, aki körülbelül huszonöt éves volt nagyon komoly életre szóló dadogással rendelkezett. Tíz perccel azután, hogy megkapta a kétoldalú injekciót beszédképtelenné vált, azt jelenti, hogy képtelen volt akármilyen hangot képezni, a lebénult szalagok túl gyengék voltak ahhoz, hogy közeledjenek egymáshoz. A férfi képes volt megformálni a szavakat a szájával, de mindezt hangtalanul.
Harminchét perccel az injekció után egy gyenge levegős hangot lehetett hallani. A következő huszonhat percben a hang egyre erősebbé vált, ahogy az érzéstelenítés elmúlt mindkét ideg belsejében.

Figyelemre méltó volt, hogy a huszonhat perc alatt a férfi teljesen folyamatos volt - nemcsak a szavak, amiket saját magukban mondott ki, de mondatokban, beszélgetésben, sőt telefonbeszélgetésekben is. Ez után a gördülékeny szakasz után a kezelt elkezdett dadogni, amint az érzékelő része az idegnek felépült az érzéstelenítés hatásából. Az ezt követő tizenkét percben a férfi teljesen visszaesett az előző dadogási mintába.
A másik három páciens hasonlóan reagált: először elvesztették a hangjukat, ezt követte egy gyenge, de folyamatos hang, ami fokozatosan visszanyerte az erősségét, s végül egy kezdeti enyhe dadogás, ami viszonylag rövid idő alatt visszaállt az érzéstelenítés előtti erősségi fokra.

Ez a kísérlet megerősíti a feltételezésünket, hogy ha szelektíven el tudjuk különíteni a külső (érzékelő) felszínét az idegrostoknak, ami a hangszalagokhoz kötődnek, akkor valószínűleg ki tudjuk küszöbölni a dadogást.

Az egyik New York-i kollegám csak ezen dolgozik most. A munka most a teszt fázisban van. Állatoktól vett kevert idegek kis egységeit tartják életben - támogató környezetben - amíg különböző enzimeket fecskendeznek az idegekbe. Néhánya ezeknek az enzimeknek vonzódik az érzékelő idegekhez - azáltal, hogy megeszik őket. Kutatások vannak folyamatban arról, hogy megtalálják a legjobb megközelítést, ami a legtisztábban kiküszöböli az érzékelő idegeket, míg a mozgató rész érintetlenül marad.

Nyilvánvaló ez a kérdéssorozat magába foglalja: ha meg tudjuk előzni azt, hogy az agy üzenetet kapjon a hangszalag érzékelő részétől, akkor eltávolítottuk a dadogás forrását, ezáltal megszüntettük a dadogást. Lehet, hogy csak egy injekció, ami szükséges lenne a gége akármelyik oldalán, és az érintett állandóan folyamatos lenne.

Egy másik kutatási terület kimutatta, ha a dadogó nagyon hangos háttér zajban beszél - a dadogása hajlamos teljesen eltűnni. Valóban a dadogás ősi irodalma időnként megemlít olyanokat, akiknek a dadogása teljesen megszűnt, amikor közel, egy vízesés aljánál beszéltek.

Sok magyarázat született ennek a vízesés jelenségnek a magyarázatára. Néhányan úgy gondolják, hogy a hangos zaj elterelésként szolgál, amíg mások azt mondják, hogy a zaj jelenléte arra a következtetésre vezeti a dadogót, hogy a saját szavait nem hallja s ez csökkenti a feszültségszintjét, ami folyamatosságot eredményez.

Ennek a hangos zajnak a történelmi tapasztalata a dadogás kiküszöbölésére való irányulása adott alapot egy kutató csoportnak az Edinburgh-i Egyetemen, hogy kifejlesszen egy olyan elektromos szerkezetet, amit ennek megfelelően Edinburgh Masker-nek neveztek el. A működés fő alapelve egészen egyszerű. Egy mikrofon van hozzáillesztve az érintett nyakához egy gumigyűrű által. Amikor a hangszalag elkezd rezegni, akkor a mikrofon érzékeli a rezgést, és az impulzusokat küld egy kis szerkezethez, amit úgy hívnak, hogy fehérzaj generátor. A fehérzaj nagyon hasonlóan hangzik, mint a gőz sziszegő zaja. Amint a fehérzaj generátor megkapja az impulzusokat a torokmikrofontól akkor aktívvá válik, és a hang is megerősödik a fülhallgatón keresztül, amit az érintett visel.

Ez a következő helyzetet hozza létre: amikor az érintett csendben van, a zaj le van kapcsolva s ő hallja mások beszédét körülötte, de amint ő maga el kezd beszélni, a zaj előjön s ez elegendő szint ahhoz, hogy ne hallja önmagát. Ez a dadogást képes megállítani, de az ár, amit az érintett fizet ennek érdekében az nyilvánvaló.

Először is a szerkezet, amit viselnie kell mindenkor - a torok mikrofon, az erősítő, a zajlétrehozó, füldugók, és mindenféle ezzel kapcsolatos zsinórok, amik összekötik a szerkezetet. Az érintett rá van szorulva elemekre, s bízik abban, hogy nem merül le a beszélgetés közben. Másodszor, van egy kevés bizonyíték arra is, hogy a szerkezet a hallóideg sérülésének lehetőségét okozza, ha hosszú ideig a hangos zajnak van kitéve az érintett. Harmadszor egy fajta nehézség társul a telefonbeszélgetéséhez mivel a füldugó nem engedi a telefonkagyló kellemes elhelyezését.

Van még egy súlyos probléma, ami ezzel a szerkezettel hozható összefüggésbe. A zaj generátor akkor kezd el működni, amikor az első hang létrejött, de amint felfedeztük, a hangszalag megmerevedése viszont a beszédet megelőzően jön létre. Így a “Masker” nem használható a kritikus élőbeszéd szakaszban. Az eredmény, hogy a hangszalagok szabadon megfeszülhetnek. Ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, az egyén gyakran rá van kényszerítve, hogy kezdést használjon, mint például egy rövid zümmögő hangot, ami a “Masker”t ráveszi, hogy ezt a hiányt pótolja.

A “Masker” fő elve csodálatra méltó. A vízeséshatás igazi. Az ok, hogy miért hatásos nem jött napvilágra csak mostanában. A hallóideg, ami az agyhoz kapcsolódik, hozzákapcsolódik az ideghez, ami a hangszalagtól jön. Rostok és impulzusok keveréke van jelen. Amikor hangos zajnak vannak a fülek kitéve, egy nagyon erős jel jön fel a hallóideghez, s ez a jel, ami összevegyül a hangszalag ideg jeleivel, ami megváltoztatja azokat. Ez a megváltoztatott jel többé nem megfelelő ösztön arra, hogy a dadogást kiváltsa, - s a dadogás nem jön létre.

A jövőben kis szerkezeteket fognak a középfülbe beépíteni, ami ugyanazt a hatást éri el. A kutatók használhatóvá teszik a hallóideget, arra a célra, hogy feltartóztassa a hangszalag idegeitől jövő impulzusokat,s így az impulzusoknak nincs többé utasító értékük a dadogás kiváltására.

A leírtakból világosan kiderül, hogy minden dadogó a világon eredményes kúrát keres. Egy olyan kezelést, ami nem igényel erőfeszítést. A kilátások a jövőt illetően különösen vonzóak mert passzív jellegűek. Azon kívül, hogy az érintett megjelenik kezelésre, a páciens nincs megkérve, hogy részt vegyen a kezelésében. Amellett a kezelés általában egyetlen beavatkozás és a felépülés rövid.

Azt hiszem, hogy 2000-re néhány ezek közül a megközelítések közül, meg fog valósulni. A kutatás folyamatban van és az ismeretek gyorsan halmozódnak. A következő fejezet valószínűleg a dadogás kezelésében a következőképpen fogalmazódik meg:
Dadogás: gyors, teljes és maradandó kezelés

Tovább a tizenhetedik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=39&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=39&from=article Sun, 08 Nov 2009 18:42:12 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Nem csoda, hogy kevés azoknak a helyeknek a száma, ahol a légzés technikát alkalmazzák, mert sok időt vesz igénybe. Itt van néhány szempont, amit érdemes figyelembe venni, amikor programot választotok.
o Először is kérdezzétek meg, hogy a személyzet el volt-e ismerve a Nemzeti Dadogók Központja által, mint szakképzett légzés technikát oktató szakember.
o Másodszor beszéljetek olyanokkal, akik a programot végigcsinálták, hogy megállapítsátok az eredményeket.
o Harmadszor kérdezzétek meg, hogy a kezelés világosan biztosít-e hosszú távú ellenőrző támogató rendszert.
o Negyedszer óvatosak legyetek azokkal a programokkal, amik maradandó változást ígérnek egy pár hét alatt; irreális dolog azt várni, hogy egy életre szóló probléma olyan gyorsan megváltoztatható.
o Ötödször döntsétek el, hogy a program számba veszi-e az alapfokú feszültség szintjének fontosságát és annak variációit.
o Végül, ha akármilyen kétség felmerül a program kezelő képességét illetően, hívjátok a Központot véleményért.

A szakemberek olyan sok különböző megközelítést alkalmaznak, hogy gyakran nehéz megfelelően elbírálni mindet. Azonban néhány határozott következtetés levonható.
Bármilyen a program, ha jó, akkor gyorsan kezdeti folyamatosságot ad. Ha a módszer ezt nem éri el, akkor azt abba kell hagyni.
Hasonlóképpen a dadogók olyan kezelőt kerüljenek, aki nem specialista a dadogás területén, hanem csak a különböző beszéd vagy pszichológia problémákat kezeli. A dadogás az egy speciális terület és annak kezelését legjobb azokra hagyni, akiknek széleskörű klinikai tapasztalatuk van.
Végül, ha a szakember nem kínál számokkal kimutatott lehetőséget a végső siker eléréséhez, akkor azt a terápiát nem ajánlott elkezdeni.

Tovább a tizenhatodik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=38&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=38&from=article Thu, 05 Nov 2009 17:58:48 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Dadogók, ha maguknak hangosan beszélnek, szinte sosem dadognak Minden kísérletnek gondolnia kell arra, hogy a dadogónak állandó változást jelent, hogy figyelembe kell vennie a ”külvilágot”- ami a beszélő egyének világa. Nagyon nehéz neki, aki egész életében dadogott, hirtelen folyamatos kommunikációt lebonyolítani másokkal, és néha a feszültség oly nagy, hogy a páciens visszaesést szenved, és ismét dadogni kezd. Ilyenkor felkészült barátok és családtagok nyújthatnak biztatást és erősítést. Felfedeztük, hogy egy rendszerezett program az, ami a leghatásosabb. Valóban, az állandó folyamatosság biztosítása - minden helyzetben, az összes kezelésnek ajánlania kell a folyamatosságot fenntartó programot azután, hogy a dadogó folyamatosan beszél az osztályban, otthon vagy a munkahelyén - és ez időbe telhet.

Sok információforrás áll rendelkezésre, köztük az újraerősítés rendszeréről, amit a Nemzeti Dadogók Központja hozott létre az elmúlt 15 évben, ami segíti a dadogót az átmenet során és a folyamatosság fenntartásában. Több összetevője van a rendszernek, lehetővé teszi, hogy az akárhol Egyesült Államokban élő dadogó felújítsa a technikáját, és erkölcsi támogatást kapjon szakmai és más dadogóktól. A kezeltek nagyon nagy segítségnek találták ezt a segítő hálózatot és ez a NCS programjának lényeges részévé vált.

Terapeuták. A kezelő személyek folytonos támogatása felbecsülhetetlen. A pácienseink aktívan részt vesznek egy cserefolyamatban egy szakképzett gondozóval 9 - 12 hónapig az alapvető kurzust követően. A gondozó nyomon követi a páciens teljesítményét hetente egy kazetta segítségével és eligazítja a nehéz beszédhelyzetekben.

Amíg valaki néhány rövid hónap alatt képes a dadogást abbahagyni, addig sokkal több időbe telik neki a dadogást megelőző feszültségen túllépnie. Ez a feszültség egy „szűrő” vagy szkenner, ami előre megvizsgálja a félt hangokat, szavakat, vagy beszédhelyzeteket. A páciens “szűrőjét" el kell, hogy hagyja és miután ez mélyen beépült a tudatalattijába, így ez egy összetett pszichológiai folyamat. A dadogónak türelmesnek kell lennie. Több ezer dadogóval való munka során azt találtam, hogy ha egy páciens abbahagyja a Légzés Technika gyakorlását, amikor már nem dadog, de még mindig alkalmaz szűrést akkor az egyén visszaesési veszélye nagyobb. Egy gondozó állandó támogatása rendkívüli sok ösztönzést nyújt a folyamatos gyakorlás továbbvitelében.

Emlékeztető kurzusok. Sok dadogó felbecsülhetetlennek találta a továbbképző tanfolyamokat, mint a technika felfrissítését és ösztönzést a gyakorlásra. Ezek az emlékeztető tanfolyamok időszakonként vannak az Egyesült Államok egész területén, a páciensek számára személyes kapcsolatot biztosít a kezelővel. A tanfolyamok szintén időt adnak a páciensek által felvetett mélyebb kérdésekkel való foglalkozásra, és lehetőséget adnak az igen finom stratégiák megvitatására a szokatlan és magas feszültségű beszédhelyzetekben.

Például, az egyik páciens egy nukleárisenergia újrahasznosító telepen dolgozott. A férfi az esti műszak felügyelője volt és gyakorlatilag a telepet vezette. A dadogása fegyelmezett volt, de nagyon félt, hogy egy krízis esetén, amikor egy hosszú és összetett utasítások sorozatát gyorsan kellene adnia akkor nem lesz rá képes. Abban a félelemben élt, hogy ha egy válság törne ki, akkor ez végzetes lenne nem csak saját magára nézve, de azok számára is, akik számítanak rá. Ez a tudat súlyosan ránehezedett és sokat gondolkozott azon, hogy munkahelyet változtasson.

Eljött egy emlékeztető tanfolyamra és azt ajánlottam neki, hogy gyakrabban szervezzen meg színlelt szükséghelyzetet vagy egy teljes fő próbát. Szükséghelyzet gyakorlatok, természetesen, rendszeresen vannak nukleáris energiával foglalkozó üzemekben, de a gyakoriság növelésével és minél élőbbé tételével, lehetőséget ad a beszéd gyakorlására stressz helyzetben s megtanul reagálni olyan érzelmi jellegű helyzetekre, amik valószínűleg megtörténhetnek egy ilyen esetben.

Hat hónappal később kaptam egy levelet tőle, amiben megírta, hogy egy valódi vészhelyzet volt a telepen, és ő hiba nélkül kezelte a helyzetet. Nem csak egy személyes győzelemben volt része, de előléptették egy olyan állásba, ami nem követelte meg a feszültség alatti beszédet. A gyakorlása révén a beszéd szempontjából egy sokkal nyugodtabb munkakörbe került.

A Nemzeti Dadogók Segély Telefonszáma 1-800-221-2483. Számtalan érintettnek segített a nehézségeik leküzdésében. Ezen, az ingyenes telefonszámon szakemberek válaszolnak az érintettek, családtagjaik vagy más érdeklődők kérdéseire. Nagyon megnyugtató annak a tudata, hogy szakképzett személy ad támogatást és javaslatot. Ha dadogsz, vagy ismersz valakit, aki dadog, akkor biztatunk, hogy hívd a segélyszámot a te környékeden lévő kezelési lehetőségeket illetően.

Előfordult, hogy érintettek telefonáltak, ha rossz napjuk volt, vagy ha aggasztotta őket egy közelgő beszédhelyzet és szükségük volt egy stratégiára, ami biztosította a sikerüket, vagy ha egy veszélyhelyzetben segítségre volt gyorsan szükségük! Például, jó néhány évvel ezelőtt egy pácienst kezeltem, aki az egyik minisztériumnak dolgozott. Meglehetősen jó teljesítménye volt a pályafutása során, mert rejtett dadogó volt. Azonban egy idegen nyelv megtanulásában akadályozva volt, ami viszont szükséges volt az előremenetelhez a helyi kormánynál. A nehézség az volt, hogy a másik nyelv nem segítette elő a szóhelyettesítést. A páciensnek ki kellett volna ejtenie az összes félt hangot és az egyén aggodalma erre a kilátásra felmérhetetlen méreteket öltött; csak maga, az idegen nyelvtanulás egyszerű gondolata ijesztő volt.

A férfi franciát akart tanulni, de minden próbálkozása a múltban szánalmasan kudarcba fulladt. Hat hónapja gyakorolta a Légzés Technikát s úgy érezte, hogy készen állt a tanulásra. A minisztérium biztosított olyan nyelvtanfolyamokat ahol az egyénnek lehetősége volt intenzív nyelvtanulásra – napi hat órában, több héten keresztül mindaddig, amíg az alapfokot el nem éri.

Eljött az első nap. Az első félóra jól ment, s aztán a férfi szembetalálta magát az első komoly akadással a “t” hanggal. A stressz szintje megemelkedett s képtelen volt folytatni a gyakorlatot. Minden régi félelme visszatért egy másik nyelv tanulását illetően teljes kegyetlenséggel. Engedélyt kért, hogy kimenjen, és a legközelebbi telefonnál felhívta az ingyenes segély számot. Egy szakember válaszolt és tanácsot adott neki a technikára és stratégiára vonatkozólag. Átnézték az alapvető jellemzőit a technikának s azt is javasolta neki, hogy folytassa a tanfolyamot, s a nap hátralevő részében beszéljen finoman és lassan. Ezenkívül tájékoztassa az előadóját erről a beszédmódról és hívja fel őket amilyen gyakran csak szükséges. Az első napon a férfi jó néhányszor hívta a segélyszolgálatot. A második nap csak kétszer. Végül sikeresen teljesítette a tanfolyamot.

A szakemberek által vezetett emlékeztető tanfolyamok és segélytelefon nagyon hatásosak. A volt dadogóknak segítenek fenntartani a folyamatosságot a technikára való figyelem által. De azért a legnagyobb remény és ösztönzés a dadogók számára még mindig az, hogy felülkerekedjenek saját problémaikon. Bemutatunk más sikeres programot is.

Klubok. Felbecsülhetetlen lehet egy probléma megosztása másokkal, akik hasonló helyzetben vannak. A légzés technika használói klubokat alapítottak a legtöbb nagyobb városban az Egyesült Államokon belül. Ezek a klubok általában kétszer találkoznak egy héten egy helyi kórházban, templomban vagy könyvtárban és erőteljes támasz csoportokként szolgálnak. Cserélődő vezetőség érvényesül, ami lehetővé teszi, hogy minden tag gyűlésvezető legyen és a tagok különböző technikát, s felfrissítő gyakorlatokat végezzenek. A legfontosabb azonban, hogy meg tudják osztani a sikeres és sikertelen történeteiket azokkal, akik tényleg megértik őket s a támogatás, amit minden tag kap egymástól maximális ösztönzést ad a légzés technika napi gyakorlásához. Míg néhány ember idegességet tapasztal első alkalommal, hamarosan feloldódik a klub jellegű találkozások alkalmával.

Haladó tagok gyakran úgy működnek, mint egy fajta mini előadó vezetőség. Csoportos előadásokat szerveznek meg a dadogásról különböző helyi szervezeteknél, mint például beszédterápia osztály egy helyi gimnáziumban, vagy nők szervezeténél. A céljuk nem csak a nyilvánosság oktatása - akiknek szükségük van ezekre az ismeretekre - de a folyamat által igénybe veszik a club támogatását, mint eszközt, s ezáltal bővítik a nyilvános beszédtapasztalataikat s nyernek önbizalmat. Az újabb klubtagok ilyen mini előadásokon igyekeznek részt venni, s amikor megfelelő gyakorlatot szereztek a technika használatában, akkor ők is szívesen látottak a vezetőségben.

Sok klubtag ad interjúkat helyi újságoknak és nyilatkozott a rádión vagy tévében. Egy olyan személyből, aki dadog egy olyanná válni, akit megtapsolnak egy nyilvános előadásért, az egyik legdramatikusabb lehetséges változás az illető önbizalmát illetően. Az az egyén, aki eléri ezt a célt, az oly messzire jut pszichológiailag, hogy nagyon kicsi a visszaesés lehetősége.

Sokan, ezekből a klubokból tagjaivá válnak nemzeti nyilvános beszédszervezeteknek, amit úgy neveznek, hogy Toastmaster Ebben a klubban minden héten lehetőségük van szónoklatot adni közönség előtt. A légzés technikások egy része a helyi Toastmaster klubok elnökeivé válnak, míg mások területi nyilvános beszéd versenyeket nyernek.

Egy másik hasznos technika, amit mi Ellenőrző Rendszernek hívunk. Az ellenőr, egy személy (hitves, szülő vagy barát) akit erős érdeklődés köt a dadogóhoz.

Az ellenőr egészében érti a dadogó kezelési programját. Gyakorolhatja a légzés technikát a kezelttel vagy ösztönözheti arra, hogy szembenézzen a beszédbeli félelmeivel. Ez a személy majdnem olyan, mint egy pótszülő, anya vagy apa, aki bizalmas fokon részt vesz a gyermek házi feladatában. Felfedeztük, hogy a páciensek gyorsabban fejlődnek, ha van valaki, aki otthon és/vagy a munkahelyen vagy az iskolában bizalmas módon részt vesz a rehabilitációs programban. Az embereknek több, nagyobb erejük van a változtatáshoz, amikor valakivel együtt vannak az egyedülléttel szemben.

Előfordul, hogy egy érintett jelzi, hogy egyedül él és nem ismer senkit, s a munkáját teljesen elkülönítve végzi, s nem tud senkit, aki esetleg megfelelő felügyelő lenne számára. Azt javasoltam neki, hogy menjen és vegyen fel valakit, például egy gimnazistát, aki megfelelő, egy pár dollárért egy órára, mint ellenőr. Minden probléma ellenére ne próbálja egyedül járni az utat. A dadogó személy úgy kell, hogy gondolkozzon a benne lévő dadogóról, mint egy fajta gyermek - egy gyermek, akinek szülőkre van szüksége.

Ismételten megfigyeltük, hogy a felügyelő kritikus a siker megalapozásához és azok az érintettek, akik egyedül próbálkoznak sikerhez jutni, kudarcot vallanak. Habár lehetséges, hogy valaki sikert érjen el saját maga, de azok száma nagyon alacsony. Az általános javaslat, hogy szerezzél egy ellenőrt. Ha kettőt találsz, akkor kétszeresen áldott vagy.

Bankett. Az egyik legkielégítőbb alkalom akármelyik dadogó számára, aki legyőzte ezt az akadályt az, hogy lehetősége nyíljon az eredményt megosztani másokkal. Minden évben az Egyesült Államok számos városában fogadásokat tartanak. A légzés technika tanulóinak eredményeit ünneplik meg. A vacsora után harminc személy rövid beszédeket tart a témára vonatkozóan: “Miként változott meg az életem”. A beszédeik bizonyítékul szolgálnak arra, hogy milyen messze jutottak az életük megváltoztatásában. Néhányát ezeknek a csodálatos személyes történeteknek olvashatjátok ennek a könyvnek a harmadik részében.

A felhívást az előadókra körülbelül egy hónappal a bankett előtt hozzák nyilvánosságra; az első harminc, aki válaszol lesz kiválasztva. Az utóbbi években sokkal többen válaszoltak, mint amit az idő megengedett. Azok akiket ”kizárnak”, a következő alkalommal előnyt kapnak a következő évben a többi jelentkezővel szemben. Emlékszem egy olyan jelentkezőre, aki olyan csalódott volt, hogy nem volt alkalma beszélni Washington D.C.-ben, hogy jelentkezett a New York-i fogadásra, elfogadták és felrepült oda csak a vacsorára.

Olyan egyének, akik érdeklődést mutattak a légzés technika iránt, de még nem próbálták, meg vannak híva a fogadásra, ahol hallgathatják a beszélőket, a vacsorát követően. Sokan ezek közül a dadogók közül megkérdőjelezik a felgyógyulás lehetőségét. Sok terápián vettek már részt sikertelenül. Amint ezek az emberek hallják egyik sikertörténetet a másik után, újra reménykedni kezdenek.

Ezeket, a támogatást nyújtó rendszereket, nagyon fontosnak tartjuk ahhoz, hogy maradandó eredményt érjen el valaki. Ezek nélkül az érintett magára van utalva a védelemben, és sajnos nagyon kevesen vannak, akik önmaguktól tudják ezek a nagy és szükséges változásokat elérni.

Tovább a tizenötödik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=37&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=37&from=article Thu, 05 Nov 2009 17:50:37 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Ironikusan a legnagyobb előnye a Passzív légzéstechnikának a gyorsaság, amivel gyakran teljes folyamatosságot hoz létre, azonban néhány páciens esetében ez az egyik leggyakoribb oka is a visszaesésnek. Egy páciens, aki hétfőn súlyos dadogó, kedden erőfeszítés nélkül beszélhet mindenhol az előző probléma nyoma nélkül. Ő, a barátai és családja el lennének ragadtatva, ugyanakkor a kezelő orvosa mélyen gondba esne.

Az azonnali, teljes siker, amit a passzív légzéstechnika hoz létre néhány páciensben, gyorsan visszafordulhat, olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan ezt megtanulta. A páciens igen befolyásolható azáltal, hogy csak éppen hogy keresztül lépett egy életreszóló nehézségen, s ha nem figyel és elhagyja a védekezést, és lazábbá teszi a figyelmét, a technikát illetően, akkor a dadogása visszatérhet a legcsekélyebb kihívás esetén. Amellett érzékennyé teszi magát egy másik, kisebb komplikációval szemben is - egy olyan állapot, amit én ”a tudatalatti bántalomnak" neveztem.

A tudatalatti bántalom csak azoknál a pácienseknél fordul elő, akik közepesen vagy erősen dadognak, és akik gyorsan váltak folyamatossá. Röviddel a folyamatosság megszerzése után a páciens jelenti, hogy kimerülés sorozat éri, ami az idegességtől a mélyebb félelem fokát is elérheti. A kimerültség folyamatosan napokig tart és ezek a páciensek kezdik úgy érezni, hogy ha ismét elkezdenének dadogni, akkor a kimerültség mértéke csökken. A páciensek egy kis százalékának akkora a feszültségi szintje, hogy megadják magukat a vágynak. A feszültség valóban megszűnik a dadogás megkezdése után, és a kezelt megfogadja, hogy „soha többé nem akar a folyamatosság közelében lenni”

A tudatalatti megtámadásnak a következő az elméleti magyarázata: A tudatalatti egy kritikus szerepet játszik az illető egyéniségében, létrehozatalában és fenntartásában. Egy személy, aki dadog, tudat alatt saját magát dadogónak látja. Sok éven át az egyén a saját tudatalattijának mondja, hogy nem tud bizonyos hangokat, szavakat kimondani vagy nem képes bizonyos beszédhelyzetekben beszélni, és a tudatalatti ezt elhiszi. A tudatalatti agy nem rakja a dadogást egy értékrendszerbe, csak egyszerűen azt fogadja el, hogy ez így van. Az értékrendszeri ítélet az agy tudatos részétől jön.

Amikor valaki hirtelen abbahagyja a dadogást a tudatalatti zavarba kerül. A folyamatosság nem egy normális állapot; ez megsérti a tudatalatti egyén fogalmát. A tudatalatti “érdekeltté” válik, azért mert az egyén jólétét fenyegetve érzi és a válasz egyetlen módja az, hogy “megszólaltassa a riasztót” azáltal, hogy az egyén feszültség szintjét emelje.

Jól tudott a pszichológia tanulmányok során, hogy minden újonnan tanult viselkedés, magába értve a Passzív légzéstechnikát, eltűnik a stressz hatására. Az emelkedett szintű feszültség egy kísérlet a tudatalatti részéről arra, hogy visszaállítsa az egyén megszokott állapotát, mint dadogót s eredményeként az egyén az újként tanult folyamatosságot feladja. Újra és újra szembekerültem ezzel a problémával teljesen különböző helyzetekben és arra a felismerésre jutottam, hogy az elhamarkodottság az oka a visszaesésnek azoknál a pácienseknél, akik teljes folyamatosságot gyorsan érik el!

A korai dadogókkal való tapasztalataim alapján úgy találtam, hogy közel egy harmaduk - akik gyorsan, teljesen folyamatossá váltak - jelentették a tudatalatti támadását. Néhányan ”keményen ellenálltak” és egy vagy két hét múlva eltűnt; mások engedtek a dadogás csábításának és elkezdtek dadogni, elvesztek a Programot illetően. A Fürdőkád Technika egy kezelési módszer, amit a Dadogók Nemzeti Központja fejlesztett ki a probléma megoldására. Először valószínű, hogy furcsának tűnik, de több mint 4 000 páciens használta és sikeresen áthidalta a tudatalatti rohamát.

Három dolog szükséges: egy meleg vízzel teli fürdőkád, egy gyertyatartós gyertya és egy tükör. A égő gyertya a gyertyatartóba helyezve a fürdőkád szélén áll, a tükör mellette. A páciens lekapcsolja a villanyt, belép a kádba és lefekszik a vízbe úgy, hogy a teste teljesen víz alatt legyen, nyugodtan lélegzik be és ki az orron keresztül, a szemeit nyitva tartja és egy bizonyos pontra összpontosít a falon pontosan előtte. Minden alkalommal, amikor a levegő nyugodtan jön ki az orrán, akkor gondol arra a szóra, hogy EGY. Amint ezt csinálja lehet, hogy úgy találja, hogy a figyelme kezd elterelődni és kezd más dolgokra gondolni. Minden alkalommal, amikor ez történik vissza kell, hogy hozza a figyelmét óvatosan EGY szóra. Mivel a gondolat nem fegyelmezhető dolog, lehet, hogy gyakran találja, hogy vissza kell terelnie magát a gondolatra. Azonban legalább öt percen keresztül szükséges, hogy kitartson és elmerüljön a kádban, mint egy teli teáskanna.

Itt van, hogy miként működik a technika első fázisa: Először is a meleg víz megnyugtatja a páciens izmait. Másodszor a gyertyából származó csökkentett fény megelőz akármilyen erős fényt, ami a szem kimeresztését okozza. Harmadszor a szem rögzítése a falon egy pontra megelőzi a szem vizsgálódó mozgását, ami fontos ehhez a gyakorlathoz miután a szem vizsgálódó mozgása kimutatott, hogy izom feszültséget serkent. Negyedszer, az újra meg újra összpontosítás az EGY szóra jelentéktelenséget hoz létre. Mint például a Hindu Mantra (energia alapú hangok) és ez megelőzi a páciensnél azt, hogy arra gondoljon, hogy minek kellett volna történnie tegnap, és mit kell csinálnia holnap. Ilyenfajta gondolatok feszültséget idéznek elő.

Ezekben, az öt percekben megpróbálunk annyi feszültséget eltávolítani, amennyit csak tudunk, és létrehozni egy sokkal inkább belső méhen belüli állapotot, amilyet csak tudunk. Az édesanyánk méhe volt a legvédettebb hely ahol valaha voltunk - meleg, nedves, sötét, támogató, gondtalan, nyugodt. A belső méhi modellt, mint pszichológiai magyarázatot használjuk az Fürdőkád Módszer első fázisában.

Most tovább lépünk a második fázisra. A kezelt beül a kádba, felveszi a tükröt, és úgy helyezi el, hogy lássa a szemeit. A Passzív légzés technikát használva elkezdi lassan ismételni a ”pihenj” szót, egy nagyon puha hangot használva. Ezt csinálja körülbelül három percig (általában kb. 50 ismétlés jön létre ez idő alatt). Az első két fázis arra van tervezve, hogy az izom feszültség szintjét csökkentse egy olyan pontra, ahol a tudatalatti hozzáférhető.

Készek vagyunk a harmadik fázisra és az egyik legfontosabb szakaszára a programnak. Ebben a részben a páciens szó szerint agymosást végez; átalakítja a tudatalatti egyén fogalmát.

A páciens egy különlegesen összeállított pozitív mondatok sorozatát olvassa, amiket állításoknak hívunk. Az állítások egyénekre szabottak. A mondatokat háromszor olvassák el a Passzív légzés technikát alkalmazva. A mondatok úgy vannak összeállítva, hogy a tudatalatti gyakorlást ösztönzik. Naivitás csak a tudatos vágyra alapozni, amikor a tudatalatti szabad és hozzáférhető.

A tudatalatti ösztönzés erőteljes, de gyengéd. Erre egy példa a fogmosás. Gondoljunk a fogmosásra, mint egy gyakorlatra, amit megteszünk minden reggel és minden este. Valamiképpen kötelezve érezzük magunkat, hogy megtegyük, merthogy a nap kellemetlen vagy nem befejezett lenne, ha nem tettük volna meg. Ez a valami, amit mindannyiunknak csinálnunk kell, és nem hívjuk gyakorlatnak. A tudatalattink munkája, ami azt mondja, hogy csináljuk. Mi majdnem, hogy sohasem vagyunk fáradtak, hogy megmossuk a fogainkat. Így ez a légzés technika is majdnem önkéntelenné válik, miként a fürdőkádas technika befolyásolja a tudatalattit.

Minden páciens kap egy hipnózis utáni kulcs szót, amit csendben kimond mielőtt egy feszült beszédhelyzetbe belép. Sok dadogó, amikor kimondja a szót, tapasztalja, hogy a dadogás előtti stressz szintje csökken arra a pontra, ahol úgy tűnik egyedül van, még akkor is, ha egy nagyobb csoport tagja. A folyamatosság ezáltal biztosított.

Tovább a tizennegyedik fejezethez


]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=36&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=36&from=article Wed, 28 Oct 2009 21:23:07 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk A légzéstechnika következetes alkalmazása teljes folyamatosságot eredményez. A pácienseknek örömet okoz a könnyen használható technika, ami megkönnyíti a dadogás kezelését. Az alapozó tréning 15-20 hetes alkalmazása után automatikus és erős szokássá vált. Sok beteg úgy gondolja, hogy a technika folyamatos alkalmazása tartós folyamatosságot eredményez.

Azonban, ez nem mindig ilyen egyszerű. A páciens által használt technikát sűrűn veszélyezteti egy igen nagy stressz, bizonyos hangok, szavak és szituációk félelmei. Ezek a félelmek, amelyek régebben közvetlenül voltak felelősek a hangszalagok zárjáért, most kerülő, rejtett formában okoznak ugyanilyen zárat, – teljesen megtöltik a pácienst, félszeg tudatossággal, és megfelelő óvatossággal áll a technikához. Az eredmény szükségszerű: a páciens dadog, amelyet pedig fokoz a következő stressz, s ez még inkább akadályozza. A kezdeti sikerek ellentéte, a várható stresszek makacsul ismétlődő sora következik be.

Azért, hogy a folyékonyságát felerősítse, szükséges, hogy a páciens következetesen képes legyen kezelni ezeket stresszeket (fel tudja dolgozni). Valójában ez a beszédfélelem kizárása és a viselkedés elemzése, semmint a légzéstechnika által irányított kezdeti folyékonyság, ami jelezné a tartós eredményt. Ezek a félelmek nem tünnek el maguktól és az egyszerű vágy az eltünésüket nem eredményezi. Szükség van a tudatos figyelemre – átgondolt, megtervezett stratégiára – és pár hónap alatt legyőzhető. Természetesen, mindenkinek a saját egyéni módszerével kell legyőzni a stresszes viselkedést, de mi találtunk egy különösen eredményes viselkedési módot a dadogást megelőző stresszre.

Pszichológusokkal a rendszeres túlérzékenység megszüntetésének fejlesztése, ez segít a páciensnek legyőzni a szituációkból eredő félelmet, a módszeres érzéketlenné tétel magába foglalja a stresszes helyzetek példáinak hierarchiáját (alacsonytól az erősig), és aztán lassan és sikeresen győzi le a páciens, lépésről lépésre fokozatosan építi fel a bizalmat. Például, ha a páciens beszámol az állásinterjútól való félelméről, az első tárgyaláson nem közli velük, hogy dadog. Az ésszerű az lenne, ha látszólag nem kötné össze a stresszt az interjúval. Először olyan interjúra menjen, amelyik munkakör az illetőt nem igazán érdekli, ezáltal semmiféle feszültség nem kapcsolódik a beszélgetéshez. A kezdeti siker után a páciens ösztökélve van arra, hogy olyan munkafelvételi beszélgetésre menjen, ami valamennyire felkelti érdeklődését. A rangsor nyilvánvaló: a legkevésbé kívánatos pozíció az első állásinterjútól, a módfelett kívánatos, és megkapott állásig. Majd 1-2 hét múlva ha a rangsorbeli lépések jól lettek választva, az állásinterjútól való félelme megszűnik.

Ezt a módszert találom a leghatásosabbnak, ami kiküszöböli a dadogásban a várható stresszt. Példaként bemutatom az eljárást részletesen. Évekkel ezelőtt kezeltem egy embert New Jersey-ből, aki kemény dadogása ellenére, kialakított egy sikeres autókereskedés elosztóhálózatot. Jelenleg, negyven évesen, nagyon szeretett volna megházasodni, családot alapítani. Akkor is dadogott, amikor találkozott egy hölggyel.

Nagyon szenvedett ettől a csapássorozattól: minél csinosabb a hölgy, annál nagyobb a stressz, és ő annál jobban dadogott.

Egyik reggel bizalmába fogadva elmondta ezt amint az irodában ültünk. Az ő általa leírt félelem rangsorbeli felsorakoztatása hozta meg az ötletemet. Javasoltam, hogy menjünk el jó néhány bárba. A bárokat én választottam s neki rendszeresen kellett alkalmaznia a dadogást megelőző stressz megszüntetésének módszerét amíg mi bárról bárra mentünk. Egyet értett a javaslatommal.

Egy kijelölt időben és helyen, valamennyire egy rossz részén a városnak, bementünk egy bárba s én kijelöltem neki egy “rossz lányt”, aki búsan ült a sarokban. Páciensem, amikor mondtam neki, hogy menjen oda a nőhöz egy itallal, elkerülte a helyzetet azzal az indokkal, hogy ez a szituáció nem igazán feszült, merthogy a nő nem csinos. Azt válaszoltam, hogy kezdésnek jó lesz.

Odament a nőhöz, vett egy italt és felkínálta. A beszélgetés rövid volt és a módszer remek. Nem dadogott.

A következő helyen szembekerült egy ötven év körüli nővel, aki láthatóan jól állt, de világosan az alkohol rabja volt. Az illető megivott jó néhány italt és részeg volt, amikor a páciensem odasompolygott hozzá egy beszélgetés kezdésére. A technikát ismét használta, amiből ismét folyamatos beszéd született. Később megjegyeztem neki, hogy ez a nő jóval vonzóbb volt, mint az, akivel 20 perccel ezelőtt beszélt, úgyhogy rátérhetünk a rangsor következő lépésére.

Taxival abba a városrészbe mentünk, ami a környékbeli titkárnők és fiatal menedzserek kedvenc helye volt munka után. A következő áldozatnak egy 30 év körüli nőt választottunk, aki józan volt, közepesen vonzó, és nem volt túl buzgó, hogy beszéljen a páciensemmel, mert az egyik barátját kereste. Páciensem kitartó volt, úgy találta, hogy képes volt a módszer alkalmazására annak ellenére, hogy a nő nem mutat érdeklődést, amit ő elutasításnak vélt, és ez emelte a dadogást megelőző stressz szintjét. Később jelentette, hogy ugyan a helyzet “szélén volt” de sikerült a módszerhez tartania magát.

A következő szint helyett egy másik nőt választottam, aki körülbelül ugyanannyi idős volt, s aki úgy tűnt, hogy nem vár senkit. Szinte azonnal megtalálták a közös hangot, és hosszan beszélgettek. A páciensem a beszélgetés után alacsony feszültség szintet jelentett. Megjegyeztem neki, hogy ez a nő nagyon vonzó volt, mire elmosolyodott.

A következő bárban egy egyedülállóan csodálatos nőt választottam és magára hagytam betegemet. Az volt a feladata, hogy beszélgetést kezdeményezzen, és tökéletes technikával fenntartsa. Húsz perccel később páciensem kisurrant a bárból elégedett mosollyal és amint hozzám ért, kihúzott egy darab papírt a zsebéből a nő telefonszámával.

Javasoltam, hogy még nincs olyan késő, folytassa a gyakorlatok sorozatát annyi bárban, amennyit csak talál, s addig, amíg a félelme teljesen eltűnik. Ezzel egyetértett és az elkövetkező napok során egy életre szóló félelmet törölt ki. Két és félévvel később az esküvőjén voltam.

Ugyanez a stressz rangsorolásának technikája alkalmazható a szavaktól és hangoktól való félelem esetén is. Az egyik gyakori példa, a dadogó nevének a kiejtése. A magyarázat egyértelmű, a saját nevünket nem tudjuk semmivel sem helyettesíteni. A név a legtöbb esetben az első, amit kimondunk a beszélgetés során s ahol a feszültség csúcspontja a legerősebb. Sok dadogó emlékszik az első napra, amikor a tanár körbement az osztályon és felkérte a tanulókat a bemutatkozásra. Amint egyre közelebb került az illető a sorban, a stressz egyre borzalmasabb arányt ért el, s az eredmény dadogás lett.

Ilyen fajta háttérrel nem csoda, hogy néhány páciens annak érdekében, hogy elkerülje ezt a helyzetet, vagy mindig kibetűzi a nevét, vagy soha nem megy el otthonról üzleti névkártya nélkül. Egy páciens olyan messze is elment, hogy a nevét megcserélte egy olyanra, amit könnyebben ki tudott mondani, csak aztán kiderült, hogy a feszültség áttolódott s az illető nem tudta kimondani az új nevét sem.

A megoldás erre a problémára, hogy a rettegett szót, mint például a nevünket tökéletes technikával gyakoroljuk. Először 4 napon át, napi félórai gyakorlás elegendő pihent tempóban. Majd keressünk valakit, és tökéletes technikával mutatkozzunk be neki. Ez a személy lehet szülő, házastárs vagy barát, napi 25 ismétlés elegendő. Egy hét múlva növeljük azon személyek számát, akiknek bemutatkozunk.

A rangsor koncepciója ebben az esetben is működik, mivel a páciens a legkönnyebbel, a legkevésbé ijesztő személlyel kezd s aztán halad a nehezebbek felé.

A következő lépés a 800-as telefonszámok (megjegyzés: itt az USA-ban a 800-zal kezdődő telefonszámok ingyenesek) használata telefonhívások végett. Amikor a telefon felvevő megszólal a másik vonalon, akkor a páciensnek tökéletes technikával ki kell mondani a nevét és letenni a telefont. Ez durvának tűnhet, de én mindig megindokoltam hogy ez csak egy jelentéktelen kellemetlenség a telefon másik végén levő embernek a páciens életével szemben.

A következő lépés a páciens nevének a megjegyzése a beszélgetés során. Egy jó pár stratégiát fejlesztettek ki. Például a páciens egy nagyothalló nagyszülőről mesélt, aki nem értette a telefonbeszélgetést. A történet elmondása közben a páciens a következőt mondja: “ Ismételten mondtam, hogy ez John Smith és ő még sem ismerte meg a saját unokáját.” Az, hogy valójában John Smithnek volt-e nagyothalló nagyapja, nem lényeges. Amit a páciens igazából gyakorolt az a nevének a kiejtése a beszélgetés során.

Voltak olyan pácienseim, akik felhívtak hoteleket, hogy megtudják, hogy volt-e valaki bejelentve a nevük alatt, voltak pácienseim, akik saját magukat kerestették a repülőtéren, telefonközpontot hívattam velük a telefonszámuk megszerzése végett, egyik páciensem még kitalált cégnevet is, ami valójában az ő neve volt s ezt használta egy csodálatos részvény befektetési lehetőség leírására, amiről hallott. Természetesen ez a trükk csak idegenekkel működött.

Van, akinek egy szóval vagy hanggal kapcsolatos félelem eltörlése gyorsan történik; másoknak ez egy hosszú, nehéz folyamat. Úgy tűnik, hogy nagy eltérés mutatkozik a gyakorlatok szükséges számát illetően ahhoz, hogy az illető tudat alatt meg legyen győzve arról, hogy többé nincs szükség előre rettegni egy félt szó vagy hang miatt. Van, aki nagyon gyorsan változik, elég néhány alkalom arra, hogy meggyőződjön. Másokban a dadogástól való félelmek jelen vannak hetekig vagy hónapokig, mielőtt végül a kitörlés mélységébe csúsznak.

Tovább a tizenharmadik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=35&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=35&from=article Wed, 28 Oct 2009 21:19:31 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Már rámutattam, hogy a passzív légzés technika olyan, mint egy sport. Inkább kisebb izommozgások, mint nagyok. Az első dolog, ugyanúgy, mint a sportnál, el kell készíteni a gyakorlatokat. A szokás elég erős ahhoz, hogy versenyezzen azokkal a technikákkal, melyek a hangszalagok zárját igyekeznek megakadályozni. A szokásnak automatikusnak kell lennie, és a hangzásnak természetesnek. A megvalósításához idő kell – általában 12 – 15 hét. Ezt a periódust hívjuk alaptréningnek, alapkiképzésnek.

A páciensek biztatják elképzeléseiket önmaguknak, a szobában ülve helyesen ítélik meg önmagukat, a lehető legjobb módon mutatják be a gyakorlatokat, pl. a légzéstechnikát. A hangsúly inkább a minőségen van, mint a mennyiségen.

Alapgyakorlatok: az első négy hetet az alapgyakorlatoknak szenteljük. Ekkor a pácienseknek bizonyítaniuk kell, hogy következetesen, teljesen uralkodni tudnak izgalmukon és használják a lassított első szóval való indítást rövid mondatokban és rövid párbeszédekben. Ez a kritika időszaka, mert itt alakítjuk ki az alapjait a későbbi fejlődésnek. Ha bármilyen csekély hiányosság is van a technikában, amit a stressz még felnagyít, ez előhívhatja a dadogást. Ilyen hibára nem tudjuk felépíteni a tökéletes folyékony beszédet, a pácienseknek tökéletesen meg kell tanulniuk a beszéd alapjait.

Áthidaló gyakorlatok. A következő 4 – 5 hetet a technika alapos gyakorlására szánjuk, valódi élethelyzetekkel. Ezeket áthidaló gyakorlatoknak hívjuk. A cél alapgyakorlatok átvitele a valódi életbe. Ezeket a gyakorlatokat barátokkal, családtagokkal vagy munkatársakkal végezzük.

A programnak ebben a szakaszában a páciensek bemutatkoznak a segítő munkatársnak, egy elektromos időmérő eszköz, olyan, mint egy személyes lapozó, hozzáerősíthető az övhöz vagy becsúsztatható a zsebbe. Ez a MotivAider (kisegítő munkatárs) beprogramozható, számos időtartamra, egy perctől, néhány napig, amikor működik, fél másodperces vibrálásokkal emlékezteti a pácienst a technikára.

A MotivAidert Dr. Steve Levinson Minnesotai klinikai pszichológus találta ki. Először kiválasztott egy csoportot a lehangolt páciensekből, akiknek állandó nyomasztó, depressziós gondolataik voltak. Kiválasztott egy ösztönző mondatot, és naponta ötvenszer el kellett ismételni a pácienseknek. Később odaadta nekik a MotivAidert. Ahányszor működött a MotivAider és ismételték az ösztönző mondatot, olyan volt ez nekik, mint egy eszme. Ez az összefüggő láncolat megtörte a negatív gondolkodásukat és rendszeres időközönként kiemelte őket a depresszióból.

A mi programunkban a MotivAidert három héten át naponta három órát használjuk három percenként jelez. Ez az idő elég arra, hogy a páciens begyakorolja az alábbi gondolatot „A következő mondatot tökéletes technikával”. Három hét után a pácienseknek egy hét szünetük van, és utána újra kezdik a háromhetes ciklust. Több ilyen ciklus szükséges a tökéletes légzéstechnika begyakorlásához.

A MotivAider használatakor bevezettük az ötcentes és a tízcentes gyakorlatokat. A cél, mindig találjunk időt a tartalék öt illetve tíz másodperces gyakorlatokra. Például, autóval megy dolgozni. Tipikus út, naponta legalább 20 vagy 40 perc. Ez az idő állandó, ami kitűnő a gyakorlásra.

Az autóban a páciensnek létre kell hoznia olyan mondatfüzéreket, amelyek nincsenek kapcsolatban egymással. Átlagosan napi egyórai vezetéssel számolva, a páciensnek hetente ötvenezer mondatot kell elmondania – ez az egyetlen megoldás.

De tévénézés közben a reklámok alatt is mondhat ilyen mondatokat, vagy a vécén.

Az öt illetve a tízcentes gyakorlatoknak háromféle típusa van. Az első, a hangosan való mondás. Ilyenkor a páciens tökéletes technikával (passzív légzés technika és lassított első szó) képezi a mondatokat, és hangosan mondja ki őket.

A másik, amikor a páciens ugyanezt csinálja, csak halkan. Még mindig passzív légzéstechnika és lassított első szó, artikulálva. Ezt akkor alkalmazzuk, ha a hangos technikával zavarnánk másokat.

A harmadik technika a „halk és elfedett”. Ilyenkor is a páciens az öt és tízcentes gyakorlatokat ismétli, de a kezével eltakarja a száját, a mennyezetre figyel, és úgy tűnik, mintha gondolkozna. Ezt használhatjuk bárhol. Természetesen a beszélgetésbeli csönd az nem dadogás. De az a legjobb, ha a páciens a beszélgetést ezzel a szituációval kezdi. Végezheti ezt a gyakorlatot a pázsiton hintázva is. Ha valaki közeledik, és kérdez tőle valamit, hangosan is jól tud majd válaszolni (ugyanolyan a válasz, mint a halk gyakorlás lenne, csak hangosan).

Ebben az áthidaló szakaszban a páciensek el kezdik érzékelni a jelet, hogy automatikusan használják az alapgyakorlatban megtanult technikát.

Tovább a tizenkettedik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=34&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=34&from=article Sat, 24 Oct 2009 18:45:37 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Először a pácienseket a koruk és a nemük alapján vetettem össze. De nem találtam semmi különbséget, amikor párosítottam a különböző személyiségeket. Egyformán igaz rájuk a zárt dadogás, mint a dadogás súlyosságának négy típusa.

Aztán elkezdtem kísérletezni egy nagyobb csoporttal. Először három emberrel, aztán hat, tizenkettő,… ismét nem találtam semmi különbséget, a résztvevők számának változásán kívül. Kivéve természetesen a nagyobb csoport létszámát, és a terápia célja is elnyúlik, ha nagyobb a létszám. Végül kiválasztottam ötvenöt pácienst, akiket egyszerre kezeltem, a terápia is elnyúlott egy óráról három órára, aztán egész napra. Összepárosítottam a csoport tagjait egész napra, mindenki részt vehetett a gyűlésen, figyelve arra, hogy érje őket elég stressz a beszélgetés megkezdéséhez, de ne tegye azt lehetetlenné. A páciensek megtanulták a nyilvános beszédet.

Nagyon sok próbálkozás és kudarc után kialakult a gyógykezelés formája, amit használni tudtam műhelyként a „National Center for Stuttering” intézetben.

Elkezdtük tanítani a szájon át való passzív légzést. Megkértem őket, képzeljék azt, hogy hideg van és az orruk el van dugulva és csak szájon át tudnak levegőt venni. Megtanulták az állandó szájon át való levegővétel tökéletes technikáját. A csendes légzést először ülve nyugodt helyzetben gyakoroltuk, nem csináltak semmit – kivéve szájon át való légzést. Egész idő alatt beszéltem hozzájuk és figyeltem a szájukat, mellkasukat, és a hasfalat, ami jelzi a passzív légzést.

Amikor megalapoztuk az ajkak mozgását a passzív légzéstechnikánál, használtuk az egyszótagos szavak előtt, aztán a több szótagúaknál is. Ebben a helyzetben bevezettünk számos visszacsatolási technikát, amely kifejlesztette a légáramlat megfigyelését. Engedélyeztük pácienseinknek, hogy hallják saját légzésük módját, ezek az eszközök segítették őket felismerni a tökéletes passzív légzéstechnika hangzásának részleteit. Ez a hangzási minőség előhívta az izgalmat a légzőrendszerben, ami mindenkinél más és más mértékű. Minden páciensnek meg kell tanulni, felismerni a saját izgatottságának a jellemző módjait. Egyeseknek ez nem okoz gondot, másoknál ez több gyakorlást igényel. Akármennyi idő is bonyolult, nem tudunk haladni a légzéstechnika elsajátításában, az első tényleges izgalom nélkül.

A legegyszerűbb és valószínűleg a leghatásosabb visszacsatolási technika, amit egy gumicső darabbal bonyolítunk kb. egy láb hosszúságú. Egyik vége közvetlenül a beszélő ajkainál van, a másik a fülében. Ekképpen a páciens, ha lélegzetet vesz, hallhatja a saját légzését. A másik visszacsatolási eszköz egyszerűen egy magnetofon. A speciális mikrofont minden páciens alkalmazza, a mikrofon képes felvenni a rövid légáramlatot, amikor a szájból kijön. A mikrofon is szemben van a szájjal, a felvett légáramlatot visszajátssza és kiértékeli. A páciensnek meg kell tanulni, felismerni a saját izgatottságát a magnetofonon.

A legfontosabb cél az izgatottságnál, felismerni és alkalmazni a passzív légzéstechnikát. Amikor az áramlat többé már nem passzív, az izgatottság eltűnik, és átcserélődik a légzési hang első vagy második osztályára: az erőlködésre vagy kipréselt levegőre. Az erőltetett áramlat jelzi, hogy a páciens most aktívan részt vesz a kilégzésben, mialatt a bepréselt levegő a hangszalagok zárját vonja maga után, és a levegő csak erőlködve tud köztük kiáramlani. A foglalkozások alatt, az erőlködés és a kipréselt levegő fölveszi a páciens magnója és visszajátssza gyakorlási célból. Az erőlködés és a kipréselt levegő változatlanul előhívja a dadogást, pedig az a cél, hogy ezt minden áron elkerüljük.

Az igazi, ha felismerjük az izgatottságot, ami döntő a folyékonyságra, és ami mutatja, hogy elkerüljük a stresszt. Így ha a páciens otthon egyedül gyakorolja, ő nyugodtabb és relaxáltabb, valószínűleg teljesen folyékonyan beszél, az irodában másrészt nyomás alatt lehet, ami fokozza az ő stresszes állapotát, és a dadogás visszatér. ezért a pácienseknek szükségük van egy külső tárgyi eszközre, ami kifogástalanul jelzi az izgatottság tartamát.

A műhelyben bemutatjuk, hogyan használja minden páciens a magnót a passzív légzés technika gyakorlásánál. A program rendkívül alapos és kritikus szakasza a gyakorlás, ami sok időt vesz igénybe.

Amikor az egyszerű szavaknál az izgatottságot kezelni tudjuk, folytatjuk rövid szólásokkal és rövid mondatokkal. Két szabály van, megtanítjuk megoldani a problémát gyors kezdéssel. Az első, ugyanazt a technikát alkalmazzuk a szólásoknál és a mondatoknál, mint az egyszótagú szavaknál, tegyünk vesszőt, gondolati szünetet az első szó és a mondat többi része közé. A második szabály ahhoz a szituációhoz kapcsolódik, amikor a mondat vagy kifejezés többszótagú szóval kezdődik. Ez a szabály kijelenti: „Amikor az első szó több szótagú, nekünk minden egyes szótagot egyenlő lassúsággal kell kiejteni, mint egy lassú, ritmikus met-ro-nóm.”

Minden páciens kap egy speciális listát a kifejezésekről és mondatokról, amit gyakorolniuk kell. Minden gyakorlásnál használja a gumicsövet, figyeli a viselkedését vagy izgatottság hiányát a lassított első szónál. Ráadásul minden próbálkozást magnóra vesz, visszajátssza és kiértékel.

A műhelyfoglalkozás alatt a technikát állandóan a sporthoz hasonlítjuk. Ez a sport két dolgot tartalmaz: passzív kilégzés technika a lassú első szónál. Az izgatottság jelenléte és a lassú, első szó jelzi a korrekt játékot.

A nyilvános beszéd rendszerint jellemzi fájdalomküszöb feletti nehézséget, kidolgoztam egy gyakorlatot, a terápia első reggelén, minden páciens szembeáll a párjával és a gyűlés végén elmond egy rövid beszédet. Néhány órával korábban ők úgy beszéltek, ahogy tudtak, és most itt állnak és perfekt módon beszélnek – dadogásnak nyoma sincs.

Mindenki beszélni jön, és a többiek megkövetelik a hangtalan gyakorlást a pácienssel. Ez a méltányos, tisztességes folyamatos gyakorlás a módja. Ráadásul, folyamatosan figyelem a termet, és észreveszem ezeket a hangtalan gyakorlatokat, és megbizonyosodtam, hogy ezek teljesen jók. Ha helytelen légzéstechnikát vagy hibás lassú első szót látok, nyilvánosan megjegyzem. A stressz kimutatása ráirányítja a figyelmet a technikára.

Kidolgoztam egy egyperces gyakorlatot, amit úgy hívunk üzleti szerződés a technika alkalmazásának problémáiról. Miután a páciensek bizonyították már, hogy megértették és képesek alkalmazni a passzív légzéstechnikát a lassított első szóval együtt, szükségét látták, hogy hangosan előadják szemben a közönséggel mondatok sorozatát egy percben. Nem volt lényeges a mondatok tartalma, inkább a formája. Ez az előadás elterelte a páciensek figyelmét a saját ügyetlen, kezdetleges technikájukról. Minden mondatnak hibátlannak kellett lennie, ha a beszélő dadogott, akkor fizetnie kellett 1 dollárt minden elakadásért. Az én tipikus kommentárom a beszélőkhöz ez volt: „Most önök látták, és ellenőrizhették a dadogásukat, önöknek fizetniük kellett azért az aggodalmas viselkedésért, ami önöket a világban körülveszi, és kiváltságot okoz.” Eleinte, napi egy percre csináljuk a szerződést, később ez az időtartam emelkedik.

Amikor kidolgoztuk a pácienseknek ezt a javítási technikát, azóta ez a szerződés kiválóan működik. A törékeny hajlandóság könnyen elvándorol, hajlamos hatályon kívül helyezni a megszerzett tudást, ha ők dadognak, akkor fizetniük kell. Az összegyűlt pénzből a műhely legfiatalabb tagjának kell elmennie venni nekem ebédet. Sajnos, még nem gyűlt össze annyi, hogy desszertre is futotta volna.

Emlékszem, kezeltem egy fiatalembert, akinek az apja egy texasi olajmágnás volt. Ez a 19 éves, havonta 3500 dollárt kapott. A foglalkozásokra egy turbó Porschéval járt, és amikor javasoltam, hogy fizessen, ha dadog, ezt válaszolta: „Dr. Schwarz, ez nem pénz!” „Roger, neked 50 dollár egy dadogás.” „Többet szeretnék, uram.”

A páciensek otthon is kötöttek szerződéseket több hónapra. Ezeket a szerződéseket egy meghitt baráttal vagy házastárssal kötötték, és pénz helyett valami személyesebb dologban egyeztek meg, vagy egyszerűen csak kidobták az ablakon. Ez a gondolatmenet tisztán jelzi az ő rejtett zaklatottságukat és fokozottan ösztönzi őket a technika gondosabb alkalmazására. A páciensek megtanulják és gyakorolják ezt az egyezséget a műhelyben, és sok segítséget kapnak a stresszes szituációk megoldására a műhelyfoglalkozásokon kívül is.

Emlékszem, egyik páciensem hívott a központban, és elmondta volt egy felvételi interjúja, ahol az első kérdésnél arra gondolt, hogy ez nagyon hasonlít a mi szerződésünkre. Kérdésemre ő elmondta, hogy végig arra gondolt, hogy az általunk megbeszélt technikát tartsa szem előtt. És a felvételi interjú tökéletesen sikerült.

A másik gyakorlat is nagyon hatásos, úgy hívjuk: „edzetté tesz”. Az a cél, hogy a dadogót ellenállóvá tegyük a gyors beszédre minden helyzetben. Az emberek hajlamosak mindenféle módon reagálni. Gyorsan beszélnek, hajlamosak a gyors beszédre. Ha a dadogó próbál meg gyorsan válaszolni, akkor bajosan tudja alkalmazni az ő technikáját, amit tanult. Mert időt igényel, hogy megvalósítsa a passzív légzéstechnikát és az első szó lassított beszédét. Ezért szükséges őket megtanítani a kitartásra, szívósságra.

Hajlamos az egyezség kötésre, a kitartás megtanulása igényli egy másik személy közreműködését is. A másik személy feltesz egy kérdést, amire a páciens egyszerű mondatokkal válaszol, alkalmazva a passzív légzéstechnikát. A mondat közepén a segítő félbeszakítja egy másik kérdéssel. A páciensnek meg kell állni a közbevetett válaszra, újra létre kell hoznia a légáramlatot, és alkalmaznia az egész mondatra, válasz közben: újra félbeszakítják egy kérdéssel. Ez megy egy percig. A páciens hajlik a gyorsaságra, abbahagyja az ő technikáját a válaszban, gyorstüzelő kérdezővé válik. A cél, megőrizze a passzív légzéstechnikát, és folytassa a lassított első szó technikáját a gyors kérdések ellenére is.

Gyakran mondom a pácienseimnek a műhelyfoglalkozásokon, hogy szeretném bennük kifejleszteni a paranoia egyik formáját. Szeretném, ha elhinnék, hogy minden egyes szó, amiért nekem fizetnek, edzetté teszi őket. Ez vezeti őket, és ez teszi őket edzetté a gyors, verbális világban.

Tovább a tizenegyedik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=33&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=33&from=article Sat, 24 Oct 2009 18:43:58 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Az interjúk alatt lelepleződött néhány ember, aki egy kicsit lassabban beszélt, mint az átlag, bár nem annyira rendkívüli módon. Másrészt találtam jelentős számú adatot, apró áramlatokat a beszédükben. Újra használtam a fémtükrözést a szájban és rögzítettem az összefoglalást, felfedeztem, hogy egy kis mennyiségű levegő jön ki a szájukból, mielőtt beszélni kezdenek. Minden mondatukat megelőzte, ez az apró, alig hallható sóhajtás.

Úgy gondoltam, hogy ez még sok fejtörést fog nekem okozni. Mi ez az apró légáramlat? Mi a feladata? Ilyet sosem láttam eddig a dadogóknál, sem a normál beszélőknél. Miért csak ennél a csoportnál van?

Az irodámban ülve visszaemlékeztem az áramlat mimikájára. Aztán eszembe jutott a válasz. Ez az áramlat a beszéd előtt megnyitja a hangszalagokat. Az áramlat passzív, sosem erőltetett, és ez a sóhaj úgy tűnik, eltávolítja a hangszalagokat és relaxálja azokat.

Ez megmagyarázza azt a bizarr viselkedést, amit egyes pácienseimnél láttam, sosem dadognak, ha dohányoznak. Amikor kértem, mutassák meg, hogyan gyújtanak rá, lélegzik be és engedik ki a füstöt, és kezdjenek beszélni. A dadogás eltűnt.

Amikor megkérdeztem őket, mit gondolnak, miért segít ez? Azt válaszolták, hogy relaxálja őket. Ez egy formája a pszichológiai figyelem elvonásnak. Abban az időben azt gondoltam, hogy ez egyfajta megoldás a problémára.

Később felfedeztem, hogy a hangszalagokat ellenőrzi az agy légzőközpontja. Normális esetben belégzés előtt egy kissé kinyitja a hangszalagokat, aztán bezárja, kilégzéskor ugyanez történik.

Mint látjuk, a hangszalagok kinyitása egy aktív cselekedet, amit az agy légzőközpontja ellenőriz. A gégében lévő izmok összehangolt mozgásának eredménye a hangszalagok kinyitása. Másrészt a kilégző fázis egy passzív állapot, az izmok elernyednek (relax) és bekövetkezik a hangszalagok befelé történő mozgása (összezár). A kutatások azt mutatják, hogy kilégzés alatt a hangszalagok izmai teljesen el vannak lazulva.

Másik kutatásban, elektródákat helyeztek a hangszalagokra, hogy tanulmányozták, hogy a feszítés mértéke kapcsolatban van a beszéddel. A hangszalagok feszülése beszéd előtt szintén tanult viselkedés. A kutatások azt mutatják, hogy az átlag ember a hangszalagjait beszéd előtt 1/3, 1/2 másodpercig feszíti meg.

Ez a másodperc töredék a beszéd a kritikus része, mert ekkor dől el, hogy a hangszalagjait képes és gyakran zárva tartja. Ezt már korábban ultrahangos vizsgálattal észleltük a dadogóknál. Észszerű, ha lecsökkentjük ezeket a beszéd előtti hangszalag megfeszítéseket. Álláspontom szerint, ez kiváló lehetőség a hangszalagok zárjának az elkerülésére és így abbahagyni a dadogást.

A fortély, valahogy megtanulni a beszéd előtti kilégzést, ha nem szándékozik beszélni, akkor ez egy egyszerű, halk kilégzés. Az agyat be kell csapni abban a hitben, hogy a beszélő egyszerűen egy következő lélegzetet vesz. Ha az agy be van csapva, akkor nem fejleszti ki a beszéd előtti hangszalagfeszítést.

Elkezdtem kísérletezni a légzéstechnikával. Kezdetben megkértem a dadogót, hogy mutasson be egy hosszú, hallható, relaxáló sóhajtást. Aztán megkértem, hogy ismételje meg, amikor félúton volt, mondjon egy egyszótagú szót. A dadogás elmúlt. Emeltem az egyszótagú szavak számát egy kilégzés alatt. Ismétlés, dadogás nélkül.

Meglepődtem. Ez annyira egyszerűnek tűnt. De nap nap után az eredményeim megerősítettek - a pácienseim folyamatosan folyékonyan beszéltek. A hangulatom emelkedni kezdett. Csodálkoztam, hogy milyen hosszú időszak ez, az elkerülhetetlen hanyatlás előtt, de nem következett be. És elhatároztam, hogy folytatom a következő lépéssel. Megkértem a pácienst hogy tegyen egy nem hallható kilégzést. Amikor megtette, azonnal mondta, hogy otthon is gyakorol, és azóta nem aggódik a hangzás miatt. "szeretek eltorzítva lélegezni". A beszéde még nem volt teljesen elfogadható (kellemes) és megmaradt a folyékonyság is.

Itt van tehát - gondoltam - a gyógymód, amely bemutatja egyszerűen a lényeget. Kifejezetten arra koncentráltam, hogy elméletbe foglaljam a dadogás okait. A passzív légzés széjjeltartja a hangszalagokat, és relaxál a beszédet megelőzően valamint nélkülözi a feltűnő légzést, amely szükséges, hogy a dadogás reflexét elindítsa.

De másik pácienseimnél közvetlenül az eredményt hazudtolta meg a következő periódus bonyolultságát. Jóllehet ők is használták folyamatosan ezt a légzési technikát, de még mindig dadogtak. Hol tévedtem? Mi az oka?

Feljegyeztem, hogy például ezeknek a dadogóknak mekkora a száma a többi betegemhez képest. Képes voltam feltárni négy jellegzetes hibát, ami úgy tűnik előidézte a dadogás újrafellépését. Elmondtam nekik, hogy helytelenül alkalmazzák a levegőáramlatot, és minden páciensem később kapott utasításokat, hogy figyelmeztesse őket ezekre a hibákra, ezzel ők mindig elkerülték a dadogást.

1. Erőszakos áramlás. Bizonyos feltételei a stressznek, a páciensek hajlamosak nyomni vagy erőltetni az áramlást, ezzel gyakran bezárták a hangszalagjaikat és bekövetkezett a dadogás. Emlékeztettem őket, hogy az áramlásnak teljesen passzívnak kell lenni, az erőltetett áramlás hamarosan elmagyarázza az agynak, hogy ez egy "h" betű, az agy majd azt gondolja, hogy minden mondatkezdést "h"-val kell kezdeni és a dadogás eltűnik.
2. Rossz átmenet (nincs átmenet). Az akadály másik oka, a zavartalan áramlás hiánya az első szó első hangjának kimondásakor. Az áramlat rövid, és szünet van az áramlás vége és a beszéd kezdete között. Amikor ez feltűnik a páciensnek elakad a lélegzete - talán ha kezdeményez egy belégzést. A szünet elegendő időt ad a hangszalagok zárjához. Egy páciens ezt mondta: "A légáramlat az életvonalad a folyékonysághoz, kövesd ezt egyenesen a szóhoz."

3. Hiba a szándékban. A páciensek gyakran belemerülnek az első hang kimondásába, az ajkuk még ennek a hangnak a kimondását formázza, a légáramlat utolsó perce alatt. Tehát a légáramlat hatással van az őt megelőző hangra és ez az egyik oka, hogy egy ilyen várakozás mindig a hangszalagok feszülését okozza - ami gyakran elvezet a dadogáshoz. A pácienseket emlékeztettem, hogy az áramlás célja az agy becsapása ezért ők csak vegyenek egyszerűen egy másik lélegzetet. Ha ők elkezdik formázni az első szó első hangját, akkor az agy nem lesz becsapva.

4. Az áramlás erőltetése. A páciensek, erőltették ezt az áramlást, gyakran belélegeztek és ezzel az erőltetett levegővel bezárták a hangszalagjaikat. Amikor elindult az áramlás az arra alkalmas időben elernyesztették a hangszalagjaikat. Gyakran kísérelték meg ezt stressz alatt. Ez az erőltetés gyakran átalakult zárolássá és ők dadogtak.

Azok a páciensek, akik ki lettek oktatva, sosem erőltették az áramlást, a levegőt folyamatos mozgásban tartották, egyenletes belégzés és aztán egyenletes kilégzés. Egy pillanatig sem akadt el a levegő.

Ezekre a figyelmeztetésekre minden páciensem jól reagált. Az áramlás technika, amikor helyesen alkalmazzák, lényeges javulást okoz. De néha dadogási blokkolások még mindig előfordulhatnak. Ennek ellenére a látszólag hibátlan áramlás használatakor is néhány páciensemnél megmaradt az dadogás élménye.

Újravizsgálva ezeket a pácienseket, szokásom volt, pl. meghallgatni, hogy a fiatal ember hogyan használja a hibátlan légzéstechnikát a „t” kiejtésénél, és amikor dadog. Magnóra vettem ezeknek a megmagyarázhatatlan elakadásoknak számos esetét és visszajátszottam őket újra és újra.

Egyik este otthon hallgattam őket, azon töprengtem, hogyan találhatnám meg a megoldást, amikor a feleségem belépett a szobába és megjegyezte: „Tudod, ezek az emberek szörnyen gyorsan beszélnek.” Akkor én felismertem a nyilvánvaló tényt – speed-stressing ők gyors stressz alatt vannak. Ha a páciens fél a szavaktól, még akkor is, ha használja a hibátlan légzéstechnikát, feltétlenül át fog rohanni azon a szón, amelyik visszafogja a beszédet. Ez az átrohant szó következtében az agy megfeszíti a hangszalagok izmait, előre látni, hogy gyors beszédet fog okozni. Ez pont olyan, mint amikor a rövidtávfutó megfeszíti a lábizmait egy másodperccel a 100 yardos start előtt. De amíg az izmok megfeszítése a rövidtávfutónak előny, a dadogót a hangszalagok megfeszítése akadályozza a légzéstechnikában, és visszatér a dadogás.

Az az igazság, amikor elkezdünk beszélni ugyanúgy, mint más. Készenállunk a 26 mérföldes maraton lefutására. A maratoni futónak nem szükséges olyan magas kezdő gyorsulás, mint a rövidtávfutónak, és ha megvizsgáljuk az izmai feszességét másodpercekkel a futam előtt, úgy találjuk, hogy lényegesen kisebb, mint a rövidtávfutóé.

A dadogókkal együtt az a célunk, hogy lehetőleg még a beszéd megkezdése előtt kivonjuk a fölösleges feszességet a hangszalagokból, a lassú kezdés kritikus. Valóban, amikor erőltettem a pácienseimnél, hogy mondják az első szót lassan, a dadogás megszűnt.

Megtaláltuk a passzív légzés technika kombinációját, lassított, megfontolt első szó folytatva egy erőteljes védekezéssel a dadogás ellen. Ezt hívom én: „tökéletes technikának”. A „tökéletes technikával” elkerülhető a dadogás. Elkezdtem felvilágosítani pácienseimet erről a nagyon fontos tényről. Megszerveztem a sokirányú-stressz beszélgetési szituációkat, így első kézből láthatom, hogy ez a vélemény feltétlenül igaz. A pácienseim változatlanul éreztek több-kevesebb aggodalmat és stresszt. A sikeres végrehajtás következménye erőteljes és nyilvánvaló volt. Itt van, először a folyékony beszéd sikeres receptje.

Tovább a tizedik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=32&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=32&from=article Wed, 21 Oct 2009 20:54:04 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk A dadogás kezelésének szemlélete igen széleskörű. Könyvek százait és cikkek ezreit publikálták ebben a témában az elmúlt ötven év alatt. Bizonyos technikák ismételten felbukkannak az irodalomban, azért lehet ez, mert ezek részben sikeresek.

Relaxációs terápiák. Ezek kiemelkedően a legelterjedtebbek a dadogás gyógyításának módszerei közül. Különféle variációi vannak, de mindegyik arra törekszik, hogy enyhítse az izmok feszességét az egész testben, és ilyenformán kikerülje a dadogás reflexét. A módszer alatt a pácienst arra biztatják, hogy kezdje el a figyelmét egy bizonyos izomcsoportra összpontosítani (rendszerint a lábakra), teljes erőből feszítse meg az izmokat, majd lazítsa el, amennyire csak tudja. Minden izomcsoporton külön-külön végigmennek és ellazítják. Ezt az eljárást, mint a fokozatos ellazítást, először Edmund Jacobson írta le 1923-ban. A beszámoló rámutat, hogy valamelyest javul, de teljesen sikerrel sosem oldja meg a problémát.

A relaxáció másik típusa belekever bizonyos jóga-gyakorlatokat. Ebben a vigyáz állásban, a feszítés hatására fokozódik a hátgerinc rugalmassága, és magába foglalja a csavarásokat, elforgatásokat és a felsőtest elfordulásait. Lassan kell végezni, mélyen meditálva, ezeket a feladatokat fokozatosan rávesznek az ilyen gyakorlatvezetők, egyre több nyugodt viselkedésre - az eredmény újra javulás de nem oldja meg teljesen a problémát.

Irányított megjelenítés is egy másik relaxációs technika, amelyet alkalmaznak a dadogás gyógyításában. A pácienseket arra tanítják, hogy képzeljenek el egy csendes, nyugodt jelenetet illetve tevékenységet és arra biztatják őket, hogy időzzenek el ebben a képben a nap folyamán többször is. Ez a technika bemutatja a valódi relaxációt néhány páciensnél, újra csak némi javulás a beszédben.

Végül, a biovisszacsatolási szemléletek. Elektródákat erősítenek különböző izmokhoz (rendszerint a nyaknál) és fokozatosan kialakítják a beszéd alatt ajánlott izomfeszülés mértékét. A pácienseket a műszer megtanítja az alacsony izomfeszülés mértékének megőrzésére. Ezek a kísérletek nem annyira népszerűek. Sajnálatos módon, a bio-visszacsatolás feltalálásának kiábrándító hatása van a dadogásra.

Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a relaxációs technikák képesek javítani vagy csökkenteni a dadogást de nem szüntetik meg azt. Nem szüntetik meg eléggé a hangszalagok feszességét.

Mély légzési gyakorlatok. Érezzük, ha elég mélyet lélegzünk beszéd előtt, az megállítja a dadogást. Néhány relaxációs technika alapul szolgál a mély légzés gyakorlatainak megtanulásához. Néhány technika belégzéskor oldja a stresszt a rekeszizom körül, mások pedig a tüdőt körülvevő védőerezetnél. Egyesek szerint a legfontosabb az orron keresztül való légzés, mások szerint a szájon át kell. Mindenesetre, az tény, hogy a dadogók belégzési módszere hibás. Sajnálatos módon a legtöbb tanulónál nem történt javulás.

Beszédgyakorlatok. A beszédfoglalkozásoknak egy új, szokatlan módszere, a dadogás gyógyításában gyakran használják. Például, néhány specialista metronómétert használ a beszéd ritmusának beállítására. Mások arra kérik pácienseiket, hogy beszéljenek lágyan, megint mások kiabáltatják őket. Javasolják, hogy beszéd előtt lélegezzenek be, beszéljenek idegen akcentussal. Ajánlják, hogy beszéd közben ne mozogjon a szájuk, suttogást gyakoroltatnak.

Ezen áttekintés eredménye, gyakran egymásnak ellentmondó terápiák nagy része eredménytelen. Nem eredményeznek folyékonyságot, mégis makacsul ragaszkodnak ezekhez. De a terápiák e formái hatástalanok, mert a páciensek nem fogadják el őket. Megértik, hogy ez idegen tőlük, szokatlan dolog. A páciensek nem akarnak dadogni, de a legkevésbé akarják gyakorolni azt. Nem használják ezt a beszédet, furcsának találják.

Például, ismeretes, hogy minden dadogó folyékonyan énekel. De bemutattak nekem olyan dadogót is, akinek azt javasolták, hogy énekelve akarjon kommunikálni. De ez nem elfogadott. A Country-Western énekese, Mel Tillis, karriert futott be azzal, hogy folyékonyan énekelt, viszont nehézséget okozott neki, ha beszélni próbált. Volt humora, és a közönsége nevetett rajta mikor egymás mellé helyezte a kettőt.

Ez jól bizonyítja, hogy a dadogást csak lassú beszéddel lehet megállítani. Ismeretesek a Controlled Rate Group javítási módszerei. Ezek a terápiák alapja a lassú beszéd elsajátítása a dadogók részéről, megengedi, hogy a belégzési idővel ezt kompenzálják, bár tudja, hogy a belégzésük, hangszalagjaik és az artikulációs mechanizmusuk nincs összehangolva.

Ez a módszer általában alkalmazza a lassú beszédet, ezt hívják késleltetett hallási visszacsatolásnak. A páciensek egy mikrofonba beszélnek, egy hozzácsatolt apró computer, mint rögzítő, lassítja és eljuttatja a hangot a fülhallgatóba. A páciens hallja a saját hangját kb. 2 másodperces késéssel. A beszéd ilyen körülmények között nehéz, folyamatosan próbálják alkalmazni, hogy kompenzálják a késleltetést.

Csak a sikeres beszédet juttatja vissza a fülhöz. Ez a lassítás csökkenti, vagy megszünteti a dadogást, a beszéd lassúságán kívül egy ára van, feltűnés nélkül tud beszélni a mikrofonba, a computert és a fülhallgatót állandóan hordani kell.

Másik módszer egy apró metronóméter elhelyezése a fül mögé. Szabályozza a beszéd ritmusát, így a beszélő a szükséges idő alatt mondja ki a szótagokat. Feltéve, hogy az ütem elég lassú, ez a szótagoló beszéd, folyékonyságot produkál. De az ára, nem természetes hangzású a beszéd és egy elektronikus eszköz függőségét okozza.

Ez a „beszéd segítő” számlása, a páciens fokozatosan növeli a metronóm ütemét, amikor megfelelő lesz a sebesség, a beszéd normál hangzású lesz, a páciens abbahagyhatja a metronóm használatát. A dadogók tapasztalata, bármennyire is ellentmondásos, ahogy a gyorsaság emelkedik, a dadogás újra megjelenik.

Büntetés. A gyógyítás egy formája, a büntetés, a dadogás gyógyításában egy régi történet. Például, elektromos sokk, folyamatosan alkalmazzák, kellemetlen ingereket idéznek elő. Akik nem szeretik a sokk-terápiát, azok szerint könnyű alkalmazni és a páciens nem tesz semmit, hogy elkerülje.

A pszichológusok szerint, az ember akkor tanul, ha jutalmazzák, és a sokk büntetés, amit kerülni kell. A páciensek bármit megtesznek, hogy elkerüljék a sokkot, ami azt jelenti, hogy változtatnak a dadogáson is, nyelnek, köhintenek, lassan beszélnek vagy természetellenes lesz a hangjuk, bármit megtesznek, amire képesek. De ez nem azt jelenti, hogy megtanulták ezeket a technikákat. Mihelyt a sokkolást kiküszöbölték, ők visszatérnek a dadogásra.

A büntetés másik formája, hogy a dadogóval szén-dioxid gázt lélegeztetnek be. Ezt a kúrát használják depresszió vagy más mentális probléma kezelésére is. Gyakran használják az elektro-sokk terápia helyett. Egyik páciensem elmesélte, hogy akkor kényszerítették belé a szén-dioxid belégzését, amikor még gyerek volt. Emlékezett, hogy minden reggel az apja, aki orvos volt irányította a tiszta szén-dioxid gázt az arcmaszkon keresztül. Két belégzés után elájult, amikor magához tért, akkor vitték az iskolába. Másfél évnyi kúra semmilyen pozitív hatással sem volt az ő beszédére, ennek a mély gyötrelemnek az emléke örökre bevésődött az emlékezetébe több mint ötven éve már.

Műtét, ami nem feltétlenül büntetés, de ugyanazt okozza. Európában a 19. sz. közepétől napjainkig folyamatosan alkalmazzák ezt a sebészeti módszert, bár nagyon kis mértékben. Például, 1842-ben, Németországban a dadogóknak levágták a nyelvét vagy abból egy darabot. (csak emlékeztetőül, hogy akkor még nem volt érzéstelenítés). A sebészek már majdnem ötven éve végzik ezt a műtétet, miután rájönnek, hogy az egész hatástalan.

Egyszer jóhiszemű orvosok javasolták, a dadogás oka rendellenes fejlődés, vagy félénk, bátortalan viselkedés, a probléma orvoslása, egy kis szövetdarab lemetszése, mert úgy gondolják, hogy a nyelv oda van tapadva a szájüreg aljához.
Sajnálatos módon, nem bizonyítja semmi, hogy ez a módszer bármilyen pozitív hatással lenne a beszédre, csak remélni tudjuk, hogy ez a módszer abbamarad.

Gyógyszerek. Az utolsó gyógykezelés, amit ezen a néven foglalunk össze. Három alaptípusa van. Az első anti-convulsants. Az ideggyógyászok látták, hogy a heves erőlködés kapcsolatban van a dadogással. De nem tudták, hogy az erőlködés, az tanult viselkedés. Az orvosi irodalomban számtalan helyen publikálták, hogy az anti-convulsant gyógyszer a dadogás másfajta gyógykezelésében alkalmazzák. Tény, hogy a dadogók nagy többsége nem hagyja abba a dadogást a gyógyszer hatására, nagyon nehéz lebeszélni a neorológusokat a terápia alkalmazásáról.

A másik csoport az idegnyugtatók. Gyakran használják, hogy csökkentse az általános stresszt. De újra, nem teljesen küszöböli ki a problémát, és a mellékhatások lényegesek. A Beta-Blockers csoport az idegnyugtatók új családja, ígéretesnek mutatkoznak a kutatások.

A harmadik csoport az izomlazítók. A feszültség a dadogás alapvető okozója, jó módszer a feszültség csökkentése. Mindamellett semmiféle gyógyszer sem szükséges a hangszalagok feszültségének csökkentéséhez, a mellékhatások kényelmetlenek és kockázatosak.

Láthatjuk, hogy nagy érdeklődés kíséri a dadogás módszereit (szerteágazó irodalma van). A legtöbb módszer okoz némi enyhülést, segítséget a dadogók jelentős részénél. De egyik sem oldja meg a problémát teljesen, ez okozza az bukásukat is. Ez a dolog rákfenéje. Kiküszöböli a dadogás kilencven százalékát, és a többi marad. Kivéve, ha el tudjuk távolítani a teljes dadogást, a maradéknál elkerülhetetlen a visszaesés. Tehát, ha te a beszéded javulásáért, egy furcsa, idegenszerű hanggal fizetsz vagy bonyolult, feltűnő segédeszközzel, a folyékonyság változása jóformán a startnál kudarcra van ítélve.

Tovább a kilencedik fejezethez
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=31&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=31&from=article Wed, 21 Oct 2009 20:44:37 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk A beszéd szempontjából a dadogás tünetei nem lennének teljesek e jegyzet nélkül, a rendellenesség kezdődő és az előrehaladott formája közötti különbségről. Elnevezték őket elsődleges kontra másodlagos dadogásnak, hagyományosan így határozzák meg a kényszerítés időszakát, és erőlködés helyzetét. Az elsődleges dadogók azt mondják az ismétlődés erőlködés nélküli a mondat kezdéskor, a másodlagos dadogók a teljes mondatban bárhol folyamatosan erőlködnek.

Pácienseim vizsgálata során rájöttem, hogy az erőfeszítés mértéke az oka a III. és a IV. típusú dadogásnak. Például, sosem erőlködnek nyíltan, de ez a beszédzavar nyílt, előrehaladott formája. Ezért kifejlesztettem 3 diagnosztikai kérdést, amellyel minél több hasznos információhoz juthatunk.
• Amikor beszélsz, előrefigyelsz és próbálod a bonyolult szavakat behelyettesíteni egy másikkal?
• Általában beszélsz, amikor dadogni kezdesz, vagy a beszéd előtt dadogsz?
• Dadogsz, amikor egyedül vagy és magadban hangosan beszélsz?

Az elsődleges dadogók mindhárom kérdésre nemmel fognak válaszolni. A kisgyerekek nem tudják használni ezeket, a kérdéseket, még nem értik meg pozitív jelentésüket, a gyerek nem számít a stresszre. A gyerek, aki válaszol ezekre, a kérdésekre, állandóan figyelni fogja az ismétlődéseket és tétovázásokat a mondat kezdés előtt. A viselkedésük, mindamellett, energikus lesz.

A másodlagos dadogók rendszerint az első két kérdésre igennel fognak válaszolni, és a harmadikra nemmel. Az utolsó kérdésre adott igen válasz a bizonyíték, hogy az átfogó stressz mindenütt azonos színtű és magas. A másodlagos dadogók rendszerint bizonyítják a nagy erőlködést, és ez megtörténhet bárhol a mondaton belül.

Azt mondják, hogy az erőlködés hevessége a legfőbb különbség az elsődleges és a másodlagos dadogás között. Rámutattam, hogy ez a szabály nem érvényes. Például a pácienseim 20%-a volt rejtett dadogó. Ők sosem dadogtak, inkább kerestek egy elkerülő szót a nehéz szavak vagy szituációk helyett. Senki sem tudja róluk, hogy dadognak, ezért nem is látszanak rajtuk az erőlködés jelei. Ők, mint betegek nem léteznek.

Ezért az elsődleges és másodlagos dadogók közötti különbséget nem lehet az erőlködés mértékével meghatározni, de a viselkedés vagy a stressz előérzetének hiánya sokat mond. A betegek látják a szótagokat, szavakat vagy a félelmetes beszédhelyzeteket? A hét év alatti gyerekeknél a válasz: nem. Ezért ők elsődleges dadogók. De tíz év fölött a válasz: igen, ők már másodlagos dadogók. Ezalatt a három éves időszak alatt létezik egy periódus, amit átmeneti dadogásnak hívunk.

Az átmeneti dadogás időszakában a gyerek fél bizonyos szituációkban a beszédtől, ugyanakkor nincs megfelelő ismerete a szavakról vagy szótagokról, ez egyre nehezebbé válik számára. Ebben az időszakban néhány gyerek már megérthet néhány félelmetes szót, de a többi még meglepetés számára. Átlagosan nyolc éves korban értik meg a folyamatát a kikérdezésnek. "Néhányszor problémád van a beszédeddel, te is észrevetted? Te tudod azt a szót, de nehéz kimondani - látod előre, hogy nehéz szó következik?" "Néhányszor"- hangzik a válasz. Jön a következő kérdés: "Néha tudod, hogy mit tudsz mondani, néha azt mondod, ami sikerül - igaz ez?" Rendszerint a válasz: "Igen". A következő kérdés: "Többnyire azt mondod, amit sikerül kimondanod (meglepetés) vagy általában azt mondod, amit mondani akarsz?"

Ha a gyerek azt válaszolja, hogy többnyire meglepetés, majdnem biztosan mondhatjuk, hogy megkezdte az átmeneti időszakát. De ha a válasz, többnyire azt mondja, amit mondani szeretne, akkor mi úgy tekintjük őt, mint egy felnőtt dadogót és a gyógykezelés is ennek megfelelő.

Általában őszintén válaszolnak, ezért hét év alatt elsődleges dadogóknak tekinthetjük őket, tíz év felett viszont másodlagos dadogónak. Néhány kivételtől eltekintve, ezt elfogadhatjuk szabálynak. Már láttam koraérett öt éveseket is, akik bizonyos szavakat összekapcsoltak a félelemmel és nagyon erőlködve beszéltek, használták a szóbehelyettesítést. És láttam tinédzsereket, akiknek nem volt szó vagy szótag félelemérzetük csak egy csekély, könnyed szóismétlés a mondat kezdetekor.

A másik okra is szenteljünk figyelmet a viselkedés vagy a stressz előérzetének hiányára, ami közvetlenül összefügg a gyógykezelés várható eredményével. A gyerek nem fél bizonyos szavaktól, nincs tudatában annak nehézségeivel, ezért nem okoz neki fájdalmat. Az ön-motiváció semmit sem ér, a probléma mélyebb és a gyógyulás előrejelzése is óvatos.

A másodlagos dadogóknál, folyamatos a félelemérzet a félelmetes szavaktól és tekintélyes érzelmi szenvedést okoz. Ezért a tökéletesítési motiváció nagy.

Próbáltam gyógykezelni néhány gyereket, akik vagy elsődleges vagy, kezdődő átmeneti dadogók voltak. Minden esetben a gyerek megtanulta a technikát, amivel a dadogást meg tudja állítani, és amikor hazamentek a szülőkkel kezdtek gyakorolni. Minden esetben a technika teljes folyékonyságot eredményezett, de nem volt motiváció, hogy folytassák az előírt gyakorlatokat.

A szülők észrevették, hogy a többiek zaklatják, piszkálják őket és a kezdeti hajlandóság eltűnt a folyamatos civódások miatt. Nagyon gyorsan kiábrándultak, csalódottak lettek. Válaszul átalakítottam a gyakorlatok összetételét. De nagyon hamar elvesztették érdeklődésüket, kitartásukat.

Alkalmaztuk a jutalmazás rendszerét, a gyerekek kaptak egy arany csillagot a sikeres feladatmegoldásét. Később ezeket beválthatták értékes jutalmakra. A jutalmazási rendszer bevált.

Kiderült, hogy a közvetlen terápia az elsődleges dadogóknál nem válik be. Később ebben a könyvben bemutatok egy másik szemléletet, ami bizonyítottan sikeres az elsődleges dadogók nagy számánál.

A nyilvántartásomban bemutatok néhány példát, ami sikertelen az elsődleges dadogó gyerekeknél, de ami bebizonyítja, hogy sikerrel alkalmaztam öt évvel később a másodlagos eseteknél. Észrevettem, hogy nagyon sokan tüdőgyulladást kaptak. Nem tudtak kigyógyulni belőle, amikor megfáztak.

Tovább a nyolcadik fejezethez
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=30&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=30&from=article Sun, 18 Oct 2009 07:47:30 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Winston Churchill rejtett dadogó volt, óriási szókinccsel rendelkezett, ami nagymértékben segítette őt a folyamatos behelyettesítésben. A rejtett dadogók sétáló szinonima szótárak. Állandó keresztrejtvény fejtők. Amíg nem dadognak, jól funkcionálnak a társaságban.

Mialatt kiértékeltem a rejtett dadogókat, kapcsolatba léptem vele levélen keresztül. A felesége elmondta, hogy a férje 19 éven át sohasem dadogott. Elmondta, hogy rejtett dadogó volt, került bizonyos szavakat, beszédhelyzeteket. Volt egy hosszú szünet és aztán özönlöttek a kérdések. "Gondolja, hogy ezért hívott mindig ő engem telefonon, ezért kerülte mindig a rendelést az éttermekben, ezért nem szólalt fel soha a PTA találkozókon?" Amikor válaszolt a kérdésekre hallottam, hogy elcsuklik a hangja, amikor a férjéről beszélt.

A rejtett dadogók elmondták, hogy mindig kimerültek a nap végére. Nem volt haszontalan társalgásuk, mindig vadásztak, behelyettesítettek, elkerültek szavakat. Érezték, hogy ők sokkal feszültebbek, mint a nyílt dadogók, mert róluk mindenki tudta, hogy "lefagynak". De ha tudták, állandóan fenntartották a folyamatos éberséget, és ez nagyon fárasztó.

A rejtett dadogók elmondták, erőkifejtést igényel elrejteni a dadogásukat, gyakran mondtak oda nem illő dolgokat, buta, és képtelen szavakat. Gyakran reménykedtek, hogy a hallgató kitalálja a hiányzó – általuk nehéznek tartott- szót.

Emlékszem, babrálta a haját Pierre, aki zavaros francia akcentussal beszélt. A kiértékelésem részeként megkérdeztem, hol született és azt válaszolta, hogy Brooklynban. Gondoltam Franciaországban nevelkedett, ezért megkérdeztem, hol járt iskolába? Újra Brooklyn volt a válasz. "Tehát az akcentusa csak szélhámosság?" kételkedtem. "Igen", felelte és nyoma sem volt az akcentusnak. Elmesélte, hogy felfedezte, ha ezen a módon beszél, akkor hajlamos arra, hogy ne dadogjon, és az emberek elnézik neki a rossz angol tudását, a szóbehelyettesítéseket. Vagyis, ha nem tudott kimondani egy szót, akkor megvizsgálta, hogy melyiket tudja könnyen kimondani. "Hogy mondják ezt angolul?". Ezt a stratégiát a sógora javasolta neki, aki bevitte őt egy biztosító társasághoz. Ő szeretett volna dolgozni, ezért keresett új gyógymódot.

A rejtett dadogók rendszertelen mértékben rejtik el dadogásukat. Én nagyra értékeltem őt, aki a Legfelsőbb Bíróságon szakértőként dolgozott New England-ban. Már harminc éve rejtett dadogó volt, bár helyettesítette a szavakat, az állapota miatt néhányszor alkalmazott meglehetősen furcsa nyelvezetet. De ez így volt jó, ez növelte a beszédének a karizmáját.

Folyamatosan ellenőrizte a feszültségét, és minden nap bevett egy adag idegnyugtatót, már több mint ötven éve. Mialatt a Karib Tengeren utazott a feleségével, szándékosan lemondott a nyugtatóról, egy napon belül kialakult a roham - ez a gyógyszerfüggőség jele. Miközben csökkent a drog.

Munkahelyén elismerték, nagyon csodálták a szaktudását. Nem volt meglepő, hogy felkérték a Szövetségi körzet… de ő visszautasította a felkérést és senki sem tudta, hogy miért. Elnézték neki, hogy a saját ízlése szerint dolgozott, mindenki úgy tudta, hogy megérdemelt jutalom ez a pozíció.

Két okból jött hozzám. Az első, fokozatosan le akarta csökkenteni a gyógyszeradagját, úgy érezte csak akkor tökéletes, ha kiküszöböli a stresszt, ami összefügg a rejtett dadogásával. Másodszor, és ez volt az igazi oka, amiért eljött, ki akarta deríteni, hogy miért utasította vissza a felkérést. Az Állami Törvényszék engedélyezte neki, hogy részletezze a vádat az esküdtszéknek, szóról-szóra kellett felolvasnia, nem tudta használni a behelyettesítést, ezért nem tudta megvédeni az álláspontját.

Először bízott bennem, észrevette, hogy a feszültség enyhülése összefüggésben van az ő jelentős alapfokú stresszes állapotának beismerésével. Nem láttam őt közben, nem volt hajlandó alkalmazni az én technikámat az ő jól-elfogadott behelyettesítéses viselkedése helyett. De egy év múlva, amikor szintén felajánlották neki a pozíciót, és ő el akarta fogadni, eljött a terápiára, ami sikeres volt.

Mint tudjuk ötször annyi férfi küszködik a dadogás problémájával, mint nő. A rejtett dadogásra ennek a statisztikának az ellenkezője az igaz. A könyv függelékében szereplő tanulmányban elmondom, hogy a pácienseim közül 87-en voltak rejtett dadogók. Ebből 62 nő és 25 férfi volt - valójában két és félszer annyi nő, mint férfi. Feltűnt, hogy a nők sokkal gyakrabban választják a rejtett dadogást, mint a férfiak.

Egy női páciensem elmondta, hogy közel húsz éve dadog, és pont ezért tanult meg elkerülő szavakat és helyzeteket. Amikor megkérdeztem, hogy miért választotta ezt, sokat sejtetően azt válaszolta: "Ez csak stoppolás, nőhöz nem illő harcolni." Úgy gondoltam, ez is egyfajta igazság. Néhány férfi dadogónál valóban látszott az erőlködésük, mialatt a nőknél ez teljesen elfogadhatatlan. Természetesen ez a tényekből következik, két és félszer annyi nő rejtett dadogó, mint férfi.

A rejtett dadogóknál gyors előremenetel várható, mert kevesebbet kell változni. Ők már beilleszkedtek a társaságba, nem tartják magukat fogyatékosnak. Van önbecsülésük, és szakmájukat jól ellátják. Amikor abbahagyják a szóhelyettesítést, jóformán azonnal be tudnak illeszkedni a mindennapi tevékenységeik közé.

A nyílt dadogók kezelése másfajta munka. A nyílt, negatív hatások a környezetüktől és a saját kínlódásaik okozzák a dadogást. Az ő társadalmi beilleszkedésük gyenge, és amikor hosszabb ideje nem dadognak, el kell kezdeniük egy új életformát a kölcsönös egyenrangúság alapján. Mint ahogy egyik páciensem mondta: "Dr. Schwartz, most, hogy nem dadogok, hogy mondjam el az embereknek, mit is akarok mondani?"

Gyakran mondom a rejtett dadogóknak: "Ha nyíltan dadognának és abbahagyják, megajándékoznák a világot, mert a világ már nem igényli látni és hallani az ő dadogásukat - és ajándék lenne önmaguknak is, mert tudják, hogy megszabadulnak egy csapástól. De a rejtett dadogó csak önmagát ajándékozza meg, nem várhatja el a környezetétől, hogy tudják vagy érdeklődjenek az ő rejtett problémája iránt. Az ajándék, természetesen, hihetetlen szabadságot tesz lehetővé, ha azt mondhatjuk, amit akarunk - félelem nélkül."

Egyszer kezeltem egy rejtett dadogót, aki később megtanult egy sikeres technikát, és több hónapig alkalmazta, felhívott és elmondta, hogy egyik kollégája ezt mondta neki: "John, valami miatt sokkal értelmesebben beszélsz.”

Tovább a hetedik fejezethez]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=29&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=29&from=article Sun, 18 Oct 2009 07:36:55 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Az első típus a legáltalánosabb. A stressz a fő oka a dadogásnak, amelyet előtte megelőz egy rövid időszak, amikor egy időben beszél is és dadog is az illető. Az igyekezet a beszéddel, amely tétovázásból, ismétlődésből, a hangok, szótagok vagy a szavak meghosszabbításából áll. Most azt írtam le, amit egy átlagos, nem-dadogó gondol a dadogásról.

A második típus. Ismét a stressz okozza a hangszalagok zárját, az erőlködésre a "vezérjel" visszakapcsol, de előfordul, hogy az erőlködés az nem része a beszédnek, de megelőzi azt. Az erőlködés lehet igen heves, de a dadogó elhatározza, hogy késlelteti a beszédet, mialatt erőlködik - így a beszéd, amikor ez bekövetkezik, folyamatos marad.

A második típusú dadogást "elragadó" megfigyelni, amikor telefonálnak. A fejük hátralökődik, erősen gesztikulálnak, az állkapcsuk remeg, szemüket összeszorítják, a kezükkel döfködnek - mialatt a másik nem hall semmit, de a szünet után folytatódik a normál beszéd. Ha a hallgató ismeri a Titanic tragédiájának a feszültségét, ugyanazt a meglepődést és döbbenetet éli át ő is.

Egyszer kezeltem ilyen dadogót Angliában. A gyógykezelés előtti napon, a megbeszélt helyen, London mellett egy kis repülőtéren találkoztam vele. Pilóta volt, felajánlotta, hogy madártávlatból megnézhetem a várost és a környező vidéket.

Mint a második típusú dadogók, normál hangon beszélt a toronnyal, de az erőlködés annyira lefoglalta, hogy legurultunk a kifutópályáról, így ez egy hepehupás "autózás" lett.

És tényleg az volt, az egész teste belebonyolódott az erőlködésbe, beleértve a karjait és a lábait is. Ez megelőzte az eligazításnak minden egyes folyékonyan kimondott mondatát, de ez hajmeresztő formája a légi akrobatizmusnak, az utazás végén kimerülten és tengeribetegen hagytam el a gépet.

Megegyeztünk, hogy ő visz vissza Londonba. Az utazás körülbelül egy órán át tartott, és úgy emlékszem majdnem végig beszéltem, mert amikor ő beszélt, az autó hirtelen irányt változtatott.

A dadogás második típusa bemutatja, hogy az erőlködés hogyan szabadítja fel a hangszalagok görcsét a tiszta, érthető beszéd előtt. Az tény, hogy a legtöbb dadogó erőlködik beszéd előtt (első típus) egyszerűen ábrázolva, ők képtelenek várni és befejezni az erőlködésüket, mielőtt elkezdik a beszédet.

A dadogás harmadik típusában is a stressz idézi elő a hangszalagok zárját, de a páciens elhatározza, hogy nem erőlködik, hanem megvárja, amíg a hangszalagok zárja kienged. Ez egy ügyes módszer: elterelheti a figyelmét önmagáról a megfelelő módon, passzívan várakozik, amíg a stressz alábbhagy, nyugodt belégzéssel kinyitja a hangszalagjait vagy nyel egyet, és ugyanúgy eléri amit akart. Egyik páciensem, akit kezeltem, finoman köhögött az ilyen szünetek alatt és ezzel félretolta a hangszalagjait.

Másik páciensem a szünetek alatt mosolygott, figyelte a mennyezetet és feltűnt mennyire elmerül a gondolataiba, mielőtt megszólal. Azonban nagyon gyorsan járt fel-le a szorosra zárt ádámcsutkája ezen "átgondolt" szünetek alatt. Másik páciensem valójában ezek a szériák alatt nagyon gyors nyelésekkel nyitotta ki a hangszalagjait. Holott egyetlen nyelés elég lenne ebben a rövid szünetben. De az ő hangszalagjai nagyon gyorsan újra záródtak, ezért kellett nyelnie másodszor, harmadszor vagy negyedszer is hirtelen a beszéd előtt.

Mialatt mosolygott, feltűnt milyen komoly. Hevesen igyekezett leplezni és magányos harcosként próbált megküzdeni a görccsel, a levegőért és a beszélési lehetőségért.

Végül a negyedik típusú dadogás egy dadogási sorozat. A dadogó használja az elkerüléses módszert, amikor tudatosan megvizsgálja, hogy ne kelljen "nehéz" szavakat mondania.

Ez a típus a rejtett dadogás (bővebben a következő fejezetben). A Nemzeti Alap a dadogókért pácienseinek 20%-a beleillik ebbe a kategóriába. Ezek a páciensek kerülik a nehéz szavakat, szótagokat és beszédhelyzeteket. De egyet minden beteg tud, hogy a folyékony beszédük ára az állandó éberség.

Az első típusú dadogás a dadogás tipikus esete, amit gyakran látunk dadogóknál. Az erőlködés a beszéd része. A második típusú dadogásnál keveset gondolkoztak és elfogadták, a dadogást, mint a beszéd részét. A harmadik és negyedik típusú dadogás társadalmilag elfogadott, de ők maguk nem fogadták el a dadogásnak ezt a formáját. A dadogók ebben a két kategóriában ritkán keresnek szakszerű segítséget még akkor is, ha a rendellenesség e formái gyakran okoznak jelentős érzelmi áldozatokat.

Ahogy egyre több felnőtt dadogót kérdeztem meg, e négy típus keverékét fedeztem fel. Például, az a páciensem, aki erőlködött a nevével, behelyettesített egy szót a másikkal, mialatt leírta a foglalkozását, és a köhögés felszabadította a gégegörcsét. A négy típus keveréke inkább szabály, mint kivétel. Természetesen vannak "egyszerű" esetek, a klinikán láttam ilyen eseteket is. De a számuk nem jelentős, vagy nem jöttek el segítséget kérni.

Tovább a hatodik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=28&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=28&from=article Thu, 15 Oct 2009 18:55:36 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
1. Stresszes környezet. Amikor megkérdeztem a dadogókat, melyik helyzetekben a legnehezebb beszélni, a leggyakoribb válasz ez volt: "a telefon". A felnőttek több mint 80%-a válaszolja, hogy fél a telefon használatától. Én láttam egy 19 évest, aki hitelesen bizonyította a stressz e formáját. A jóképű fiatalember ült az irodámban és kissé dadogva válaszolt a kérdéseimre.

Szokásos diagnosztikai kiértékelésként, megkértem, hogy vegye fel a telefont és hívja fel az információs operátort, kérdezze meg a Macy áruház telefonszámát. Ő visszautasított. Követeltem, hogy tegye meg, mert ez egy alapvető része a kiértékelésnek. Ő azzal védekezett, hogy nem kényszeríthetem a telefon használatára. Bevallotta, hogy nem használta a telefont már évek óta, "lidércnyomása" van tőle.

A legfurcsább szituációját a stressznek egy lelkész mondta el. Aki megfélemlítve mondta a beszédét a pulpituson. Ő gyerekként dadogott, de kinőtte. Pappá szentelés után, elfoglalta egy kis gyülekezetben a hivatalát. Néhány év múlva kapott egy új állást és az első szombaton belépett a templomba, ahol 800 fős gyülekezet fogadta. A nagy hallgatóság sokkolta őt, hangszalagjai záródtak és a visszacsatoló reflexek a hangszálaiban a dadogás reakcióját váltották ki, annyi rejtett év után.

Elkezdte végezni a lazítást (lazító gyakorlatokat vagy gyógyszer), de akkora adagot igényelt volna, ami épp nem kívánatos hatást váltott ki. Ő elhatározta, hogy eltávozik a templomból, amikor az orvosa azt mondta, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését. Ezzel a döntéssel indult a püspökhöz. Elmondta, hogy ő dadog, és ez nyilvánvalóan azt jelzi, hogy "alkalmatlan". A püspök, egy praktikus ember volt, aki azt javasolta neki, hogy először próbálja meg a beszédterápiát.

2. Stresszes hangok (betűk) vagy szavak. A legtöbb ember, aki dadog, hajlamos elkerülni egyes szavakat és gyakran elmondják, hogy nekik nehézséget okoz bizonyos betűk kiejtése. Ez is a stressz egyik formája, mint majdnem az összes féle stressz, ez is tanult. Tulajdonképpen sokféle variációt láthatunk - a dadogók megtanulhatnak félni bizonyos hangoktól, ezek a félelmek rendszeres időközönként - van, aki a "p" és a "t" hangoktól fél, mások "b" és a "k" hangoktól félhetnek. Néhányszor "elveszítik" a félelmüket ezektől a hangoktól, de ez egy későbbi időpontban visszatér.

Sokféle átlagos szótól félnek. A legtöbb felnőtt dadogó csak néhány speciális szótól fél. Kezeltem egy ügyvédet, aki csak húsz szónál dadogott. Készített egy listát, mi gyakoroltuk őket. Az ő problémáját rövid idő alatt sikeresen lehetett kezelni.

Más páciensemnek problémát okozott a keresztnevének a kimondása. Törvényesen megváltoztatta a nevét egy könnyebben kimondhatóra - és egy új szóval kezdte a dadogást. Mikor hozzám járt, nem tudta kimondani a nevét. Biztattam őt, próbálja meg, és folytassuk a próbálkozást a nehézségek ellenére is. Ütemeztem a kísérletét. Az első blokk két perc 39 másodpercig tartott - 2 perc 39 másodpercig teljes csendben és rendkívül heves fejrángatásban, (kihangsúlyozottan) csak alkalmanként volt szüksége levegővételre. Rángatózását befejezve kimondta a nevét: David.

Másik páciensem beszámolt arról, hogy állandóan hazudott, ha azt kérdezték tőle: "Hol nőttél fel?" mert nem tudta kimondani: Wesport. Sok páciensem mesélte, hogy gyakran adtak rossz választ az osztályban, mert nem tudták a jót kimondani - és csak mondtak valamit. Egy 28 éves páciensem így mondta: " 27 múltam". Sok páciensem fájlalta, hogy gyakran szerettek volna enni valamit egy étteremben, de nem azt kértek, amit szerettek volna (mert nem tudták kimondani).

A szó behelyettesítés a legjobb esetben kínos, gyakran kellemetlen és csalódást okoz. A szavaktól és a betűktől való stressz mindig ezt eredményezi.

3. Tekintélyes emberektől való félelem. Sok páciensem mesélte, hogy számukra bonyolult beszélni tekintélyes és híres emberek előtt. Elmondták, aggódtak, ha a főnökkel vagy tanárral kellett beszélni vagy interjúra mentek.

Egyik páciensem mesélte, hogy amikor megállította a rendőr gyorshajtásért, ellenőrizte a józanságát, mert képtelen volt válaszolni a rendőr kérdéseire.

Egy másik beszámolt arról, az összes iskoláiban a tanárhoz intézett kérdéseket és válaszokat leírta és egy másik diáktársa olvasta föl.

Gyakorlatilag minden páciensem gyakran dadogott, ha egyedül voltak bizonyos emberek társaságában, kivéve a szüleiket. A szülők szinte sosem vették észre, hogy gyermekük otthon dadogott volna, mindig az iskola kérte, hogy keressenek egy beszéd specialistát, hogy kezelje a problémát. De amikor a gyerek felkereste az orvost, az nem találta meg a dadogás okát. A specialista nem volt tudatában annak, hogy csak a szülők jelenlétében nem dadog, a "tekintélyi" stressz váltja ki a dadogást más szituációkban, és ez itt hiányzik.

Szembekerültem egy fiatalemberrel, aki sosem dadogott menyasszonyával, csak annak az apjával, az anyjával sem, csak az apjával.

Másik páciensem mesélte, hogy munka közben sosem dadogott a munkatársával, csak amikor azt előléptették felügyelővé. A munkatárs magáévá tette a tekintélyes szerepet, és a környezetében kiprovokálta a stresszt és ennek következtében a dadogást.

4. Félelem a bizonytalanságtól. Pácienseim gyakran nehezen beszélnek, amikor bizonytalanul viselkednek - például, ismeretlen helyzetekben, új szomszédságban, vagy új munkahelyen találkoznak egy új emberrel. Ez a stressz akkor is bekövetkezik, amikor bizonytalanul javítanak egy szót.
Semmi sem bizonyítja jobban az ismeretlenségtől való félelmet, mint az a kísérlet, ahol dadogók egy idegen nyelvet tanulnak. Először az ismeretlen helyzet okozott nehézséget, másodszor a szószedet, harmadszor a nyelvtan. Nem csoda, hogy sok páciensem elmondja, hogy minden idegen szó kimondásakor dadog.

5. Fizikai (testi) stressz. A dadogók néhányszor beszámolnak arról, hogy nagyon nehéz nekik, amikor fáradtak vagy betegek. Valóban, a 19. Században, Európában a gyógykezelést végzők állították, hogy a dadogás eredeti oka az alváshiány. Néhány betegem gyakran napi 14 órás alvást is igényel - mint gyógykezelést. Korábban néhány specialista úgy gondolta, hogy a test egy bizonyos része fárad el, főleg a nyelv, és azt a fogást alkalmazták, hogy megtartották a "fáradt" nyelvet. Természetesen ezek a tartók aranyból vagy elefántcsontból készültek (és koptak a szájban), a funkciójuk alapvetően a szórakozás volt, tulajdonképpen ideiglenesen megállították a dadogást. De néhány nap múlva a dadogás visszatért és még intenzívebben, mint korábban.

De mi ne menjünk vissza a 19. Századba a használhatatlan terápiákhoz, hanem összpontosítsunk a beszéd nyugalmára, mint a kezelés eszközére a probléma megoldásában.

Összetalálkoztam egy különös emberrel, akit egy orosz specialista kezelt. Ő azt állította, hogy a dadogás az egy kifejeződése a túldolgoztatott beszédapparátusnak. Minden páciensétől megkövetelte, hogy hat-hétig ne beszéljenek. Ezután több hétig csak egyszerű szavakat mondhattak, aztán haladtak a rövid mondatok felé és végül teljes mondatokkal fejezték be a kezelést.

Mondani se kell, hogy ez a technika folyton kudarcba fullad, amikor az első stressz kiváltja a hangszalagok zárját.

A betegség okozója határozottan a stressz. A "The Country&Western" énekese Mel Tillis 3 éves kora óta dadogott, amióta átesett a maláriás rohamon. Churchill is dadogott, ennek tulajdonítják a korai mogorvaságát.

6. A váratlan helyzetekből adódó stressz. A stressz e formáját úgy hívják, hogy az "rossz új". Amikor megtudod, hogy kirúgtak, vagy halálos beteg vagy, ellopják az autódat. Pácienseim gyakran mesélik, hogy ez a váratlan helyzetekből adódó stressz a legnehezebben megoldható.

Kezeltem egy beteget, aki elmesélte, hogy milyen csodálatos az én technikám. Az intenzív terápia után pár nappal már tünetmentes volt gyakorlatilag minden helyzetben. Ő elhagyta Ohio-i otthonát magabiztosan szerzett egy új szakmát és ugyanezzel a határozottsággal folytatta a programját, és ezzel az új életmóddal örökre elfogadták.

Azonban, mikor visszatért, a házát kirabolták és felégették. Ez a váratlan stressz olyan nagy volt, hogy hat hét kellett, hogy újra visszanyerje ellenőrzését a dadogása felett.

Láttam pácienseket stressz alatt kiválóan dolgozni a reklámszakmában, akik a kezelés után minden helyzetben folyékonyan beszéltek, de nem tudtak megbirkózni a kívülről jövő, az ügyfelektől jövő váratlan stresszel. (ügynökök voltak). Emlékeztem egy művészeti vezetőre, akinek megromlott a beszéde ezután minden komoly ügyfél visszautasította őt.

7. A beszéd stressze. Valószínűleg a legáltalánosabb stressz a beszéd okozta stressz. Túl gyorsan beszélnek, főleg gyermekkorban fordul elő, és ekkor javítható a legjobban.

Majdnem minden páciensem bizonyos fokig szenved ettől. Sok fiatal gyerek szerez erről tapasztalatokat. Amikor lassan beszélnek, folyékonyan tudnak beszélni. A felnőttek a stressz másik formájától szenvednek, a lassú beszéd nem eredményez azonnali folyamatosságot.

Tulajdonképpen a legtöbb felnőtt nem tud túl gyorsan beszélni. Amikor lemértem, folyékony beszédnél, normál határon, kb. 130 szó volt percenként. A mondat első szavát mindig gyorsan mondják, tehát gyorsan kezdik a beszédet.

Amikor ezt vizsgáltam, kiderült, hogy négyszer olyan gyorsan beszéltek, mint az átlagos. Másik alkalommal lassan és megfontoltan kezdték a beszédet, majd "megrohamozták" a szöveget.

Másik páciensem, aki állandóan dadogott, azzal indokolta, hogy gyorsan beszél, mert "túl akart lenni a beszéden, amilyen gyorsan csak lehetséges". Természetesen ő nem vette észre, hogy ez okozza nála a gyorsasági stresszt. Szerencsére, segítséggel megtanulta ezt elkerülni.

8. Folyamatos, állandó, tudatalatti stressz. A hangszalag körül 16 izom van, egy elektródával könnyen előidézhetjük a hangszalagok feszességét. Ez a feszesség minden időben jelentkezhet és ez a feszesség széles körben, jelentősen változhat. Ezt a hullámzást két fő dolog okozza.
Az első: az agy hormonjai - amelyek az agyközpont felé drámainak mutatják be az izmok feszességét. Amikor a páciens arról számolt be, hogy hirtelen rosszabbodott a beszéde, de nem talált rá semmiféle okot. Kézenfekvő a magyarázat, hogy e hormonok számának megemelkedése okozza.

A második oka a feszes hangszalagoknak, az állandó, hosszú ideje tartó, tudatalatti konfliktus, mert elkeseríti az életének valamely változása. Lehet egy új munkahely, a főnök, akinek a viselkedését azonosítja a szülei viselkedésével - egy rejtett érzelmi reakciót kiváltó filmjelenet, amelyet el nem ismer ugyan, de zavarja a beszédét. Vagy a házastárs, akinek a döntése jelentős változást hozott az életébe, finoman összezavarta a jól meghatározott összefüggések struktúráját - ez a változás idézte elő az aggodalmat és aztán a későbbi negatív okok rontották a beszédet. Az összes tény ellenére mindkét fél tudatos beismerésével teljesen meg lehet beszélni ezeket a "dolgokat".

Amikor mindkét faktor egyidejűleg van jelen, ezek kombinációja az összes többi hét stresszel együtt a hangszalagok teljes feszességét okozza, a páciens így képtelen a beszédre. Ezt gyakran látjuk fiatal gyerekeknél, akiknél az alap és állandó stressz széles variációit láthatjuk. A szülők különösen csalódottak, elmesélik, hogy gyermekük gyakran heteken keresztül nem dadog, aztán egy csapásra teljes erőből visszatér. Nagyon sok ilyen gyereket hoztak el az irodámba, amikor ebben a periódusban voltak. A szülők gyorsan meggyőztek engem, hogy gyermekük dadog, néha elég hevesen. Ezen időszak alatt gyermekük mentegetőzik e bonyodalmak miatt. Ők folyton azt mondják, hogy képtelenek megindokolni ezeket az ingadozásokat, és amikor megismertetem őket az állandó tudatalatti stresszel, akkor bűntudatuk csökken.

Tovább az ötödik fejezetre]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=27&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=27&from=article Thu, 15 Oct 2009 18:47:05 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
A dadogók évek óta járnak pszichológusokhoz, akik az ő problémájukat kezelik. A publikált eredmények nem voltak biztatóak. A dadogás ritkán, szinte sohasem javult. A szokásos értelmezés ajánlotta a pszichoterápiát, de a probléma mélyen gyökerező volt, gyakran kettő-hat évig kellett intenzív terápiára járni, hogy hatásos legyen. Ennek ellenére a megismételt pszichológiai tesztek kimutatták, hogy a dadogók teljesen normális emberek (egészségesek).

Egy dadogó tizenhét év alatt a kezelésekre körülbelül 85, 000 dollárt költött. A kiértékelésem alatt nem emlékszem, hogy olyanra, mint az a fiatalember, ilyen jól szabályozott dadogót láttam volna.

Minden nap ragaszkodunk a mitológiához, hogy a dadogás "pszichológiai probléma". Minden évben úgynevezett szakemberek adnak ki könyveket, akik kinyilvánítják hangos tényként, cikkek jelennek meg sűrűn az újságokban és magazinokban, megerősítve a hiedelmet. Pszichiáterek folyamatosan próbálkoznak kezelni dadogók ezreit minden évben alkalmazott technikákat, amelyekről már régóta bizonyított, hogy eredménytelen.

Freud tudta, hogy ők alkalmatlanok. Egy korai könyvében ezt írta: "Bármi is a dadogás eredete, az nem megközelíthető az általam kidolgozott terápiákkal. Ezért megtagadom a kezelést, a foglalkozást velük a jövőben."

De a kevés is több a semminél, világos volt előttem, hogy a stressz befolyásolja a hangszalagok feszességét. Megvitattam a problémát pszichiáter barátaimmal, akik specialisták a gyógyászatban és a rehabilitációban. Azt mondták nekem, 1953 óta tanulmányozzák a publikációkat. Németországban van egy műhely, ahol a világ-klasszis atléták mozgását tanulmányozzák, azzal a céllal, hogy az atlétikai tehetséget fokozzák. A kutatás része, hogy a kutató a stressz hatásait vizsgálja.

A kutató úgy látta, hogy amikor az atléták stressz alatt voltak, az izmaik is megfeszültek, de a legérdekesebb, hogy a testük egy határozott részére fókuszálták (gócpont) a feszültséget - legáltalánosabban a lapocka (váll) körül, hasfal, hát alsó része, az arc és a kezek. Ezek a gócpontok voltak később a kutatás céljai. Azt találták, hogy ez veleszületett vagy sűrűn, de nem mindig, öröklődő hajlam.

Kevesebb általános célpont volt és volt egy közülük, amely az emberiség két százalékának a hangszalag izmait érinti. Későbbi kutatások felfedték, hogy az összes dadogó ebből a 2%-ból kerül ki. A dadogók ezzel a hajlammal születnek, stressz alatt feszesek a hangszalagjaik.

Ezek a tanulmányok feltérképezték a teljes női és férfi testet, nemi különbségeket kerestek. Például, ugyanannyi stressz alatt ötször annyi férfinak feszes a hangszalagja, míg háromszor annyi nő érzi a hasfal izmaiban a feszültséget.

Én megtekintettem ezt a kutatást a beszéd patológiai intézetben és ők állítják, hogy a hangszalagok feszességében 5:1 az arány a férfiak javára. Ez megmagyarázza, hogy pontosan ugyanez az arány a dadogók beszámolóiban és a kutatási irodalomban is.

Tovább a negyedik fejezethez]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=26&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=26&from=article Tue, 13 Oct 2009 19:27:01 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Győzködtem a beszéd specialistákat, hogy az erőlködés a határozatlanság (tétovázás, egyesek szerint blokkolás) három kategóriába osztható, ismétlődések (szavak, hangok, szótagok) és elnyújtása (ismétlés, hangok vagy szótagok). De ezek a kategóriák tetszőlegesnek látszanak és hajlamosak összemosni néhány nyilvánvaló különbséget, amit megfigyeltem. Tehát, csak a beszédben, teljesen eltekintünk a testbeszédtől.
A legtöbb beszéd specialista nagyon általánosan fogalmazza meg a dadogást, úgymint az "egybehangoltság hiánya" a légző-, hangszalagok és artikulációs mechanizmus között. Azonban, precízen ezt az egybehangolatlanságot természetesen sohasem jelentették ki és a kutatások sem támasztották alá.

Miért? Ha ez egybehangolatlanság volna, miért tűnik el, amikor a páciens hangosan beszél saját magához? És miért nem jelentkezik folyamatosan? Miért csak bizonyos szavaknál?

Az irodalmi ismertetés után (publikálás), az előérzetem megmaradt. A dadogás pszichikai okai, a hangszalagok és az összes többi viselkedés azt mutatta, hogy a dadogó a hangszalagok összeszorításával reagál (a számára aggodalmas helyzetekben). De a precíz, pontos válasz elkerült engem, - egészen addig a napig -, a balesetig, amikor megtaláltam a választ.

Van egy ajtó az irodámon, amelyiken mindennap áthaladok. A procedúra mindig ugyanaz. Odamegyek az ajtóhoz, megfogom a kilincset, kinyitom, kihajtom (kitolom) az ajtót, átsétálok rajta, és automatikusan becsukom az ajtót magam mögött. Mindig így csinálom, mindig hiszem (tudom, hogy így mindig sikerül), ahogy így csinálom és sohasem csalódom.

De egy bizonyos napon a vízvezeték eltört az irodám felett, és a víz lassan beszivárgott a fából készült ajtóba. Az ajtó megdagadt és beragadt az ajtókeretbe, de én ezt nem tudtam, mert lassan csöpögött és nem láttam.

Tehát megyek az ajtóhoz, ugyanúgy, mint ahogy eddig az évek folyamán, megfogom a kilincset, lenyomom és megnyomom az ajtót. De nem mozdul, megakadt. Kezdeti reakcióm, az volt, hogy erősebben nyomtam, de nem működött. Egyre erősebben nyomtam, míg végül feltéptem az ajtót.

Húsz perc múlva megyek az ajtóhoz, ismét beragadva találom. Rögtön egy erős rántással kinyitottam.

Mindjárt elképzeltem, hogyan viselem el ezt a helyzetet. Megtanultam, egyetlen próbálkozás után, ha húsz percen belül próbálkozom, az ajtó egy erősebb rántásra kinyílik. Megtanultam erőlködni.

A megdagadt ajtót úgy kell elképzelni, mint az összezárt hangszalagokat, és az én rángatásom egyenértékű a dadogó erőlködő viselkedésével. Az tény, hogy az én kezdeti erőlködésem sikert eredményezett, és az ajtó kinyílt. Ez azt jelenti, hogy az én erőkifejtésemért jutalom járt (kinyílt az ajtó), néhány esetben (sokat igérően) újra erőlködtem.

Ez összefüggésbe hozható a dadogással - John erőlködve mondja a nevét (nyomja az ajtó gombját) néhány pillanat múlva, kimondja (eléri, hogy kinyílik az ajtó) és a beszédműködésében (próbálkozik az ajtó kinyitásával), az erőlködés jutalmaként lehetővé válik, hogy ki tudja mondani azt, amit akart.

Most elkezdtem gyanakodni, hogy ez mind a dadogás, megfigyeltem, hogyan tanulják. Amit az összes változatnál megfigyeltem, ez ékesszólóan bizonyítja, hogy a különböző emberi lények ugyanúgy tanulják meg az erőlködő viselkedést az általános hétköznapi problémákban, a hangszalagok görcsét. Itt volt végre a dadogás reflexe. Az összes erőlködéses eset, amit megvizsgáltam és tanult erőlködés.
A rejtély darabjai egyszer csak elkezdtek összeállni. A beszéd segédeszközeinek a fiziológiai (élettani) és anatómiai ismereteiből tudtam, hogy a hangszalagokban van egy nagyon kis idegvégződés, ami észleli a feszültséget és ezt az információt eljuttatja az agyba. Amikor a hangszalagokban a feszülés felerősödik, eléri a kritikus záródási küszöböt, ezek az idegvégződések elküldik az indítás adatait. Most értettem meg, ez az idegi impulzus adatai eljutnak az agyba, és kiváltják a dadogás reflexét.

Így válaszolva a látszólagos feszültségre (mindeddig nem részletezett), a dadogó zárja az ő hangszalagjait, ez egy veleszületett reflex. A hangszalagok zárja, felváltva kiváltja a dadogást, és a tanult reflexet. Így két reflexünk van - az első a veleszületett, a másik a tanult.

Megkérdeztem azokat a kollégákat, akiknek a specialitása a tanult fiziológia (élettan), valóban lehetséges, hogy egy ilyen erős és változatos magatartás, mint a dadogás, tanult viselkedés? Ők válaszul megmutattak nekem egy tudományos filmet az öncsonkításról. Kimutatták, hogy a legtöbb fizikailag agresszív viselkedés összefüggésben van a műveltség elsajátításával. Én láttam, hogy ez egy erőltetett, jóindulatú összehasonlítás. Semmilyen viselkedés nem jutalmaz tanulással. A beszéd működése, ahogy az erőlködésből világosan következik elégséges jutalmat ad, a dadogás betanulásához.

Ő (a specialista) különben kimutatta, van még egy másik jutalom is. Szerinte a legtöbb humán műveltség tanult viselkedés és tervezi, hogy ezt bemutatja a dadogóknak az aggodalom csökkentésére. Bármi, ami a dadogó beszédében csökkenti az aggodalmakat (félelmet), az a jövőben elismerést és a módszer betanulását eredményezi.

Újra felidéztem azon dadogók beszámolóit, akik inkább helyettesítettek, mint dadogtak. Elmondták, hogy mentálisan "előre figyelnek", így ki tudják váltani a beszélgetésben a "félelmetes" szavakat olyanra, amit ki tudnak ejteni. A "félelmetes" szavak elkerülése csökkenti aggodalmukat, ezért nekik ez a jutalom és ezért tanulják meg. A szavak elkerülése több egy reflexnél, ez a dadogás maga. Azért mert elkerüli, kifejleszti magában az előrefigyelő életmódot, és így nagyon is visszahatóvá válik.

Megtanultam, mi a dadogás reflexe, valójában ez négy tanult reflex:
1. A nyílt "kézzelfogható" dadogás,
2. A szavak elkerülése,
3. Az elkerülő szituációk,
4. Az előrefigyelő életmód.

Tovább a harmadik fejezethez

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=25&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=25&from=article Tue, 13 Oct 2009 19:21:33 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Volt egy baleset. A dadogás pszichikai okainak feltárása egy volt azok a dolgok közül, amiben sohasem vártam, hogy történik valami átütő. De siker koronázta a szakmai utam irányváltoztatását.

1974-et írtunk. Akkoriban a beszéd tudományok professzora voltam, feladatom a szájpadlás hasadékkal született betegek beszédfejlődésének a kidolgozása volt. A "Sonagraph" nevű gépet használtam. A Sonagraph egy ultrahangos berendezés, amit a szülészeten a magzat megtekintésére használtak.

A Sonagraph testtel érintkező része, a transducer. Ezzel tanulmányoztam a nyak oldalán a torok mozgását a szájpadlás-hasadékos betegeknél, akiknél a nyílást műtéttel befedtük. Ennek a módszernek fontos szempontja volt megállapítani a donor torkánál milyen szövetdarab zárja el az üreget a szájnyílásban.

A páciens dadogott, és a Sonograph segítségével tisztán látszott a torok összeszorítása minden dadogás előtt. Először az összehúzódás jött, aztán a dadogás. Ez nagyon szabályos volt, nem tudtam segíteni, de a szünet és az összehúzódás kíváncsivá tett.

Nem találtam kész magyarázatot, ezért egy beszéd-specialistát kérdeztem, tud-e valamit a torok összehúzódása és a dadogás közötti összefüggésről, amit én észrevettem. Nem tudott semmit, amióta beszéd-patológus, sose nézte meg a torkot beszéd közben. Az én ultrahang scannerem valami újat mutatott.

Izgalomba hoztak az új felfedezés kilátásai, megszerveztük számos dadogó ultrahangos vizsgálatát. Két héten belül öt vizsgálat történt és mindegyiknél kimutatható ugyanaz az összehúzódás.

Ez megerősítette a kezdeti megfigyelésemet. Elkezdtem szisztematikusan mozgatni a transducert a nyak oldala mentén, láttam a torok összehúzódása különféle erősségű a torok függőleges hosszán. A válasz gyorsan jött: a torok alján sokkal erőteljesebb az összehúzódás.

A torok a gége része, vagy hangdoboza, amely magába foglalja a hangszálakat. A hangszálak – valójában két kicsi vízszintes redő -, a doboz egyik vagy mindkét oldalán fekszenek. A légcső tetején lévő gége teljesen befedi az ádámcsutkát. A beszédhibát az illető hozza létre a levegő bennszorításával, kipréseli a levegőt a tüdőből. Amikor a légnyomás nagyon nagy, félrecsapja a hangszalagokat, ami egy ilyen helyzetű vibrálással készíti a hangot. Ez a hang a beszéd szempontjából nyers, feldolgozatlan. Ezt a beszédben az ajkak, a nyelv, az állkapocs, a fogak, a szájpadlás és más artikuláló szervek alakítják át.

Amikor a transducerrel a dadogók gégéjében dolgoztam, olyasmi történt, amire nem számítottam: kizárólag csak a dadogás előtt, a hangszalagok kissé megemelkedtek, aztán hirtelen lecsapódtak egy időben a szorítással és még erősebben, mint ahogy a torokban láttam.

Úgy gondoltam, itt van a tevékenység központja, a hangszalagok egyidejű nyomása. A dadogók hangszalagjai - a szorongásuk miatt -, nem voltak olyan erőteljes állapotban, mint amit a beszéd megkívánt. Ez emlékeztetett engem, az orvostudomány egyik jelenségére, a gégegörcsre, a hangszalagok erőteljes zárolására, ami az operációk után néhányszor megtörténik. Ultrahangos vizsgálat közben feltűnt a dadogóknál ez a rövid idejű gégegörcs. De miért? Ezt nem tudtam.

Találtam egy magyarázatot, ami abban az időben szokatlan volt, de az ismételt kutatások igazolták - tudniillik, hogy minden dadogás forrása a hangszalagok záródása. De abban az időben nem értettem, mi az összefüggés az erőlködés és az általam tapasztalt hangszalag összezáródás között.

Figyelmesen elkezdtem vizsgálni az erőlködést. Például néhány páciens mielőtt beszélni kezdett, röviden beszívta a levegőt a száján át - rövid belégzésekkel kapkodott a levegő után. Azt mondták, hogy ez megkönnyíti a folyékonyságot. Hamarosan világossá vált, hogy miért. Minél gyorsabban lélegeztek, annál szélesebbre nyílt a hangszalagjuk és nagy terjedelmű levegő tudott áthaladni rajtuk. Azok a páciensek, akik használták ezt a gyors belégzéses módszert, azok el tudták kezdeni a beszédet, mielőtt a hangszalagok újra bezárultak volna.

Hasonlóképpen, más páciensek is elmondták, a belégzésük végén általuk ismeretlen módon nyitják ki lezáródott hangszalagjaikat. A tüdejükben lévő idegvégződések érzékelték a levegő mennyiségét. Amikor az illető kilélegzett, legtöbbször a beszédjük előtt ezek a receptorok érzékelték, ezt a tüdejük közelgő összeomlásával magyarázták, és erre a jelre az agy kezdeményezi a belégzést. Néhány izom a torok hátsó részén elkezd összehúzódni, kényszerítve a hangszalagokat szétválásra, így felkészülve a levegő beszívására. Az illető nem tudott dadogni, amikor ez a pár izom az agy vezérlésére kinyitotta a hangszalagokat.

Más páciensek elmondták, hogy csak úgy tudnak beszélni, ha előtte nyelnek egyet. A nyelés alatt a hangszalag reflex szorosan zár, megelőzve, hogy a folyékony vagy a szilárd táplálék bejusson a tüdőbe, a nyelés után a hangszalagok erőteljesen szétnyílnak, és a kilégzés folytatódik. A páciensek tudtuk nélkül felfedezték, hogy ha a beszéd kezdete előtt azonnal nyelnek egyet, dadogás nélkül tudnak beszélni.

A dadogók testbeszéde kutatás alatt van. Én azonban pontosan megértettem, miért záródnak a hangszalagok az erőltetett beszéd közben.

Tovább a második fejezethez
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=24&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=24&from=article Tue, 13 Oct 2009 19:18:00 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk A könyv első részét elolvasva, mi dadogók, önmagunkra ismerhetünk, a tüneteket végre valaki közérthetően elmagyarázza. Választ kapunk arra, hogy miért tanultuk meg a dadogás reflexét?

A második részben bemutat egy olyan technikát, ami azonnal használható. Később pedig részletesen kifejti a megtanulásának és begyakorlásának módját is. Ami nem könnyű, mint írja, a mindennapi gyakorlásnak olyan természetesnek kell lenni, mint az esti fogmosásnak. Arról is ír, milyen nehéz a bennünk élő énkép megváltoztatása, hogy amikor a tükörbe nézünk, mi magunk is elhiggyük, hogy egy egészséges ember néz ránk vissza, nem pedig egy dadogó.

A sikertörténetek személyes esetein keresztül erőt meríthetünk a kitartáshoz.

A végszóban tanácsokat kapunk, hogyan keressünk magunknak terapeutát.
Családtagjaink és barátaink eddig tehetetlenül nézték végig, hogyan küszködünk a szavak kipréselésével. A nekik szóló fejezetből megtudhatják, ezután hogyan tudnak nekünk segíteni.

Horváthné Balogh Éva vagyok, érintett. Mint oly sokan a vidéki felnőtt dadogók közül, én is végigjártam a sikertelen és reménytelen keresgélést, megfelelő terápia után a beszédhibámra. Az interneten keresgélve akadtam rá erre a könyvre, amit Jeszenszki Erika barátnőmmel közösen fordítottunk le.

Remélem hasznos segítség lesz érintetteknek és szakembereknek egyaránt.

Horváthné Balogh Éva és Jeszenszki Erika fordítása (2005)
eredeti:Stutter no more

Kiegészítés 2011-ben
2010-ben Schwartz professzor Magyarországon járt, és tartott egy kétnapos konferenciát, amin én is részt vettem.
Ott hallottam, hogy a 93% igazából 60%, és ennek is a fele egy éven belül visszaesik (mert abbahagyja a gyakorlást).

Amerikában, Schwartz doktornál egy beszédterapeuta képzése három évig tart. Nálunk is oktatják ezt a módszert olyan logopédusok, akik ezen a kétnapos konferencián vettek részt, illetve kaptak mellé még egy kézi könyvet. (No komment)

A Győzd le a dadogásod tanfolyam a beszédfélelem leépítésére alapoz. Meggyőződésem, hogy nyugodt, feszültség mentes környezetben minden felnőtt dadogó képes a folyékony beszédre. Ha csökkented a beszédkor fellépő beszédfélelmedet, automatikusan csökken a dadogásod is. Ne higgyj nekem, próbáld ki! 20 napos pénz visszafizetési garanciával.

Balogh Éva


Előszó az olvasóhoz
Írta: Dr. Martin F. Schwarz

1998-ban 26 éve már, hogy a New York-i egyetemi orvosi centrumban dolgozom. Ez idő alatt két területen működtem. Az első kapcsolatom a sebészeti osztállyal és a születési rendellenességek alapkutatásában, különösen az ajak, hangképzés, szájpadlás problémákkal. Másodszor, ahogy az elsőből kiderül, 22 éve véletlenül kezdtem a dadogás pszichikai okaival és gyógymódjának kifejlesztésével foglalkozni.

A második területem nem volt incidensek nélküli. Amikor beléptem, a kollégáim már vártak, hangoztatták a dadogás nem az én területem, maradhatnék az alapkutatásnál, és a dadogás direkt bemutatása a klinikai munkában a prostitúció egy formája, ami lerombolta a karrieremet.

A klinikai dolgozók, másrészt, állították, hogy én voltam a beavatkozó, maradjak az "elefántcsonttornyomban" és maradjak távol az ő "gyepjüktől”. Ilyen messze mentek a fenyegetésben!

Mindkét csoportot meghallgattam, mialatt elhatároztam, hogy előretörök. Visszatekintve, korrekt voltam, és az elkövetkező évek igazolták a mi felfogásunkat, és a dadogás gyógymódját gyökeresen megváltoztatták - mind arra ösztökélt, hogy kezdjem el kutatni a dadogás pszichikai okait.

Amint folytattam a munkát a dadogás kutatásában, hasonlóságokra bukkantam. Nincs különbség a francia, nigériai, japán vagy az amerikai dadogó beszédében. A történetek és az érzelmek ugyanazok.

Sok pácienstől begyűjtött élmények fordításaiból következett - ezek reprezentálták -, hogy a dadogó hang ősmintázatú. És amikor éreztem, hogy a probléma mélyebb, amikor csak tehettem, személyesen folytattam a munkát a dadogókkal.

"Azt hittem, hogy mindenki gyerekkorában is dadogott. Nem akartak dadogni, segíteniük kellett magukon. Ez azt eredményezte, hogy egyre nőtt az az időtartam, amikor nem dadogtak, és ezt folytatták. Azt tapasztalták, hogy az emberek félreértik őket. Zárkózott, visszahúzódó, csöndes típusok lettek.

De ez fáj nekik, az emberekkel sokat akartak beszélni, csodálatos párbeszédekre (együttműködésre) gondoltak. Minden éjjel, mielőtt lefeküdtek, azért imádkoztak, hogy ettől a szörnyű csapástól mentesüljenek. De nem így lett.

Amikor gyerekek voltak, specialistákhoz küldték őket. Akik fáradtak voltak ahhoz, hogy észrevegyék, hogyan lehet megállítani a dadogást. Néhányszor sikerült, de amint kiléptek az irodájukból, újra szánalmasan elbuktak.

Ahogyan a dadogókkal viselkednek, megalázzák őket, lerombolják az önbecsülésüket. És gyakran, ami a legrosszabb, ami sértést sértésre halmoz, az emberek kinevetik, hülyének nevezik, sohasem veszik komolyan őket.

Az iskolában, ha kérdésük van, nem tudják feltenni. És amikor felelnek, ha nem tudnak helyes választ adni, nem fogadják el tőlük. Az étteremben azt kérnek, amit ki tudnak mondani, és nem azt, amit akarnak. Kerülik a megalázó helyzeteket.

Sokat tanulnak, kitűnő osztályzatokat kapnak ott, ahol az írásbeli vizsgákat veszik alapul. Állandó rettegésben élnek a szóbeli vizsgák miatt, és kérik a szüleiket, hogy beszéljenek a tanáraikkal, hogy mentse fel őket. Néhány tanár érzékeny, és megkönnyíti a részvételüket. Mások ragaszkodnak hozzá, hogy legyőzzék a problémáikat - és ez a rémálom az emlékeikben évekig folytatódik és az ő harcuk a legrosszabb, nem csak az osztályban de bárhol.

Főiskolára akarsz menni, de rettegsz a kilátásoktól. Az a tény, hogy bármilyen kilátás egy rémálom. Emiatt az álláskeresés bonyolult. Ha szerencsés vagy, találsz egy olyan helyet, ahol nem foglalkoznak a problémáddal.

Ebből származik a másik gyötrelem: a nagy reményt teletöltötted rémülettel. A dadogás első jele azonnal látszik és lerombolja az estét. Néha találsz valakit, akinek nem tűnik fel, hogyan beszélsz, nem törődik a problémáddal. Valakit, aki felületesen szemléli az embereket. Ezek a boldog idők.

Ahogy idősebb leszel, ez nagyon fáj, megtanulod a dadogás elkerülésének fogásait, és olyan foglalkozást választasz, amit büntetés nélkül tudsz elvégezni. Lehetsz könyvelő, mérnök, computer programozó vagy kamionvezető - ahol egyedül tudsz dolgozni.

A szüleid feladják. Többé már nem említik meg a téged ért csapást. Úgy tesznek, mintha nem létezne. A barátaid és ismerőseid is ugyanígy tesznek. Ez a masszív összeesküvése a tagadásnak fokozatosan csökkenti a védelmedet és a viselkedésük nagyon fájdalmas, amikor bárkinek be kell vallani ezt.

Megpróbálod az alkoholt, és a drogot, mert hallottál róla, hogy ez néha beválik. De nem neked. Ezek a legrosszabbak, hagyd abba. Megpróbálod a nyugtatókat, (anti-convulsants, beta-blockers) - mindent, amit a modern gyógyászat ajánl, bármily csekély az esélye, hogy segít. De újra semmi.

Csatlakozol egy önsegítő csoporthoz, ahol hasonló problémákkal küszködnek, de jó, ha tükörbe nézel. Főleg szembesülsz a legrosszabbal, olyanokkal, mint te. Ez emlékeztet, hogy dadoghatnál rosszabbul is.

Elmondják, hogy a dadogás befolyásolta az életedet, alaposan alábecsülöd magad. Ez betölti az életed, ellenőzi azt, ravasz módon gyakran okoz töprengést: vajon lehet így folytatni az életet?

És feladod. Abbahagyod a válaszkeresést. Csatlakozol a visszautasítók "összeesküvéséhez" és azt teszed, ami szerinted a legjobb.

Szerencsére, ez a baj története már a múlté. Mi nem csak kidolgoztuk a technikát, de gyorsan hat is, gyakran abban a percben, tökéletesen megállítja a dadogást. Tökéletesen kidolgoztuk a módját. Ez a nagyszerű lépés, eltünteti azt, ami a félelmet összekapcsolja a dadogással.

Ami egyenlő fontosságú reményünk szerint a jövőben. A kilátások ragyogóak. Az új kutatások fényt derítettek az agy belső működésére: az idegközpont felelős a dadogásért. Úgy látszik a 21. Században bekövetkezik a gyógyulás.

De addig is, egy egyszerű tanulási technikával megállítjuk a dadogást. Rövid idő alatt el lehet sajátítani a használatát, állandó, új életmódot ad.

Ez biztos, soha többé nem lesz szükséged a dadogásra!

Alapfogalmak:
01: A pszichikai okok feltárása
02: A dadogás reflexének kutatása
03: A feszültség
04: Nyolc lélektani kiváltó ok
05: A dadogás négy típusa
06: A rejtett dadogás
07: Elsődleges kontra másodlagos dadogás

Gyógykezelés
08: Javítási kísérletek
09: A passzív légzéstechnika
10: A műhely
11. Alapgyakorlatok
12. Az előzetes stressz legyőzése
13. A visszaesés megelőzése
14. Támogatást nyújtó rendszerek
15. Útmutató a megfelelő kezelési program kiválasztásához
16. Amiről a kutatások folynak

Sikertörténetek
A komputer szakértő
Az export-import ügyintéző
19. A papnövendék
20. A nyugdíjas tervező mérnök
21. A szociális dolgozó

Végszó
22. A dadogókhoz
23. A barátokhoz és a családokhoz - miként segíthetnek?
24. A terapeutához


A felnőttkori dadogás tanösvény ötödik állomása: Miért lettünk felnőtt korunkra dadogók?



]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=21&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=21&from=article Sun, 19 Apr 2009 11:31:54 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk itt megteheted.

A legtöbb felnőtt dadogó alkalmazottként ott követi el a legnagyobb hibát, hogy a munkában elért eredményei helyett a beszédére koncentrál. És azt mondja, tehetek bármit, a másik úgy is jobb nálam.

Ne tedd, a munkádra, ne a beszédedre koncentrálj!
Csak tedd a dolgodat, és azzal foglalkozz, ami az erősséged. Még nem vagy teljesen tisztában, mik az erősségeid? A 9 hónapos tréningen segítek, hogy megfogalmazd, és elkezd használni őket. Ne feledd, május végén jövök a részletekkel, és akkor tudsz jelentkezni is.

Hu, szinte mindenki írta,
hogy a párkapcsolatában, így vagy úgy, de nehézségei vannak. Most a fiatalokra, és az ismerkedésre térek ki.

Ha elmész buliba, szórakozni, az első célod, hogy jól érezd magad. Élvezd a zenét, a hangulatot, a barátokat. Ne akarj görcsösen ismerkedni. Sőt az első percekben kötelező „ráhangolódni”. Ne maradj görcsös, még akkor sem, ha azzal a céllal mentél oda, hogy úgyis jól leégek. Legyél természetes.

Ha társasággal vagy,
könnyebb dolgod van, a többiek úgy is hozzácsapódnak másokhoz, így könnyebben találsz rá arra a személyre, akinek te is bejössz. Bámulj nyugodtan, itt nem veszik halálos sértésnek, ha valakit hosszan megnézel. Akinek alacsony az önértékelése, önbizalma, többnyire olyan személyt választ, akiről tudja, hogy „nála” semmi esélyem. Ezzel is igazolja önmagát, hogy ő egy lúzer – született vesztes. Ugye, te nem ilyen vagy?

Az a legjobb,
ha olyannal próbálsz ismerkedni, akinek te is tetszel. Ne aggódj a kudarc miatt, velem is előfordult, hogy az illető fiúnak az első három mondat után sürgős dolga akadt. Az ilyeneket hagyni kell elmenni. Saját tapasztalat, és remélem a hozzászólásokban mások is, megerősítenek, hogy mindig lesz olyan, akit nem érdekel, hogyan beszélsz.

15-16 éves koromban én sem hittem, hogy valaki igazán, csak önmagamért fog szeretni. Azóta már tudom, hogy ez nem így van.
Még a nyolcvanas években, kollégistaként, a helyi fiúk elneveztek a büszkeség hercegnőjének. Például, egyszer hatan kísértek a vasútállomásról a kollégiumig. Igen, jól olvastad, kettő előttem ment, kettő hátul, egy-egy oldalt, és közben ment a szöveg. Arról szólt a játék, hogy én most egy túsz vagyok, és ők engem, most ki fognak faggatni. A helyzet nem volt félelmetes, mert folyamatosan viccelődtek, nagyon tetszett nekik, hogy a húsz perces séta alatt semmi lényegeset nem tudtak meg rólam. A mi a neved, az már eleve egy görcs, így hallgattam, csak a vicceken nevettem együtt velük, meg valami olyasmiket mondtam, hogy „hogy lehet ennyi baromságot összehordani”.

Ha randizol,
és még akadozva megy a beszéd, legyél jó hallgatóság! Hogyan? Itt jön a refrén: A 9 hónapos Győzd le a dadogásod tréningen erről is szó lesz. Részletek és jelentkezés május végén.
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=20&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=20&from=article Sun, 05 Apr 2009 20:58:41 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Hojdák Gergő fordítása:


MTV (Amerika)

Való Élet – „Dadogok” – Dadogók próbálnak megbirkózni a beszéddel...
(Internet Explorer ajánlott)

Beharangozó


Férfi: Mamomamomamomamo...

Bemondó: Képzeld el milyen nehéz lenne az életed, ha még önmagad bemutatásával is problémáid lennének…

Lány: Én K-k-k-k…

pizzát rendelni telefonon…

Férfi: Hoz-z-z-z-on…

vagy egyszerűen csak útbaigazítást kérni.

Nő: Megk-k-k-kér…

Márpedig az ilyen rutinszerű dolgok tényleg leküzdhetetlen akadályt jelenhetnek annak a hozzávetőleg 3 millió amerikainak, aki dadog.

A Való Életnek ebben az epizódjában 3 dadogó fiatallal találkozhatnak, akik megpróbálják legyőzni beszédproblémájukat.

Logopédus: próbálkozzon tovább, ne adja fel…

Csak hogy normális életet élhessenek…

A (…)-ot (dadog) keresem…
Az első emeletet?
A (…)-ot (most nem dadog, csak nem értem).

Tim dadogása olyan súlyos, hogy abban is megakadályozza, hogy rendes munkát kapjon.
Ennek következménye, hogy odáig fajult a dolog, hogy kitehetik a lakásából…

Behajtó: Nincs több haladék, ki kell egyenlítenie ezt a számlát!

Ezért Tim kénytelen meggyőzni egy munkaadót, hogy adjon neki egy lehetőséget…

Tim: gondolja, hogy a beszédem p-p-p-p-p-robléma lehet?

Jess reméli, hogy őt a dadogása nem tartja vissza attól, hogy szépségkirálynő legyen…

Jess: Képes voltam megmutatni mindenkinek, h-h-h-hogy…

Már nyert egy kisebb koronát nemrégiben, de igazi célja - amiért állhatatosan küzd - a Miss New York cím, ami belépőt jelent a Miss America vetélkedőbe…

Jess: Ha oda b-b-b-bekerülnék, elégedett lennék a-a-azzal aki v-vagyok

Meg akarja mutatni a zsűrinek, hogy nem kell tudnia beszélni ahhoz, hogy megnyerje a versenyt…

Carry az egész életét azzal töltötte, hogy elrejtse a dadogását a család és a barátok elől…

Fiú: dadogsz?
Carry (nevetve): nem!

De mostanra belefáradt, hogy fenntartsa az illúziót, és beiratkozott egy intenzív beszédterápiára…

Oktató: először meg kell tanulnia az emberi kommunikáció alapvető szabályait…

Carry (a metrón): hé emberek, szeretném, hogy mindenki tudja: ééén dadogok!

…a legfontosabb, hogy a háttérből az előtérbe hozza a problémát…

Carry (mosolyogva): letette…

Ez egy olyan rendellenesség, aminek nem ismerjük az eredetét, és nincs ismert gyógymódja…

Carry: kaphatok egy-gy-gy-gy…?

Ennek ellenére sikerülhet …?

A Való Élet - Dadogok következő adásából kiderül!


1. klipp – Tim

Tim szavai kurzívval szedve…

Rendelésfelvétel…
Szeretnék…
Ember, ne szórakozzon már, emberek várnak előttem…
(leteszi)
Akkor kezdjük…

A nevem Tim, a Nyugat-Virginiai Egyetemen járok egy logopédiai képzésre, és súlyos dadogásom van.

Kocsi előtt: Hé, Key, látom a barátnőiddel vagy. Akartok jönni az osztályba? Csak kérdezem…

Séta közben: Természetesen remélem, hogy nem kell majd felállnunk és beszélni az egész osztály előtt…
A folyosón: Nem tudom kontrollálni a szavaimat, mintha egy satu lenne a torkom körül…

Dr. Lynn Cartwright (Tim tanára): Mindegyiküktől azt kérem, hogy mutatkozzanak be!

Kelsi vagyok Pedgesville-ből…

Valaki Morgentown-ból…

E-e-e-e-e-ngem Tim-nek h-h-hívnak, W-w-washington DC közeléből j-j-jövök, é-és…bocsánat, most nem.

Tanár: szünetet tartunk…

Ez a kezdet…

Egész életemben dadogtam. A gyerekkorom nehéz volt. Igazán magányos voltam. Amikor 16 éves voltam, nagyon intenzíven jártam beszédterápiás programokra. Azt mondták, bveszéééljek íííígy… Először nagyon „örültem” neki, csakhogy egyesek elkezdtek gúnyt űzni belőlem…én meg rögtön abbahagytam ezeket a technikákat. Úgy tűnt, semmi sem segít…

Megtalálja a felszólítást:

azt mondja, hogy az albérletemnek annyi…
A legnagyobb problémám az, hogy szembe kell néznem vele, így nem találok jól fizető állást… mindenképpen kell valami munka, hogy kifizessem ezeket a számlákat…plusz még 15.000 rongy is kell az iskolára. De először egy munka kell, hogy fedezze a megélhetési kiadásaimat…

A hivatalban: H-h-h-helló e-e-e-zt a z-z-z-zajtómon t-t-talál-t-t-am.

Tim főbérlőjének képviselője: Amint látja, ez 1-én lejárt, és ma 19-e van, szóval most már nincs több haladék, fizetnie kell.

Ki fognak l-l-l-l…?

Kilakoltatni? Igen, biztos lehet benne.

Oké, viszlát.

Hát, most tényleg pánikban vagyok. Kell egy jól fizető munka, és most rögtön kell…




Caryn (20 éves)


Helló, láttuk már egymást?
Igen, én K-k-k-k…Jenn vagyok.
Egyszerre: Örülök hogy találkoztunk!

Megváltoztattam a nevemet… iszonyú zavarban leszek, mert minden héten látom majd ezt a lányt, és vagy úgy kell tennem, mintha ez lenne a nevem, vagy bevallani, hogy megváltoztattam, ami valljuk be, elég bizarr.

A nevem Carryn, rejtőzködő dadogó vagyok…

Helló fiúk…
Fiúk (a parkban): nézd csak, a Caryn!
Zavar, hogy dadogó vagyok, ezért megpróbálom elrejteni…
Fiúk: milyen volt az osztályban?
Jó volt, egy olyanból jövök, ami…[leblokkol]…elég jó.
Fiú: és m-m-m-mi volt ez? Te dadogsz?
(nevetve) Nem.
Akkor mit csinálsz?
Semmit.
Csatlakozol…
Nem. bocsánat, mennem kell az osztályba…sziasztok!
Üdv!

Elég jól sikerül elrejtenem a dadogásomat, de napról napra nehezebb úgy tenni, mintha nem volna ott…

Harmadik osztályban kezdtem dadogni, elég erős dadogás volt, és még mindig nagyon zavar. Ahogy egyre idősebb lettem, újabb és újabb módjait találtam a dadogás elrejtésének…de folyton az eszemben jár, és állandó küzdelmet igényel…túl akarom végül tenni magam rajta.
Találtam egy intenzív dadogás terápiát, aminek segítenie kéne…
Apa a liftben: itt vagyunk...
…akik támogatni tudnak.

Apa: Caryn mindig rejtegeti a dadogását, még előlünk is. Azt szeretnénk, hogy biztonságban érezze magát a folyékony beszédével…ezért hát, adunk (ennek a programnak) egy lehetőséget….hátha működik.

Apa régen nem értett egyet azokkal az emberekkel, akik szerint a dadogás a stresszen alapul.

Carl (beszédterapeuta): lenne itt az Önök számára egy kis papírmunka…

Apa: szóval tulajdonképpen mit kérdez?
Az érzéseim és gondolataim a dadogással kapcsolatban…
Nem tudhatom meg, hogy meddig juthatok, ha meg se próbálom…

Carl: jöjjenek be mindketten!
Általában kérdezősködéssel kezdem ezeket az alkalmakat...
Önök mit tudnak a dadogásról? Először magát kérdezem!

Apa: Lássuk csak, mindenki másképp kezeli a feszültséget, és valahogy Caryn, az ő feszültségét a hangszalagokra fókuszálja.

Carl: ha a dadogás egyenes összefüggésbe állna a stresszel, sokkal több dadogó lenne a világon… ez maga szerint is egy pszichológiai dolog?

Valami nem működik rendesen, amikor beszélni próbálok… de sokszor úgy látom, hogy például sokkal több nehézségem van, amikor apával beszélek, mint amikor másokkal…

Carl: sok emberrel így van, ez lehet szituációfüggő...

Remélem, hogy az enyémet sikerült teljesen kontrollálhatóvá tenni…

Carl: vagy talán sikerül teljes biztonságérzetet elérni vele (a dadogással)…

Áh nem, nem, én soha nem fogom biztonságban érezni magam ezzel…

Én hiszek benne…

Oké…

Nagyon remélem, hogy sikerül ez a program, mert nem akarom úgy leélni az életemet, ahogy most csinálom…






Jessica (20 éves)


Olyan jól nézek ki, nem hiszem, hogy bárki is törődne vele, hogy beszélek…

Az autóban: Felteszem a koronámat…blablabla (nehezen érthető ez a lány)

[Nem értem.]

Az a célom, hogy én legyek Miss New York…

Meg tudná mondani, hol van a… [leblokkol]
Az első emelet?
[egy nevet mond]
Á, oké, a kórházba, erre…

Bemegy a szobába: [nem értem tisztán…valami olyasmi, hogy az emberek általában nem gondolják, hogy a dadogók is lehetnek bajnokok, meg nekik is van valami, amit fel tudnak ajánlani…]

Kisgyerekkel beszél:
Szerinted ki van a képen?
Te.
És ezen? Nem, ez nem én vagyok.
De igen!
Honnét tudod?
Mert rajtad van a korona…

Meg akarom mutatni az embereknek, hogy ez egyáltalán nem igaz.
Nehéz volt dadogóként felnőni. A kölykök folyton beszóltak, hogy nyögd már ki végre…nehéz volt könnyezés nélkül megállni.
Középiskola felső osztályában beneveztem egy szépségversenyre... nagyon ideges voltam, amikor fel kellett állni a színpadra, de megtettem, még úgy is, hogy egyre jobban dadogtam... és azóta folyton csak nyerek.
Ez a koronám, amit legújabb nyertem...
Ezzel a Miss New York versenyre is kvalifikáltak.
Imádom ezt a koronát.

David (Jessica apja): Úgy gondolom, hogy természetes szépséged van, jó kiállásod a színpadon, de hátrányod is van, ez a dadogás, amit le kéne győzni a következő versenyre…
Úgy érzem, hogy sokszor nagyon keményen bíráltak meg, mert először nem tudták, hogy rendben van-e, hogy egy dadogót juttassanak tovább.
Túl jó voltál nekik.

[felfelé a lépcsőn] Azt akarom, hogy mindenki megértse, hogy a dadogásom nem jelenti azt, hogy én nem érdemlem meg a címet…
[bemegy a lakásba] A legnagyobb félelmem, amikor meg kell válaszolnom a zsűrik kérdéseit.
Hogy vajon ezek a bírák másképp fognak-e tekinteni rám, vagy a közönség kinevet-e majd.
Bonnie (Jessica látványoktatója): szóval dadogsz, ez nem olyasmi, ami…
Én tudom ezt…
Tudom…
Darlene (Jessica táncoktatója): próbálja meg nagyon koncentrálni, és magabiztos kiállás, és akkor mindenki látni fogja, hogy…
A látvány az a terület, ahol könnyen tudok nyerni, de van néhány része, ami…
Bonnie: koncentrálj nagyon arra, hogy mit mondasz, és hogy rakod sorba a gondolataidat. Amikor felteszik a kérdést a színpadon, csakis a válaszra koncentrálj, és ne arra, hogy ez vagy az az ember mit gondol…

Minél többet gyakorlok, annál jobb leszek…
Csak ezt remélem, hogy ezt a bírák is észreveszik…





„Letette”


Caryn: amióta elhatároztam, hogy intenzív beszédterápiára járok, sokkal nyitottabb vagyok a családommal, azzal kapcsolatban, hogy én tényleg dadogok.
Bruce (Caryn apja): gondolod, hogy bárki le tudja vetni a dadogást 3 hét alatt?...szerintem ez nem lehetséges.
Ki tudja…én úgy érzem, hogy sokkal kényelmesebben érzem magam a dadogásommal, jobban merek az embereknek beszélni róla…
Teri (Caryn anyja): tudod, nekem úgy tűnik, hogy többet dadogsz, ha hosszan kell beszélned, mert valahogy elkezdesz rohanni…
Ha tudnám, hogy ez mindenki más számára elfogadható, én is sokkal pofásabban érezném magam vele.
Teri: De ez ne tartson vissza a beszédtől, ez nem olyasmi, amit bárkinek is el kellene rejtenie…
Én csak azt gondolom, ez nehéz Caryn-nek, és ezért nekem is rossz.

KÖVETKEZŐ REGGEL

Úton vagyok, az első nap…beszédterápia…tényleg nagyon ideges vagyok miatta…nem tudom, működni fog-e…

Catherine (terapeuta): gratulálok, hogy meghozták a döntést, hogy végre itt az ideje kezdeni valamit ezzel a problémával…ma délután telefonhívásokat fognak lebonyolítani, micsoda jó módi az önreklámozásra…hadd tudják az emberek, hogy dadognak…júúúj, vajon meg fognak ölni?...Most azt akarom, hogy mindnyájan kövessenek engem az irodába, ahol be fogom mutatni a feladatot a hangosbeszélőn…

Telefonál:
- Igen, halló, K-k-k-katrinnek hívnak, és-s amint h-h-hallja néha d-d-d-dadogok…
- Igen.
- Úgyhogy-gy csak t-t-t-telefonálgatok…
- Értem.
- Köszönöm.
Ez az, amitől a legjobban félek, olyan régóta rettegek tőle, hogy egyszerűen nem fogom túlélni, ha mégis túl vagyok rajta…
- Annyira köszönöm.
- Szívesen.
(hahaha).

Caryn telefonál:
Jujj, olyan ideges vagyok…
Halló, az én nevem C-c-caryn és csak azért hívom, hogy én d-d-dadogok, csak hogy tudja, hogy d-d-d-dadogok…letette, hihihi.

Gyerünk Caryn, beszélj róla…
Nem is tudom, szerintem teljesen hülyének nézhetett…letette, mielőtt végigmondhattam volna…ez az, amitől mindig is féltem, amiért olyan sokáig rejtegettem a dadogásomat…rossz érzés nekem.
Ez az a tapasztalat, ami nekik tökmindegy…neked meg csak annyit kell mondanod: akkor mi van? Én csak csinálom tovább, újra és újra. Ez a kulcs a sikerhez. De tényleg ez…

[folyosón megy]Határozottan megérte megpróbálnom. Bár nem nagyon látom, hogy mitől fog valami, amitől a legjobban félek, segíteni, hogy kevesebbet dadogjak. De gondolom, csak tovább kell remélnem, és a végén majd működik.


Jessica: a szépségverseny határozottan egy teljes munkaidős állás…
Brian (Jessica edzője): ma súlyzózunk…
Edzésre menni…ez nehéz!
Gyerünk, engem nem érdekel… (keménykedik)
Aztán mozgásórára…
1-2-3-4 és 5-6-7-8. Ez az, megcsináltad! Egyszerűen olyan jó természetes adottságod van hozzá!

Jónapot, órára j-j-j-jöttem.
Portás: rendben van, jó újra látni, Jessica.
Hetente kétszer beszédterápia…gyakorolni a beszédemet…ez egy óriási feladat a versenyre… átveszünk mindent, amit tudok, hogy mondani kell a versenyen…
Chris (logopédus): kezdjük a bemutatkozással, oké?
Maga olyan könnyedén vesz mindent…
Ideges vagyok…
Rendben…mmm…oké…
Gyerünk, engedje ki a levegőt…
Helló mindenki, az én nevem J-j-j…
Egy kis levegő, gyerünk, ne adja fel, én megvárom…Jessica.
Jessica…Miss Ny…
Gyerünk, tovább, ne adja fel, tovább…
Nem megy, hát még a közönség előtt…
helyett, ami a beszédblokk, próbálja meg a Ny-ny-ny-t…Nyu-gat New York…
Ny-ny-nyugat New York, kétezerh...hét.
Tudja ezt még otthon többet gyakorolni…? Megkérhetem...?
Gyakorolni…

Amikor terápián vagyok, sokkal egyszerűbb megállni és segítséget kérni, de a színpadon nem tehetem meg ezt. Remélhetőleg, addigra magamtól is menni fog…




„Semmiért se kell bocsánatot kérni”


Tim: A hűtő üresnek látszik. Már majdnem hónap vége van, és én nem fogom tudni kifizetni a számláimat. Még rendes kajára sincs pénzem. Ez nem lesz túl egészséges…Ez így elég szomorú. Muszáj találnom egy rendes munkát! Talán lehetnék pultos vagy felszolgáló, azzal sok pénzt lehet keresni. Nem élhetek így tovább.

KÖVETKEZŐ NAP

El kell kezdenem munka után telefonálgatni. Még ez a masina is remeg a térdemen, olyan ideges vagyok. (Telefonál):
- Van v-v-v-valami m-m-m-m-m…
- Ki az? Megismételni?
- Van v-v-v-valami…
- Le kell tennem.
Letette.

A beszédem tényleg nagyon rossz ma. Megkérem az egyik barátomat, hogy telefonálgasson helyettem.
Helló, kérhetek egy szívességet? El tudnál intézni néhány telefonhívást a számomra?
Telefon:
- Halló, nincs esetleg üresedés egy felszolgáló vagy pultos számára?
- Jöjjön be, és meglátjuk, mit tehetünk Önért.
- Oké, köszönöm.
Nagyon jó, köszönöm!
Én annyira keményen próbáltam, de csak megijedtem, és egyre nehezebben beszéltem…és minden munkahely…egyszerűen furcsának néznek. Most hazamegyek és egész nap gyakorolni fogok. Nem várhatok tovább, hogy munkát találjak.

ÜDVÖZÖLJÜK AZ NSA (Nemzeti Egyesület a Dadogókért) KONFERENCIÁJÁN!

- Helló, én Jessica vagyok…
- Helló Jessica, én Jason Ohio-ból
stb. (először van itt? Nem, már nyolcadszor…)

Remélem, hogy segíteni fog a verseny szempontjából, mert itt például találkozhatok más dadogókkal, és látom, hogy kezelik ők a dadogást.

Michael-Jessica:
[…]?
- Szerintem nem szabad elrejtenünk, úgy értem, nem szabad hazudni, rejtegetni…
Igen, ez nagyon így van, akármilyen szomorúnak is tűnik kívülről, egyszerűen…vagyunk akik vagyunk.

KÖVETKEZŐ NAP

Kristen (NSA-tag) – Jessica:

- Tudnak-e, vagy észrevettek-e valamit, amit jobban csinálhatnék…?
- Gondolj rá, hogy a legrosszabb, ami történhet veled, az az, hogy dadogsz egy adott szituációban, és adj magadnak engedélyt rá, hogy dadogj abban a szituációban!
- Szóval, te azt tanácsolod, hogy szoktassam magam hozzá és higgyem el, hogy rendben van, ha dadogok és ne próbáljam olyan erősen elrejteni vagy technikákat használni, mert nem nagy dolog, ha megtörténik…
- Ha azt mondogatod magadnak, hogy én már tudom is, hogy dadogni fogok az adott szituációban, de mégis megpróbálom, könnyebb lesz, igen.
[elneveti (sírja?) magát]: - Bocsánat!
- Nem kell bocsánatot kérni!
- Annyira sajnálom.
- Semmiért nem kell bocsánatot kérni!

Soha nem gondoltam rá, hogy azt kell mondanom magamnak: oké, én dadogok és ez rendben van! Csak meg kéne, hogy változtassam a hozzáállásomat…
Mostmár teljesen késznek érzem magam, hogy felmenjek a színpadra, és megmutassam nekik, hogy én dadogok, és ez teljesen rendben van, és én jól érzem magam így.





Javulás

Caryn: a három hetes intenzív beszédterápiám utolsó hetéhez érkeztünk, és úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem…

Catherine (beszédterapeuta) - Caryn:
- Ezen a ponton csak az a fontos, hogy kényelmesen és nyitottan tudd nézni a dadogásodat…mi újság a barátokkal?
- Nem beszéltem velük túl sokat róla…
- Kezdetnek mondjuk két barát, akikkel nem beszéltél róla…
- Sok barátom van, de egyikükkel se beszéltem túl sokat róla…
- Kéne. Meg kell nyitni a kommunikáció csatornáit, felszabadítólag hatna rád!
- Ideje. De nehéz.
- Hajrá!

KÖVETKEZŐ ÉJSZAKA

- A barátnőimmel megyek találkozni, Pam-mel és Nikivel. Catherine mondta, hogy a dadogásomról kéne velük beszélnem. Tudom, hogy jól fog elsülni, de olyan baromira ideges vagyok…Sziasztok!
- Tudom, hogy már rég óta barátok vagyunk, de van valami, amit őszintén meg kell osztanom velete…nem tudom, mennyire tudjátok, de én tényleg dadogok…ez most fura, mert tudjátok, én olyan sokáig rejtegettem ezt, és egyre nehezebbnek tűnt beszélni róla.
- Nikki (Caryn barátja): én nem nagyon tudtam, mármint egy valamennyire azért igen, érted, amikor együtt lógtunk, néha olyan furcsa voltál, de nagyon örülök neki, hogy mostmár ilyen nyitottan tudsz róla beszélni.
- És nem találtatok furcsának, amikor hallottatok, nem éreztétek kényelmetlenül magatokat?
- Én egyáltalán nem éreztem kényelmetlenül magam, csak figyeltem rád, és vártam hogy mit fogsz mondani.
- Hát igen, te jó barát vagy…
Pam (barát): szerintem az emberek 95%-nak fogalma sincs, hogy te dadogsz…
- Hát, igen tudjátok, ez olyan, hogy még ha nem is látszik, egy „nagy elefánt” van odabent, hogy ki mit gondol, és ti soha nem mondtok semmit…de napról napra egyre jobb.

Rájöttem, hogy minél kevésbé próbálom elrejten ia dadogásomat, annál jobban érzem magam!

Olyan sokra jutottam az elmúlt három hétben, mostmár teljesen kész vagyok, hogy megmutassam a szüleimnek is, teljesen elégedett vagyok a hangommal.

JESSICA

Az edzőm házába megyek, hogy gyakoroljuk a verseny interjús részét, kérdéseket fognak nekem feltenni, amit nekem „kényelmesen” meg kell válaszolnom

- Mit jelent számodra a versenyzés?
- Szerintem a verseny nagyon sokat segített nekem… magabiztosságot adott és segített abban is, hogy ki vagyok. Mert a dadogásom miatt meg kellett mutatnom a világnak, hogy vannak más értékeim, és ez egy fontos része az életemnek, mindenféle teljesítmény [belezavarodik]
- Szerinted mi a teljesség?
- Oké, most látszik, hogy ezt én nem tudom megcsinálni! Képtelen vagyok!
- De meg tudod csinálni! Csak menj tovább!
- Nem, ha itt nem megy, a színpadon még kevésbé fog, legjobb lenne ha most rögtön elhúznék! Nem történhet meg újra!
- […]?
- Meg akarom mutatni a világnak, hogy mindenki megértse, hogy mi is a dadogás, miről van szó pontosan…
A válaszaid nagyon jók voltak! […]

Még két hét a versenyig, és tudom, mennyi munkám van még hátra. Tényleg jó lenne megnyerni…





Messzire jutottam...

Caryn

Hew mondta három héttel ezelőtt, hogy majd a végén beszédet kell adnunk és én teljesen be voltam rezelve. Ma családi nap van, ami azt jelenti, hogy meghívtak minenkinek a családját és egy leírt beszédet kell elmondanunk…
Remélem, az én családtagjaim, akik hallgatják a beszédet, felismerik majd, milyen messzire jutottam és hogy mennyire energiát kellett belefektetnem, hogy legyőzzem a dadogásomat.

Catherine (beszédterapeuta): Ki lesz az első? Caryn…na hajrá!

Helló, az én nevem Caryn, és azon dolgozom, hogy megtanuljam helyesen kezelni a hangszalagjaimat és a légzésemet. Eddig semmi reményem nem volt… [sírva fakad]
[nevetve]: bocsánat, csak amikor használom a technikámat, olyan, mintha sírnék…
A legnagyobb félelmem eddig az életben az volt, hogy mások megtudják, hogy dadogok…és ezért magam előtt is rejtegettem.
[könnyek közt nevetve]: bocsánat, már nem látom a papírjaimat…
Köszönöm!

Terri (Caryn mamája): hát, túl vagy a nehéz időkön…
- Hát, tudom, hogy még lesznek nehéz idők, amikor a technikám ellenére dadogni fogok…
- Oké, mi elfogadjuk ezt. Néha még fogsz dadogni és ez teljesen rendben van! Mi eddig is elfogadtuk!

Olyan magabiztos vagyok, és olyan boldog, teljesen el tudtam fogadni. Nagyon jót fog tenni a kapcsolataimnak, hogy el tudom mondani, amit akarok, mert szeretem, ahogy beszélek.

CARYN MÉG MINDIG JÁR BESZÉDTERÁPIÁRA, ÉS TÖBB MÁR NEM REJTEGETI A DADOGÁSÁT.

AZT MONDJA, A SZÜLEI SOKKAL TÁMOGATÓBBAK, ÉS EMIATT KÖZELEBB KERÜLTEK HOZZÁ.

Tim

Ennél kétségbeesettebb már nem is lehetnék…

- A-a-azt sz-sz-szeretém tudni v-v-v-van-e v-v-v-valami m-m-m-munka a sz-sz-sz-számomra?
- Jöjjön, van egy pár percem a maga számára…
- Nézze, általában próbaidőra vesszük fel az embereket, és ha bevállnak…
- M-m-m-maga sz-sz-szerint a b-b-b-beszédem p-p-p-probléma lehet?
- Hát, nézze, itt csapatban dolgozunk, a lényeg, hogy az italok minél rövidebb idő alatt ki legyenek kever, és ehhez mindenki hozzáteszi a magáét. Köszönöm, hogy jelenetkezett!
- Én köszönöm!

MÁSNAP

- J-j-jónapot, ez-z-z-z ez it-t-t-t aze azel zelső napom…
- Az első napja, rendben, mutatom az utat...

Megkaptam a pultos melót. Annyira boldog vagyok, de ugyanekkor ez lesz az egyik legnehezebb dolog, amit valaha csináltam.

- Jó napot, ideges? Á, ez teljesen természetes, de menni fog, csak figyeljen…
Itt fog majd dolgozni, a pultnál felveszi a rendelést, és ide hátra jön, elmondja nekem…
-Persze.

- Lenne számomra egy jó erős Bloody Mary…?
- Persze, nyilván, még soha nem csináltam jó erős B-b-b-b-b-bloody M-m-m-m-Maryt…

Tim jó pultos, bár van ez a dadogása, de a személyisége nagyon sokat számít, pont olyan, amilyet mi keresünk.

Nagyon boldog vagyok, hogy megadták nekem a lehetőséget, hogy bizonyítsak, és nagyon keményen fogok dolgozni, hogy bebizonyítsam, hogy nem döntöttek rosszul!

TIM KÉT HÓNAPJA DOLGOZIK PULTOSKÉNT, ÉS IDŐBEN FIZETI A SZÁMLÁIT ÉS A LAKBÉRT.

FOLYAMATOSAN JÁR LOGOPÉDUSHOZ HETENTE EGYSZER , DE AZT MONDJA, MÉG NEM SOK FEJLŐDÉST MUTATOTT

Jessica

Itt vagyok a Miss New York szépségversenyen.

[Nem értem.]

[Sorra bemutatkoznak.]

Eddig is nagyon izgultam, de a legnehezebb rész számomra az interjú.

- A konfernacié kérdése: mi az a dolog az új nemzedékben, amit a régi nemzedék a legjobban félreért?
- N-n-n-nagyszerű kérdés…[erősen dadogva]: az én számomra a dadogás mindig is egy átok volt, de a mi nemzedékünkön a sor, hogy megmutassa a világnak, hogy ez rendben van…Szóval szerintem régen az emberek féltek megmutatni, hogy kik is ők, és hogy d-d-d-d…[leblokkol és inkább abbahagyja]…köszönöm!

Nem vagyok mérges, hogy dadogtam a kérdés közben, képes voltam beszélni nekik a dadogásról, és hogy ki vagyok, és…boldog vagyok. Nem számít, mi történt ma éjszaka, én büszke vagyok arra, amit csináltam.

Az 1000 dolláros főnyeremény tulajdonosa: Elisabeth valaki az Empire Roads-ról.

Bár nem nyertem, azért boldog vagyok. Tudtam beszélni az embereknek a dadogásomról, és hogy ki vagyok. Talán majd jövőre.

A VERSENY UTÁN JESSICA ABBAHAGYTA A BESZÉDTERÁPIÁT ÉS AZT MONDJA, JÓL ÉRZI MAGÁT ÚGY, AHOGY BESZÉL.

MOST ELHATÁROZTA, HOGY A FŐISKOLÁRA FOG ÖSSZPONTOSÍTANI, ÉS JÖVŐRE NEM INDUL A SZÉPSÉGVERSENYEN.

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=19&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=19&from=article Sun, 29 Mar 2009 21:27:30 +0200 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Először is tisztázzuk, mi a halogatás?
Nem az, ha a fontos tennivalóidat egy későbbi időpontra teszed, hanem az, amikor a fontos, és sürgős tennivalók helyett egy másik kevésbé fontos dologgal kezdesz el foglalkozni, úgy, hogy közben tudod, ezzel hibát követsz el.

Igen, tudom, ma rengeteg figyelem elterelő dolog van, a TV, az internet, a mobilod, mind-mind egy újabb kísértés, és a tennivalók csak csúsznak, csak csúsznak. Köztük a beszéded javítása is. Álmodozol arról, hogy de jó lenne, milyen jó lenne, és úgy kényelmesebb, ha minden marad a régiben.

Vegyük észre magunkon a halogatás jeleit!

A pszichológusok szerint az emberi természet öt nagy jellemzője, amiből a személyiségünk áll: a lelkiismeretesség, a szeretetre méltóság, erős vagy gyenge idegzet, nyitottság, és befelé vagy kifelé fordultság.

A halogatással a lelkiismeretesség, illetve ennek hiánya áll a legszorosabb kapcsolatban. Hiszen a lelkiismeretes ember szorgalmas, tevékeny, rendezett. Aki kevésbé lelkiismeretes, az hajlamosabb a halogatásra.

A nyitott emberek figyelmét könnyen el tudja vonni valami impulzív dolog a fontos feladatokról.

A gyenge idegzetűek hajlamosabbak az aggódásra. Ők azért halogatják a fontos dolgokat, mert félnek a kudarctól. („inkább bele sem kezdek, mert úgy is elrontom”). Félnek attól, hogy hibát követnek el, de gyakran előfordul, hogy éppen a sikertől félnek. („ha jól sikerül, legközelebb többet fognak elvárni tőlem”).

Te melyik kategóriába tartozol, miért halogatsz?

Az elkerülő halogató, aki szeretné elkerülni a feladattal járó kényelmetlenséget. Hogyan ismered fel? Ha például, nem tetszik, hogy tükör előtt gyakorolj, mert nem szereted látni magad dadogás közben, inkább másvalamivel kezdesz foglalkozni. Tudod, hogy ma este jó lenne gyakorolni például a hangos olvasást, de úgy döntesz, megnézed a kedvenc sorozatodat, és az olvasnivalót félreteszed.

A döntésképtelen halogató, aki a feladat egészével vagy annak egy részével kapcsolatban nem tud döntést hozni, ezért bele sem kezd. Már az is gondot okoz neki, hogy milyen olvasnivalót keressen magának?

Az izgalmi halogató azt állítja, azért halogat most, mert később, ha közelít a határidő, jobban tud dolgozni. Az ő kábítószere a vészesen közeledő határidő. Felmérések azt bizonyítják, az izgalmi halogatók teljesítménye azokban a kritikus pillanatokban sokkal rosszabb, mint a nem halogatók átlag teljesítménye. Arról nem is beszélve, egy mindennapos esti hangos olvasásnál te szabod magadnak a határidőket, és azt szabadon tudod módosítani, valószínűleg ebben semmi izgalom sincs.

Az önbizalomhiányos halogatónál a halogatás stratégia. Mivel nem hisz saját magában, nem hisz abban, hogy a hangos olvasás, a tükör előtti gyakorlás hatékony segítséget nyújt neki a dadogása csökkentésében, ezért inkább különféle kifogásokat keres. „olyan elfoglalt vagyok, hogy semmiképpen sem tudom beleilleszteni a mindennapjaimba a gyakorlást. Bezzeg, ha lenne rá időm…”

Hogyan győzzük le a halogatást?

A kutatások szerint a halogatók többnyire tudják magukról, hogy ők hajlamosak elodázni a feladatokat, és szeretnének is ettől a szokásuktól megszabadulni, de képtelenek, mivel ez a viselkedésminta már bevésődött, automatikussá vált. A tudatalatti vezérli, ami annyit jelent, hogy legközelebb már úgy esünk bele ebbe a hibába, hogy közben nem is gondolkodunk.
(emlékszel, a dadogást is a tudatalatti vezérli, ezen sem gondolkodunk).

Az egyik hatékony megoldás, ha specifikussá teszed a feladatot. Nem azt mondod, hogy foglalkoznom kéne a beszédhibámmal, hanem fogalmazz meg konkrét feladatokat, „ma este 6-kor félórát hangosan fogok olvasni, még akkor is, ha nem vagyok kész a mai feladataimmal”.
Általánosan elmondható, azok, akik ilyen specifikusan fogalmazzák meg a feladataikat, 8-szor nagyobb az esélyük arra, hogy neki is állnak, mint azok, akik csak szeretnének egy célt elérni.

Egy másik megoldás, rövidebb határidőket szabni. Nem azt mondjuk, hogy a héten neki állok, hanem, hogy már ma este elkezdem. Gyakran a feladat elkezdésétől való félelem sokkal nagyobb, mint az a végén kiderül.

„Addig nem tudod, hogy mekkora egy hegy, amíg meg nem másztad, és csak akkor jössz rá, hogy milyen kicsi is volt igazából” (skót közmondás).

Olvasd el, hogyan ösztönöz cselekvésre az, ha már eddig eljutottál az olvasásban?

Ha egy viselkedési jegyünket tudatosan felismerjük és megértjük, az már önmagában segíteni fog abban, hogy amikor ugyanez a viselkedés legközelebb előfordul, már nem ösztönösen fogunk cselekedni, hanem tudatosan észrevesszük, hogy épp mi történik – ezáltal képesek is leszünk befolyásolni.

Tehát, már tudod milyen típusú halogató vagy, hogyan győzd le ezt a rossz szokásodat. Ha legközelebb észreveszed, hogy készülsz valamit elodázni (ha észrevetted, akkor már nem ösztönös a cselekvés, hanem tudatos), így képes vagy befolyásolni, tehát a fent ismertetett két megoldás valamelyikét alkalmazva a halogatást felcseréled cselekvésre.

Csak emlékeztetőül

Akik elvégezték az öt hetes személyiség fejlesztő tanfolyamomat, kaptak egy hatékony hangos olvasási „kulcskészletet”, remélem használjátok.

Kapcsolódó cikkek:
Hogy a beszéd ne legyen többé kínlódás



]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=16&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=16&from=article Sun, 08 Feb 2009 17:37:51 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Most pedig szükséged lesz a képzelőerődre!
A képzeleted segítségével teremts új, pozitív gondolatokat, programokat a tudatalattidban. Ha valamit el akarsz érni, először el kell képzelned. (Lehet, hogy erre még sosem gondoltál.)

Szoktál biliárdozni? Mielőtt egy golyót beküldesz a lyukba, előtte el kell képzelned az egész mozdulatsort.

Már fel sem tűnik, ha fel akarsz állni a székedből és átsétálni a szoba másik sarkába, az egész akció gyorsan lepereg előtted. Az agyad részére máris készen van a program, hogy mit kell tenned.

Talán ezt a példát, már jobban elfogadod. Ha kirándulni mész, vagy utazásra, oda is programot készítesz.
Ha csak vásárolni, akkor is elképzeled, hogy a kívánt áru hol kapható. Mivel mész oda, busszal vagy autóval. Hol van az áruház, melyik polcon fogod megtalálni, stb.
Ezek mind programok, tervek.

Mi arra programoztuk be az agyunkat, ha mások előtt meg kell szólalnunk, dadogunk. Ennek nem kell így lennie.

Az űrkutatásban fejlesztették ki, és azóta széles körben elterjedt, hogy amikor elképzelsz egy cselekvést, az ugyanolyan elektromos és kémiai változásokat idéz elő az agyban, mint amikor megvalósítod azt.

Próbáld ki magadon!
Amikor egyedül vagyunk, vagy olyan környezetben, ahol nem feszélyez bennünket senki, folyékonyan beszélünk, olvasunk. De ha elképzeled, hogy holnap szóban kell felelned, vagy be kell menned a főnök irodájába, és meg kell szólalnod. Hiába vagy egyedül, dadogni fogsz. Ugyanazok a kémiai és elektromos reakciók indulnak be, mint élesben.

Mi ebből a tanulság?
Ha valamit meg akarsz valósítani, előbb el kell képzelned. Minél gyakrabban, és minél mélyebben rögzül a minta a tudatalattidban, annál könnyebben tudod majd megtenni.
Bárhol gyakorolhatsz: buszmegállóban, ágyban, a padon ülve.

Kezdj el lejátszani magadban egy olyan filmet, ahol nagyon természetesen viselkedsz. Mosolyogsz az eladóra, a főnöködre, bárkire, és teljesen nyugodtan, lazán beszélsz.

Mialatt ezt elképzeled, a kisördög olyasmiket fog a füledbe súgni: „Ez így nem jó. Ez nem te vagy, te ilyenkor félni szoktál!” Azt is fogja majd súgni: „Ne csináld ezt! Ettől úgy sem lesz jobb!” Te csak folytasd.

Ha biztosra akarsz menni, jelentkezz a tanfolyamra, kedd estig még megteheted. Aztán találkozz velem személyesen a 9 hónapos kurzuson, ahol további lépéseket, gyakorlatokat tanulsz meg, hogy a dadogásod miatt ne kelljen többé lemondani az álmaidról, a vágyaidról.

Ne feledd! Az a kép, amit magadról elképzelsz tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.

Kapcsolódó cikkek:
Hogy a beszéd ne legyen többé kínlódás
Olvasd el a második és harmadik lecke beharangozóját is!

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=15&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=15&from=article Sun, 01 Feb 2009 17:49:59 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk a dadogás nem csak szimplán beszédzavar, hanem személyiségzavar is egyben. Aminek a fókusza a beszéd folyamatosságának a problémája. Tudnod kell, hogy a bűntudat, gátlásosság, befelé fordulás, agresszió, önértékelési problémák, beszédfélelem, kényszeres cselekvések csupán másodlagos pszichés tünetek. Amelyek, ha te irányítod a saját beszédedet, azonnal, mint egy varázsütésre elmúlnak.

Nagyon fontos a környezet hozzáállása a dadogóhoz. Ha úgy érzed, nem fogadnak el, jobban dadogsz, ha tudod, hogy teljesen elfogadnak, szinte folyékonyan beszélsz.
Ez is azt mutatja, hogy azért tatjuk leküzdhetetlennek a dadogást, mert teljesen ki szolgáltatjuk magunkat a környezetünknek. Ha a többiek elfogadnak minden rendben, ha nem, az önértékelési barométerünk leírhatatlan süllyedésbe kezd.
Sajátos viselkedés mintákat veszünk fel, ennek tipikus példája, amikor oda nem illő szavakat mondunk.

A dadogók nagyon éberen figyelik a hallgató reakcióit. Vagyis beszéd közben a figyelmünk ide-oda ugrál a beszédünk és a figyelés között. Ezen segít a tanfolyamom első leckéje, ahol a koncentrálást gyakoroljuk.

Gyakran úgy érzed, nem tudod magad a teljes valódban, a teljes értékedben megmutatni. Emiatt vagy elvonulsz az önsajnálatba, vagy makacs bizonyítási vágyba kezdesz. Egyik sem jó, erről már itt is írtam.

Mi az, ami csökkenti a dadogást?

Minden olyan helyzet, amikor az egyén figyelme felszabadul.
Énekléskor, előre megadott szövegnél a figyelmünk a ritmusra irányul és nem a kiejtésre.
Közösen mondott szövegnél csökken az önkontroll, és a felelősség.
Suttogás közben úgy állnak hangszalagok, hogy nem tudnak megfeszülni, nincs amit feltépjünk.
Testmozgással kísért beszéd segít a folyamatosság fenntartásában.

A való élet nem olyan, hogy ezekkel, a lehetőségekkel mindig, minden helyzetben élni tudnánk. Szükség van arra, hogy felvállaljuk önmagunkat, cselekedjünk (beszéljünk), és vállaljuk ennek a cselekedetnek a következményeit.

Ha velem tartasz:
Egy 9 hónapos tanfolyam keretében hozzásegítelek, hogy kialakítsd magadban azt a belső függetlenséget, belső tartást, ami képessé tesz téged arra, hogy függetlenítsd magad a környezeted elfogadásától. Ennek részleteit azokkal ismertetem meg, akik részt vesznek az 5 hetes ingyenes tanfolyamon, amit többször indítok. A legközelebbire február 10-ig tudsz jelentkezni.
Miért hasznos ez neked? Azt olvasd el itt.
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=14&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=14&from=article Mon, 26 Jan 2009 18:32:46 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Könyves polcnyi regények szólnak arról, ez a lány/fiú nem illik hozzád. Tragédiák sorozatát írják le.

Te most komolyan ezt akarod megvenni? Mit fogsz vele kezdeni? Tudod, hogy ez mekkora teherrel jár? Ebbe akarsz belevágni? Ugyan már, lásd be, hogy nem való ez neked.

Ha téged ér hasonló kritika, mire gondolsz? Engedsz, lemondasz a vágyaidról, és némán sóvárogsz utána vagy „csak azért is, megmutatom” felkiáltással végigviszed az elképzelésedet.

Igazából egyik sem jó megoldás. De előbb nézzük meg, miért tudnak ezek a mondatok ennyire az elevenünkbe vágni?

Az egyik ok, a két fél közti érzelmi kapocs. Egy szülő véleménye mindig hatással van a gyerekre. Sokan, hiába felnőttek már, vagy esetleg a szülei nem élnek, akkor is nekik akarnak bizonyítani. Magukban felteszik a kérdést: Mit szólna ehhez az apám? Sokszor szükségünk van rá, sóvárgunk a másik elismerésére.

A másik ok, a belső gyengeség. Amikor bizonytalanok vagyunk önmagunkban, külső támaszra van szükségünk. Nem igazán tudjuk egyedül meghatározni a céljainkat.

Hogyan tudunk védekezni az ilyen megjegyzések ellen?

Az egyik, mintha nem is hallanánk, közönyösen fogadjuk, nem reagálunk rá. Ezt azokban az esetekben, amikor valakit nagyon szeretünk, vagy gyűlölünk, nem tudjuk megvalósítani, vagy csak ideig-óráig. Igen, akit gyűlölünk, annak a véleménye is számít. Előfordulhat, eddig ezt még észre sem vetted, hogy amikor döntéseket hoztál, ez is befolyásolt.

Vannak olyan emberek, akikre a leépítő kritika inspirálóan hat. Ők általában nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott, belső tartással rendelkező emberek.

Többnyire, akik másokat bírálnak, „osztják az észt”, céltalanok, mások cselekvéseit nem képesek irigység vagy negatív vélemény nélkül értékelni. Mindig másokat hibáztatnak a saját sorsukért. Azért a helyzetért, amiben jelenleg vannak, sosem ők a hibásak, hanem a környezetük. A munkahely, a kormány, az időjárás, csak egy valaki nem. Ugye kitaláltad?

Ha te is szürke maradnál, vajon támadnának? Nem hiszem.
Nem érdemes őket szembesíteni a gyengeségeikkel, mert felháborodnának, úgy sem ismernék be.

Mit tehetsz?

Mutasd ki az együttérzésedet, az „én megértelek téged” típusú belátást.
Ha negatív kritikát hallasz, ne engedd, hogy az indulataid felülkerekedjenek a józanságodon. Hogy olyat válaszolj, amit később megbánsz. Ha kell, számolj háromig!

Az együtt érző ember mindig nyitott, pozitívan gondolkozik. Mosolyogj, és kérdezd meg: „Érdekes, hogy ezt gondolod. Elmondanád bővebben is, hogy miért ez a véleményed?”
„Ha te lennél az én helyemben, mit tennél?”

Ezekre, a mondatokra, már nem fog több bántó megjegyzést tenni, sőt felébreszted benne a segítőkészséget. Lehet, hogy rávilágít olyan pontokra, ami neked nem jutott eszedbe, talán még tanulhatsz is tőle.
Ami még ennél is nagyobb haszon, hogy azáltal, hogy figyelsz a véleményére, építed az önbecsülését. Mint egy varázserő, ez az építő szándék, visszaszáll rád, te is megerősödsz.

Talán el sem hiszed, mennyire hatásos. Ezekre, az esetekre is igaz az a mondás: „Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”.

Azáltal, hogy átalakítjuk a kapcsolatrendszerünket, mi magunk is átalakulunk. Alakítsd át az ilyen bántó kommunikációt, mert elraktározva, a lelkedben, hihetetlen pusztítást tud okozni.

Tudom, könnyebb gondolkodás nélkül átadni magunkat az érzelmeinknek, és gyakorlásra van szükség, hogy ez a viselkedés a szokásunkká váljon.

Nem könnyű megvalósítani, mégis ezzel a tudatossággal, hatalmas belső erőt, belső tartást tudsz magadban kiépíteni. Higgy a nagy gondolkodónak:
„Ami nem pusztít el, az erőssé tesz.” /Nietzsche/

Többen jeleztétek, hogy új feliratkozóként lemaradtatok a nem rég indult ingyenes önfejlesztő tanfolyamról. A következő tanfolyam jelentkezési határideje: Február 10.

Ha velünk akarsz tartani, írj egy levelet a kapcsolat oldalon lévő e-mail címemre!

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=13&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=13&from=article Sun, 18 Jan 2009 18:25:25 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
A tanfolyamom első levelében a figyelem koncentrálásáról lesz szó. Azt fogjátok megtanulni, hogy amikor beszélni kell, kérsz 15 deka párizsit, nem figyelsz az eladóra, nem nézed a felvágottat, hanem csak azt figyeled, arra koncentrálsz, hogyan beszélsz.
Nem a belégzésre összpontosítasz, hanem a kilégzésre, a folyamatos levegőáramlásra, amin, mint egy varázsszőnyeg, rajta ülnek a hangok. Erről többet a levelemben írok majd az első leckében.

A félelem témánál maradva, ismerjük meg a testünkben azt a három helyet, ahol többnyire összegyűlik a benn ragadt félelmünk.

Azt szokták mondani, amikor izgatott vagy, vegyél mély levegőt, és lassan, hosszan fújd ki. Gondold azt, hogy ezzel mintegy kifújod a benned rekedt félelmet is.

Amikor a gyomrodban kavarog a félelem, erőtlennek érzed magad. A negatív gondolatok legyőzésére keresd meg azokat a pillanatokat, amikor erős voltál, egyszerűen könnyen el tudtad érni azt, amit akartál. A beszívott levegőt kifújva ezeket, a gondolatokat idézd fel magadban.

Ha úgy érzed, nem szeretnek, a környezeted nem fogad el, a szívedben lévő rettegés megszüntetésére, a hosszú és lassú kilégzés alatt idézd fel azokat a pillanatokat, amikor őszintén szerettek, amikor szeretetet éreztél valaki iránt.

A torokszorító félelem kialakulásában közrejátszik, hogy valamit nem szabad, vagy nem vagyunk képesek kimondani. Biztos hallottad már, „képtelen voltam kimondani”, „egyszerűen nem tehettem meg, hogy elmondom neki”.

Ne őrizgess titkokat! Ne engedd, hogy benned ragadjon a félelem. A magunkban eltemetett titkok, negatív gondolatok nagyon kártékonyak.

Mondd el valakinek, vagy írd ki a titkos naplódba! Szabadulj meg tőle, érezd a megkönnyebbülést, ahogy felszabadul a légzésed. Ha beszélned kell, erre a felszabadító érzésre gondolj, arra a megkönnyebbülésre, mintha egy nagy tehertől szabadultál volna meg.


]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=12&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=12&from=article Sat, 10 Jan 2009 19:45:57 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Mi van, ha túl közel van, vagy ha egyezik az ön-képünk és ön-ideálunk? Túlságosan nagyképűek, beképzeltek leszünk!
Ugye, milyen szép a magyar nyelv? Mindig lenyűgöz, amikor egy szóval pontosan ki tudjuk fejezni, mit gondolunk, nem kell körülírni. Nagyképű – nagyot gondol önmagáról. Beképzelt.

Mi van, ha túl messze van ez a két kép? Nyomorultul érezzük magunkat. Nézd meg, ilyennek szerettem volna látszani, és tessék, hogy nézek ki! Kétségbeejtő, lesújtó lebénít az ítélet, a vélemény, amit alkotok magamról. Nem merünk lépni, nem merünk önmagunk lenni. Kétségbeesetten kapálózunk, hogy megfeleljünk az önmagunkkal szemben támasztott elvárásnak.

Mind ez miért? Mert van egy feltehetően pontatlan én-képünk és egy feltehetően pontatlan én-ideálunk. És a kettő nem találkozik. Ez egy nagyon fontos megállapítás, alaposan rágd meg a mondatot.

Hogyan tudsz ebből kilépni?
Ha minél inkább közelíted a két képet a valósághoz. Ha pontosan tudod, milyen értékeid, milyen hibáid vannak, milyen elvárásaid magaddal szemben. Ha reális elvárásokat tűzöl ki magaddal szemben. És ami még nagyon fontos, a megbocsátás. Tudd magadnak megbocsátani, ha nem éred el, az általad kívánatosnak tartott célt!

Persze, ez nem azt jelenti, hogy feladod, csak azt, hogy elfogadod, hogy most nem sikerült. A sportoló is azért edz, és gyakorol, hogy amikor versenyre, igazi megmérettetésre kerül a sor, lehetőleg hibátlan legyen a teljesítménye, el tudja érni az általa kitűzött eredményt. Figyeltél?

Az általa kitűzött eredményt, nem a világcsúcsot, nem akar mindenki feltétlenül a legjobb lenni, de ott akar lenni az első 5 vagy első 10 között. És ha ezt sikerül teljesítenie, boldog, és elégedett. Ehhez mire van szükség?

Reális célkitűzésre, ami feltételezi, hogy ismerem, pontosan tudom, mire vagyok képes. Gondold végig, ha megszólalsz, mire vagy képes? Milyennek szeretnéd látni magad?

Amikor ez még számomra feladat volt, először az volt a célom, hogy megértsenek. Először leírtam. Nem szégyellem, én sokat írtam. Mint már korábban is olvashattad, ezzel radikálisan csökkentettem azon helyzetek számát, ahol a szégyen, a megaláztatás érzését kellett átélnem. Így bátrabban vállaltam fel, hogy legközelebb is odamegyek, újra szerencsét próbálok.

Hogyan sikerült számomra elfogadhatóvá tenni a cetlizést?
Hogy a realitáshoz közelítettem az én-képemet, az én-ideálomat. A legfontosabb, hogy megértsenek, és úgy, ahogy én szeretném. Volt, még egy nagyon erős motiváló tényező, nem akartam, hogy sajnáljanak!

Számomra borzalmas volt látni, ahogy a másik zavarba van, szenved attól, hogy látja, én küszködök, és ő nem tud segíteni. Biztos láttatok már táblát felmutató embereket. Ők rosszul érzik magukat attól, hogy írásban kommunikálnak? Nem, sőt! Ha megnézed, mosolyognak.

Én is ilyennek képzeltem magam, ez volt az én-ideálom, hogy ilyen mosolygós képpel mutassam fel. Persze a valóság azért más volt, néha elkezdtem szóban a közlendőmet, és „hát ez most nem megy” mondattal elővettem az előre megírt szövegemet. Senki sem sértődött meg, és mindig segítőkészséget tapasztaltam.

Ha szeretnél még több kicsi, apró megoldásról értesülni, és beépíteni a saját eszköztáradba, ne feledd, még január 20-ig jelentkezhetsz az ingyenes önfejlesztő tanfolyamomra. Már 20 ember velem tart, legyél te is köztük! Ismerj meg egyszerű eszközöket, amelyekkel jelentősen változtathatsz a meggyőződéseiden, azokon a szűrőkön, amelyen keresztül képet alkotsz a való világról. A kapcsolat oldalon lévő e-mail címre írj nekem egy levelet, hogy jelentkezel. Kattints

Számodra ez a megoldás elfogadhatatlan? Nem akarsz táblát felmutató emberke lenni? Nem akarod közelíteni egymáshoz az én-képedet és az én-ideálodat? Akkor tartsd továbbra is elérhetetlen messzeségben egymástól a két képet magadról, és gyűjtögesd a kudarcokat, a megsemmisítő - szeretnék a föld alá süllyedni - érzéseket.
Aztán ne lepődj meg, ha a tudatalattid, azt mondja neked, az nem normális dolog, hogy én folyékonyan is tudok beszélni. Ugye még emlékszel, erről itt volt szó.
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=10&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=10&from=article Sun, 28 Dec 2008 06:38:07 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Kimutatod, hogy szereted az anyósodat, mert nélküle nem született volna a földre az a csodálatos teremtmény, akivel most nagyon boldog vagy.

Kimutatod, hogy szereted, és tiszteled az édesapádat, édesanyádat, és tudod, hogy erejükhöz és a legjobb tudásukhoz mérten megtettek mindent, hogy téged felneveljenek.

Kimutatod, hogy szereted a gyermekedet, bármi történik, bárhogy lesz is, ő mindig a te gyereked.

Egyszer egy beszélgetésben, azt mondtam, hogy szeretnék jó szomszéd lenni. Ezen volt, aki meglepődött. Szerinte, ilyet nem szoktak célul kitűzni az emberek.

Nem tudom, nekem természetes, hogy elfogadjam azokat a személyeket is magam körül, akiknek a közelségére nem vagyok hatással.

Nem én szabom meg, hogy ki lesz a munkatársam, mert a főnököm alkalmazza őt. Nekem az a dolgom, hogy a megfelelő munkavégzéshez szükséges módon tudjak vele kommunikálni. Nem kell feltétlenül testi-lelki jó barátoknak lennünk, de egy szintig el kell őt fogadnom, feltétel nélkül.

Nincs sok beleszólásom, hogy ki lesz a szomszédom, nem kell vele túl jóba lennem, de úgy érzem, van egy szint, ami mindenkinek kijár. Egy köszönés, pár kellemes mondat, ez a minimum.

Eszembe jutott még valami. Amikor a lányom azzal jött haza az iskolából, hogy az a hülye tanár…
Mindig azt mondtam neki: „Na jó! Most már mondjál valami jót is róla!”

Tudtátok, hogy gyermekkorunkban mindent tökéletesnek látunk? Aztán serdülőként szinte mindent kritizálunk. Ha sikerül, felnőttként a legtöbb dolgot már a maga realitásában látjuk.

Te melyik szinten vagy? Elárulom, senki sem csak gyerek, vagy csak kritizáló serdülő. Az egyes helyzetekben mindig mások vagyunk.

Ha úgy érzed, túl sokat kritizálsz, ha kiállhatatlan a munkatársad, a buszon az a kövér, tohonya alak… Mondjál már valami jót is róla!

De ne menjünk ennyire előre! A napokban indítani fogok egy ingyenes, 5 hetes önfejlesztő tanfolyamot, amire ti, regisztrált felhasználók jelentkezhettek majd. Többek között ez is téma lesz.
Hamarosan jövök a részletekkel!
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=9&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=9&from=article Mon, 22 Dec 2008 06:38:04 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk

A Hogyan tudod csökkenteni a fusztrációt? hangfelvétele:



Hidd el, nem így van! A másik csak érteni szeretné, tudni akarja, miért kerested meg őt.

Fel kell ismerned, hogy saját fusztrációd 95%-t az önmagaddal szemben támasztott helytelen elvárások okozzák. A többiek nem várnak tőled tökéletességet, ahogy te is elnézed a másik kisebb-nagyobb hibáit. A félreértés ott van, hogy te azt gondolod, hogy ők azt gondolják, hogy…

Amikor beszélned kell, told át a hangsúlyt, a célod a megértetés legyen, ne a tökéletesség. Ne arra törekedj, hogy hibátlan legyél. Hiszen te tudod, hogyan fogsz megszólalni. Ne zavarjon, hogy ők hogyan reagálnak. Beszéd közben ne oszd meg a figyelmed aközött, hogy beszélsz is, meg a másik reakcióid is nézed, és értékeled.

Tudnod kell, megosztott figyelem nem létezik, csak ide-oda ugráló figyelem, ami stresszessé tesz. Amitől még rosszabbul fogsz tudni beszélni…

Természetesen itt nem arról beszélek, hogy egyáltalán ne vedd észre őt, hanem arról, hogy a folyamatosságra figyelj. Vigyázz, nem folyékonyságot mondtam, hanem folyamatosságot!
Arra törekedj, hogy elérd a célod, el tudd intézni, amiért jöttél, amiért megszólaltál.

Én ezt kezdetben írással oldottam meg. Sokat cetliztem, rövid, tömör mondatokban leírtam, miért jöttem. Ezzel lehet, hogy kimutattam a fogyatékosságomat, de megkíméltem magam a szégyentől, a földbe süllyedés érzésétől. (ezáltal elkerültem az önbizalmam padlóra kerülését)

Azok az emberek, akik betegesen irtóznak a pókoktól, abnormális viselkedésüktől úgy tudnak megszabadulni, ha minél többször találkoznak pókokkal. Először csak messziről, és rövid ideig, később, ha ez már könnyedén megy, egyre közelebb és közelebb kell az állatokhoz kerülni.

Úgy gondoltam, én is szoktatom magam a helyzetekhez. Nem a beszédhez, csak a helyzethez. Aztán már csak a kulcsmondatot írtam le. Mivel így tudták, miért jöttem, ezzel már elértem azt a nyugalmi szintet, ahol könnyedén tudtam szóban mondani a többi kérdésre a választ. Ha kérdeztek. Persze a nevem, lakcímem még nem ment, ezekhez mindig elővettem a személyi igazolványomat.

Aztán, csak a kulcsszót írtam le előre, amiről sejettem, hogy úgy sem fogom tudni kiejteni. És a többit, a köszönést, az „azért jöttem, hogy…” mondatot, már szóban. Értek kudarcok? Persze. De fel kell tudni állni és folytatni.

Miért voltam képes folytatni? Mert kizárólag a saját elvárásaimnak akartam megfelelni. Tudtam, mire vagyok képes, és azt igyekeztem elérni.

Sok embertől megkaptam, miért küzdesz? Fogadd el, hogy te ilyen vagy és ilyen is maradsz. Így is lehet élni.

Igazuk van, lehet. De én éreztem, hogy ezekkel a saját magam által kitűzött célok elérésével évről évre mennyit javult a beszédem. A kezdeményező készségem, a bátorságom a megszólalásra.
Csak azt tudom mondani, bárcsak előbb kezdtem volna!
]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=8&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=8&from=article Sat, 13 Dec 2008 20:02:26 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Message to a stutter
Joseph Sheehan, PhD
Ha dadogóként azt tapasztalod, hogy az életed jó részét mások tanácsai alapján élted le, „gondold végig, mit akarsz mondani, mielőtt beszélni kezdenél, vegyél egy mély lélegzetet” vagy „beszélj kavicsokkal a szádban”. Valószínűleg már magadtól is rájöttél, ezek nem fognak neked segíteni. Néha még ártanak is.

Egyszerű oka van, hogy ezek a javaslatok nem működnek. Szinte mindegyikük elnyomja a dadogást, eltakarják, mint egy tető. Te minél jobban megpróbálod elkerülni, hogy ne dadogj, annál jobban fogsz dadogni.

A dadogásod olyan, mint egy jéghegy. Az a rész, amit az emberek látnak és hallanak, az csak a kisebbik része. A nagyobbik részt eltakarja a szégyen, ami keveredik félelemmel, bűntudattal, és minden olyan negatív érzéssel, amit akkor érzünk, amikor megpróbálunk elmondani egy egyszerű mondatot, és nem tudjuk.

Hozzám hasonlóan te is megpróbáltad ezt a jéghegyet a felszín alatt tartani, amíg lehetséges. Megpróbáltál takargatni, a hosszú blokkok és szünetek ellenére folyékony beszélőként feltüntetni magad. Ez a színlelés neked is fáj, és a hallgatódnak is. Eleged van már ebből a hamis szerepből. Amikor sikerül az álcázás, akkor sem érzed jól magad. Amikor a trükkjeid nem működnek, még rosszabbul érzed magad, mint előtte. Valószínűleg, még most sem ébredtél rá, hogy a takargatás, az elkerülés a dadogás ördögi körében tart fogva.

Pszichológiai és logopédiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a dadogás egy speciális konfliktus, haladás és tétovázás egyben, egy „megközelítés-elkerülés” konfliktus. Te beszélni akarsz, de a félelem miatt ki is akarsz hátrálni ebből a helyzetből. Neked is, ugyanúgy - mint a többi dadogónak is – a félelmednek sok forrása és szintje van. Az azonnali és közvetlen félelem magából a dadogásból ered, és valószínűleg csak másodlagos, hogy mi okozta a dadogásodat.

A dadogástól való félelmed az alapja annak a szégyenérzésnek, amit beszéd közben érzel. A félelem abból ered, hogy színleled, hogy te nem is vagy dadogó. Megfelelő bátorsággal le tudod győzni ezt a félelmet, ha nyíltan felvállalod a dadogásodat. Megtanulod, hogy beszéd közben ne törődj ezzel a félelemmel. Hagyd figyelmen kívül. Add önmagad. Eltűnik az a bizonytalanságod, ami a pózolásból ered. Ezzel jelentősen csökkented a jéghegy víz alatti részét. A dadogás megszűnéséhez először ennek a résznek kell eltűnnie. Csak légy önmagad, fogadd el a dadogásodat, ezzel megszabadulsz a dadogásból eredő feszültségtől, és a beszéded is folyékonyabb lesz.

Álljon itt két fontos alapelv, amit tudnod kell:

1. a dadogásod nem sebez meg téged. Nem okoz neked kárt.
2. a folyékony beszéd nem tesz veled semmi jót. Nem kell szégyenkezned, amikor dadogsz, és nem kell büszkének érezned magad, amikor folyékonyan beszélsz.

A legtöbb dadogó megijed, amikor elakad, és minden ilyen alkalmat kudarcként él meg. Ez az oka, hogy keményen küzdenek azért, hogy ne dadogjanak, és ennek következtében sokat dadognak. Belekerülnek egy ördögi körbe, amit így ábrázolhatunk:

Dadogás → félelem → utálat, szégyen → elkerülés → bűntudat

A dadogás magányossá tesz. Azok, akik nem sokszor találkoztak még dadogóval, kerülnek téged, mint a pestist. Többnyire olyan emberekkel tartod a kapcsolatot, akik hozzád hasonlóan szintén beszédhibások. Ezért kevesen tudják, hogy a lakosság 1% dadogó, csak Amerikában másfél millióan vannak. Sok híres emberről tudjuk, hogy dadogtak. Mózes, Demoszthenész, Charles Lamb. Vagy a mostani időkből: VI. György angol király, Marilyn Monroe, vagy ismert TV személyiségek: Garry Moore, Jack Paar az életük folyamán valamikor dadogtak. A beszédproblémáddal nem vagy egyedül. Még akkor sem, ha te úgy érzed.

Minden felnőtt dadogónak egyéni stílusa van, saját trükkök, segédletek, amelyek automatikusak és együtt járnak a félelemérzettel. Mégis mindenkit ugyanaz zavar, az, hogy dadognak. Neked nincs választásod, hogy dadogsz vagy sem, neked arra van ráhatásod, hogy hogyan dadogsz. Sokan, akik terápián vettek részt, lehet, hogy kevéssé dadognak, kis megakadásokkal, kevesebb feszültséggel beszélnek. A legfontosabb, a siker kulcsa az, hogy legyél nyitott. A jéghegyedből minél nagyobb rész kerüljön a víz fölé, add önmagad, ha leblokkolsz, ne küzdj és harcolj, fogadd el, nézz nyíltan a másik szemébe, sose hagyd abba a beszédet, ne kerüld a szavakat, kezdeményezz beszélgetéseket, még akkor is, ha sokat dadogsz. Mindezek alapvetőek, ha sikeresen ki akarsz gyógyulni a dadogásból.

A DADOGÁSOD A KIVEZETŐ ÚT A PROBLÉMÁDBÓL. Szia, köszöntöd a dadogást, szégyennel és bűntudattal, félelmet és elkerülést akarsz érezni a beszélő felé. Ez a félelem, elkerülés és bűntudat akarja enyhíteni a dadogást, és így tovább. Mert a dadogás az alapja és tartja fenn ezt a gonosz háromszöget. Sok felnőtt tudná csökkenteni a dadogását, hogy könnyebben beszéljenek, ha elfogadnák azt a tényt, hogy ők dadognak, ettől nyitottabbá válnának, és csökkenne az a gyűlölet, amit éreznek a dadogásuk iránt. Régebben a terápiák arra törekedtek, hogy kiküszöböljék, vagy megakadályozzák, hogy kialakuljon a dadogás, és ezért nem tudtak kikerülni a dadogók az ördögi körből. Sikeresebb tudsz lenni, ha csökkented a szégyent, a bűntudatot és a gyűlöletet a dadogásod iránt, mert ezek a félelem közvetlen okai.

Azért, mert dadogsz, ne gondold, hogy te nehezebben alkalmazkodsz, mint mások, vagy biológiailag alsóbbrendű vagy másoknál, esetleg idegesebb alkat. A személyiséget vizsgáló kutatások nem mutattak ki tipikusan dadogókra jellemző személyiségjegyeket, vagy eltéréseket azok között, akik dadognak, és akik nem. Talán ezek az ismertek, megerősítenek téged abban, hogy jobban el tudd fogadni magadat és a dadogásodat, sokkal kellemesebben és nyitottabbnak fogod érezni magad.

Ha te is egy vagy a másfél millió dadogó közül ebben az országban (USA), a terápia nem lesz elérhető a számodra. Nagyon sokat tehetsz egyedül is önmagadért. (Kérdés, hogy te hajlandó vagy-e ezt megtenni.) A terápia megtanít téged arra, hogy rendszeresen, tudatosan foglalkozz a beszédeddel. Különösen igaz ez azokra a dadogókra, akik sokat vannak nem dadogók között. Jellemző rájuk, hogy személyiség és érzelmi problémáik vannak a dadogásuk miatt. Ha úgy vesszük, mindenki megpróbálja saját magát kezelni. Van egy eljárás módja, egy kezelés módja, ahogyan megoldja a beszéddel kapcsolatos feladatokat. Akik a helyes irányba indulnak el, látványosan haladnak. Másoknak sokkal hatásosabb, ha segítséget kérnek egy logopédustól vagy pszichológustól.

Megpróbáltam összegyűjteni azokat az ötleteket, amelyeket más dadogók már kipróbáltak és náluk bevált:

Lehet, hogy ezek nálad is működnek. Ha legközelebb bemész egy boltba, vagy felveszed a telefont, minden félelmed ellenére folytasd a beszédedet. Figyeld meg, ha el tudod fogadni a megakadásaidat, sokkal nyugodtabb leszel, és a másik fél is megnyugszik. Ehhez szükség van arra, hogy először te fogadd el magad úgy, ahogy vagy, a dadogásodat, a félelmedet, és a megakadásokat. Gyakorolj ott, ahol csak lehetséges és tudsz. Ne engedd, hogy a dadogásod közétek álljon.

Ha ösztönzést érzel arra, hogy fontos helyzetekben az elkerülést vagy az elrejtést válaszd, különösen, amikor egyedül kell megszólalnod. És amikor dadogsz, mond el, hogy te dadogó vagy. Ne fáradozz, és ne fusztráld magad azzal, hogy megpróbálsz tökéletes folyékonysággal beszélni. Ha te felnőtt dadogó vagy, bizonyos értelemben, mindig dadogó maradsz. De neked nem kell mindig erősen dadogni, te le tudod ezt a hátrányt küzdeni úgy, hogy jelentősen csökkented a dadogásodat.

A kor nem számít, az érzelmi érettség a fontos. A sikeres gyógyulók között a rekordot egy 78 éves karmester tartja. Aki, mielőtt meghalt, sikeresen leküzdötte ezt a hátrányát. Ő megtette.

Végül, vizsgáld meg, hogy mekkora jéghegyet tudsz a felszín fölé vinni! Hol van az a pont, amikor nem titkolsz semmit a hallgatód elől? Meglátod, hatalmas hátránytól szabadulsz meg. Hidd el, a dadogásod lesz a kivezető út ebből a problémádból, ha kellő bátorsággal és nyíltsággal rendelkezel.

Ismerkedj meg a dadogás alapfogalmaival, járd végig a dadogás tanösvényét!

Ha még több információt szeretnél kapni a témában, iratkozz fel a hírlevélre:

Név:*
E-mail:*
E-mail mégegyszer:*
Ki vagy?:*	Kérem válasszon Érintett Szülő Logopédus, szakember Érdeklődő

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=7&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=7&from=article Tue, 09 Dec 2008 08:32:16 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
A tanácsom: ha elsőre nem is, de később lehetőleg a feszítéseket kilégzés közben végezd. Ez azért fontos, hogy átprogramozzuk az agyunkat. Megszoktuk, hogy dadogás közben belégzéskor feszítünk, most változtassuk meg ezt a szokást. Feszítsünk kilégzés közben.
Ezzel a kis egyszerű figyelem összpontosítással elérjük azt, hogy miközben a testünk egy része megfeszül, a nyakunk laza marad

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=4&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=4&from=article Sun, 07 Dec 2008 19:09:54 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk
Tévedés azt hinni, hogy elegendő a folyékony beszéd. Mivel viselkedésünk, hozzáállásunk megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra, feladják, depresszióba zuhannak, és azt mondják, nem én tehetek arról, hogy nincsenek kapcsolataim másokkal.

Könnyebben kivitelezhető, ha inkább a kommunikációjuk hatékonyságán dolgoznának. Érdemes megvizsgálni, mit tehetek én, amivel el tudom érni, hogy a környezetem jobban elfogadjon?

A hatékony kommunikáció titka
Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk kommunikálni, fontos megvizsgálni, mennyire tudjuk elfogadni önmagunkat, illetve a környezetünket. Ez alapján négy féle viselkedést különböztetünk meg:

Persze, most mondhatod, de én elfogadom a környezetemet. Ha nem szereted a munkád, vagy a munkatársaiddal nehezen jössz ki, vitád van a szomszéddal, vagy kerülöd, hogy kérned kelljen valamit a boltban, akkor nem fogadod el a környezetedet.
Ugyanígy, ha nem hiszed el magadról, hogy egy értékes ember vagy, és azt gondolod, csak az számít, mit teljesítesz, hogyan tudsz megfelelni másoknak, szintén nem fogadod el magad.

Melyik viselkedés típusba tartozom?
A passzív viselkedésű emberek meg vannak győződve róla, hogy mások jobban meg tudják oldani a dolgokat, mint ők. Igyekeznek a többiek kedvében járni, kerülni a konfliktusokat. Ha véleményt mond, vagy kér valamit, azt bocsánatkérő, bátortalan módon teszi.

A manipulatív ember folyton gyanakszik, nem bízik sem önmagában, se másokban. Alacsony az önértékelése és a többieket se tartja sokra. Úgy gondolja, ügyeskedve, ferde utakon könnyebben célt érhet.

Az agresszív viselkedés nem fizikai megnyilvánulást jelent, hanem az alacsony önértékelését próbálja az illető kompenzálni. Úgy tesz, mintha nem lenne másokra szüksége, arra törekszik, hogy őt kiválónak lássák. Eközben figyelmen kívül hagyja a többiek véleményét, igényeit. Célja a mindenáron való győzelem. Úgy érzi, hogy ő mindent megtesz a probléma megoldásáért, míg a többiek nem.

Az asszertív vagy önérvényesítő viselkedés önmagunk és mások tiszteletét jelenti. Jogom van a szabad véleménynyilvánításhoz, de engedem, hogy a másik is ezt tegye. Nyíltan, egyenesen megmondom, mit szeretnék, de meghallom a másik véleményét, hozzáállását is ez ügyben. Konfliktus esetén kompromisszumra törekszem, olyan megoldást keresek, amelyikben mindkét fél győz.

Szakemberek megfigyelték, hogy olyan helyzetekben, ahol a dadogó van felül, Ő ad utasítást másoknak, sokkal jobban és könnyebben beszélünk. Ugyanez a helyzet, ha állatokkal foglalkozunk, velük szemben is magabiztos a fellépésünk.

Valljuk be, a mindennapi élet nem erről szól. A hétköznapokban előforduló szituációk többségében könnyebben eléred a célodat, ha asszertív módon viselkedsz. Segítségével magabiztosabb leszel, kevésbé fogod kerülni a számodra nehéz beszédszituációkat.

Iratkozz fel a hírlevelemre, görgess lejjebb:

Név:*
E-mail:*
E-mail mégegyszer:*
Ki vagy?:*	Kérem válasszon Érintett Szülő Logopédus, szakember Érdeklődő
Hogyan szólíthatlak?:*

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=2&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=2&from=article Sun, 23 Nov 2008 21:22:26 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk

F. M. Alexander színész volt, akinek állandó rekedtsége, hangjának elvesztése akadályozta karrierjét. Észrevette, hogy ha nem áll színpadon, eltűnik a rekedtsége, semmi gond sincs a beszédével. Tudta, hogy a színpadon követ el valamit. Otthonában, tükrök előtt gyakorolt. Feltűnt neki, amikor szavalni kezdett, fejét hátrahúzza, ami a nyaka megfeszítésével járt, megrövidíti és elkeskenyíti a hátát. Aminek következtében összeszorította a gégefőjét, és kapkodva szedte a levegőt.

Észrevehető a hasonlóság a dadogók és Alexander viselkedése között. Mi is, ha nyugodt, feszültségmentes környezetben vagyunk, folyékonyan beszélünk. A testtartásunk is sokkal oldottabb, lazább, mint stressz alatt. Olyan környezetben kell megszólalnunk, ami feszélyez minket.

Amikor Alexander tanítani kezdett, dadogókkal is foglalkozott. Könyvében így ír egy pácienséről:

„Ahogyan minden új tanítvány esetében szoktam, nála is megfigyeltem, hogyan jön be a szobámba, hogyan ül le egy székre. Gyorsan világossá vált számomra, hogy a mód, ahogyan ez az ember Önmagát használja, a szokásosnál is helytelenebb. Beszéde közben azt is láttam, hogy nyelvét és ajkát helytelenül használja, és felfedeztem a feje és nyaka használatának bizonyos hibáit is, amiknek következtében összenyomódik a gégefője, arc- és nyakizmai szükségtelenül megfeszülnek. Megmondtam neki, hogy dadogása nem a beszédszervei helytelen használatára korlátozódó önálló tünet, hanem összefüggésben van a többi, szervezete más részei helytelen használatát és rossz működését jelző tünetnek.”

Megfigyelte, hogy mi, dadogók úgy gondoljuk, akkor fogunk tudni beszélni, ha már létrehoztuk a megszokott használattal járó feszültséget. Megértette páciensével, hogy ennek az érzésnek stoppot kell adni. Tudatosan meg kell akadályoznia, hogy reagáljon erre az ingerre.

Először ellenőrizze a fej-nyak-hát kapcsolatát (elsődleges kontrol), ha ez helyes, akkor a természetes légzés reflexe is beindul.

Viszont munkáját nagyban hátráltatta a dadogókra különösen jellemző célhódító viselkedés. Hajlamosak vagyunk a végeredményre koncentrálni, nem az odavezető folyamatra. Pedig most a cél eléréséhez vezető egyes lépések sorozata sokkal fontosabb, mint a végeredmény.

Világosabban fogalmazva, hajlamosak vagyunk arra koncentrálni, hogy kimondjuk, amit akarunk (bármilyen módon), mint arra figyelni, hogy amit mondunk, hogyan mondjuk. Milyen testtartással, van-e levegő, stb.

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy mekkora mértékű feszültségre van szükségünk ahhoz, hogy célt érjünk. Fontos, hogy ne akarjuk megcsinálni, engedjük, hogy magától megtörténjen. Az Alexander tanárok segítenek ebben.

Ez a legnehezebb. Számunkra, a beszéd, az munka, valami, amit küszködéssel létrehozunk. Adj neki stoppot. Ha szünetet tartasz, az elsődleges kontrol segítségével le tudod győzni a megszokottá vált rossz beszédműködést.

Talán nem hiszed el, pedig igaz, hogy a folyékony beszédhez neked nem kell semmit sem TENNI, hagyd, hogy a folyamat magától megtörténjen.

Ez annyira fontos, hogy még egyszer leírom:

Talán nem hiszed el, pedig igaz, hogy a folyékony beszédhez neked nem kell semmit sem TENNI, hagyd, hogy a folyamat magától megtörténjen.

Persze ez csak látszólag ilyen egyszerű. Egy felnőtt dadogónak, aki már évek óta küszködik a beszédproblémájával nincs, vagy csak nagyon kevés tapasztalata van arról, hogyan is tudna kisebb izomfeszültséggel beszélni.
Olvasd el a tanfolyamom első leckéjének 12-16 oldalát!

Ennek megtapasztalásához nagyon sok gyakorlásra és az élmények rögzüléséhez hatalmas kitartásra van szükség. NE ADD FEL! A dadogás csak egy rossz szokás, ezért meg lehet, meg tudod változtatni.

Ez a folyamat legalább olyan embert próbáló feladat, mint az EL CAMINO. Mi kell hozzá? Képzelőerő, hit és önfegyelem.

Látom magam, ahogy nekem is annyira természetes a folyékony beszéd, mint bárki másnak. Hiszem, hogy képes vagyok rá. Önfegyelem, hogy végigmegyek az utamon.

Ha még több információt szeretnél a témában, iratkozz fel a hírlevélre:

Név:*
E-mail:*
E-mail mégegyszer:*
Ki vagy?:*	Kérem válasszon Érintett Szülő Logopédus, szakember Érdeklődő

]]> http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=1&from=article http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/index.php?site=comment.php&id=1&from=article Sun, 23 Nov 2008 20:48:21 +0100 balogheva@gyozd-le-a-dadogasod.hu (Balogh Éva) cikk Mivel szokásról van szó, ezért le is tudunk róla szokni, ha akarunk. Még sem tesszük. Vajon miért? Talán, mert még sosem tudatosítottuk magunkban, hogy egy megváltoztatható szokással van dolgunk. Persze felmerül az emberben, hogy tudott ez kialakulni? Miért pont velem?

A hüllőagy, agyunk legősibb, legprimitívebb része, ez a fejlettségi szint már a hüllőkben is kialakult, innen ered a neve. Valójában nem tud beszélni, hiszen nem tud elemezni, nem érti, hogy mit csinál, de nagyszerű az egyhangú, ismétlődő feladatok elvégzésében. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ösztönös, rutin feladatainkat, reflexeinket a hüllőagyunkkal végezzük. Köznapi nyelven úgy mondjuk, hogy amin nem kell gondolkozni.
Agyunk kicsit fiatalabb, középkorú része a tehénagy, vagy limbikus rendszer az érzelmek központja. Itt választódnak ki a különböző stressz hormonok. A két agyrész között érdekes együttműködés áll fenn. Elmondhatjuk, hogy tudatalattinkban egy hüllő és egy tehén lakik együtt.

A harc vagy menekülés reflex gyakran a hétköznapi életben is működésbe lép. Átkelés forgalmas úttesten vagy más általunk veszélyesnek ítélt helyzetben. Ilyenkor a nyak megfeszül, a hát elkeskenyedik, a vállainkat felhúzzuk, a légzés és pulzusszám megemelkedik.

Ez a reflex az állatoknál is megfigyelhető, többnyire rövid ideig tart, és mindig mozgás követi. Gondolj arra a macskára, amely épp az autód előtt merevedik le, aztán futás.

Az ösztönös reakciók hatalmas mennyiségű energiát generálnak, amelyek létfontosságúak, amikor veszély elöl menekülünk. Például, olyan gyorsan tudunk futni, ahogyan addig még soha életünkben.

A felgyülemlett energiákat, ha nem tudjuk levezetni, izomfeszültségek formájában elraktározódnak, gócpontok alakulnak ki a lapockánk környékén, a hasfalunkban, hátunk alsó részében. Hogy kinél hol, ez többnyire velünk született, öröklődő tulajdonság. Ez emberiség 2% azzal a hajlammal születik, hogy stressz esetén megfeszítik a hangszalagjaikat, közülük 1% dadogó lesz.

Az állatoknak könnyű, hiszen a gerincük vízszintes, így mozgás közben képtelenek a nyak és hátizmaikat megfeszítve tartani. A mi gerincük viszont függőlegesen helyezkedik el, így mi emberek hajlamosak vagyunk beragadni, nem vezetjük le ezt a hatalmas izomfeszültséget.
Ezt sokszor észre sem vesszük, hiszen szokásunkká vált, vagyis gondolkodás nélkül cselekszünk (tudatalatti).

Mi, dadogók ugyanúgy használjuk a légző-, hangszalagok és artikulációs mechanizmusainkat, mint a többi ember. Feszültségmentes környezetben mindannyian folyékonyan beszélünk.

Hogyan tanuljuk meg a dadogást?
Erről Schwartz doktor nagyon szemléletesen ír a könyvében, idézem:

„Van egy ajtó az irodámon, amelyiken mindennap áthaladok. A procedúra mindig ugyanaz. Odamegyek az ajtóhoz, megfogom a kilincset, kinyitom az ajtót, átsétálok rajta, és automatikusan becsukom az ajtót magam mögött. Mindig így csinálom, mindig hiszem (tudom, hogy így mindig sikerül), ahogy így csinálom, és sohasem csalódom.
De egy bizonyos napon a vízvezeték eltört az irodám felett, és a víz lassan beszivárgott a fából készült ajtóba. Az ajtó megdagadt és beragadt az ajtókeretbe, de én ezt nem tudtam, mert lassan csöpögött és nem láttam.
Tehát megyek az ajtóhoz, ugyanúgy, mint ahogy eddig az évek folyamán, megfogom a kilincset, lenyomom és megnyomom az ajtót. De nem mozdul, megakadt. Kezdeti reakcióm, az volt, hogy erősebben nyomtam, de nem működött. Egyre erősebben nyomtam, míg végül feltéptem az ajtót.
Húsz perc múlva megyek az ajtóhoz, ismét beragadva találom. Rögtön egy erős rántással kinyitottam.
Mindjárt elképzeltem, hogyan viselem el ezt a helyzetet. Megtanultam, egyetlen próbálkozás után, ha húsz percen belül próbálkozom, az ajtó egy erősebb rántásra kinyílik. Megtanultam, erőlködni.
A megdagadt ajtót úgy kell elképzelni, mint az összezárt hangszalagokat, és az én rángatásom egyenértékű a dadogó erőlködő viselkedésével. Az a tény, hogy az én kezdeti erőlködésem sikert eredményezett, és az ajtó kinyílt. Ez azt jelenti, hogy az én erőkifejtésemért jutalom járt (kinyílt az ajtó), néhány esetben (sokat ígérően) újra erőlködtem.”

A dadogás reflexe:
erőlködő beszéd (nyomjuk az ajtó gombját), sikerült kimondani (kinyílt az ajtó), a további beszédeknél (próbálkozások az ajtó kinyitásával) az erőlködés jutalmaként ki tudja mondani, amit akart.
Élettanból ismert, hogy a hangszalagokban idegvégződések vannak, amelyek észlelik a stresszt (riasztás az agynak), amikor ez a stressz-szint eléri a kritikus küszöbértéket (eddig a tehén dolgozott), az agy lezárja a hangszalagokat (most a hüllő). Ez a zárás kiváltja a dadogás reflexét.

A hangszalagjaink megfeszítése velünk született adottság (az a bizonyos 2%). A dadogók ezekkel a feszes hangszalagokkal akarnak beszélni, ami lehetetlen. Ők megszokták, hogy nem adják fel, ezzel kiváltják a dadogás tanult reflexét.

Alexander azt tanítja, adj stoppot, ha el akarod kerülni a dadogást, állj meg.

Az írás a cikkarchívum regisztrált felhasználók által olvasható részben, a felsorolás alján található, címe: Hogyan tudjuk kordában tartani a hüllőt?

Ahhoz, hogy el tudd olvasni, lépj be vagy regisztrálj! Ha feliratkozol, azonnal elolvashatod a Tévhitek a dadogásról című tanulmányomat is.


Ez a cikk megjelent http://demoszthenesz.hu/


A felnöttkori dadogás tanösvény harmadik állomása

Ha szeretnél a témában több információt kapni, iratkozz fel a hirlevelemre:

Név:*
E-mail:*
E-mail mégegyszer:*
Ki vagy?:*	Kérem válasszon Érintett Szülő Logopédus, szakember Érdeklődő

]]>